Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-06 / 19. szám
146. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. A történelmi Jézusnak el kiellett jönni és el kellett menni, amikor földi munkájának azt a részét, amelyet a testben megjelent Ige testben elvégezhetett, elvégezte. Az egyház Krisztus földi életéből is tanulhat sokat, s ennek a földi életének a beható tanulmányozása megóvhatja az egyházat attól, hogy a Jézus Krisztusból magának olyan bálványt faragjon, akinek a földi élet berendezésére, az erkölcsi életre semmi hatása nincsen. A theológiai tudományok körén belül a múlt évszázadban olyan előkelő helyre jutott történelmi kritikának és kritikai történelemnek elévülhetetlen érdeme az, hogy a forrásiratok tanulmányozása által megismertette velünk, hogy Jézus az igaz vallást hogyan értelmezte és valósította meg életében, s a vallásnak mely formái azok, amelyeknek hadat üzent; hogy mit tartott erénynek, és mit ostorozott mint bűnt; hogy miként kívánja berendezve látni az ember életében az Istenhez é9 ;afz emberhez való viszonyt. Mindezekben a vonatkozásokban Jézus földi életének modern kutatói a keresztyénség lényegiére vonatkozólag olyan megdönthetetlen igazságokat hoztaik napvilágra, hogy a keresztyénségnek egyik-másik alakulatában megtalálható mágikus vonásai csak az obszkurantizmus és a babona propagálásával, a lelkiismeretnek elfojtásával és a gondolkodóképességnek megnyirbálásával tarthatók fenn: ideiglenesen, vagy ha tartósan, akkor az emberiségnek mérhetetlen erkölcsi kárára. Mert ha a Lélek nem tesz bizonyságot a keresztyénség igazsága mellett, akkor a keresztyénség hűtlen lett Krisztushoz. Jézus helyett és az ő képviseletében itt van bennünk és a világban a Vigasztaló Szentlélek, a Paraklétosz. Munkája nem ért véget sem bennünk, sem a világban. Véget akkor ér, ha majd meglátjuk a-Krisztust, úgy, amint van; s ha majd a világ is meglátja Öt teljes dicsőségében, az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek mindöröktől fogva való örök dicsőségében. »Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ö hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van«. Öt, aki elment, meglátjuk; nem úgy, amint itt volt, hanem amint van. Addig pedig a Vigasztaló Szentlélek által kiáltjuk: Abba, azaz Atyám. Jövel Szentlélek, ür isten! Kapi Béla püspök amerikai utia. Kapi Béla püspök, miután dr. Raffay Sándor, egyházunk külképviseletével megbízott püspök nem vállalkozott, egyetemes egyházunk képviseletében március 5-én Amerikába utazott, hogy részt vegyen a newyorki Kossuth- szobor leleplezésén, s ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy érintkezést keressen az amerikai evangélikus egyház központi képviselőivel és felkeresse a magyarnyelvű evangélikus gyülekezeteket. A szobor-leleplezési ünnepség március hó 15-én folyt le az amerikai magyarságnak1 csodálatos arányú részvétele mellett; de résztvett azon az amerikai állam s New-York! város hivatalos hatósága is, úgyhogy az ünnepély amerikai nemzeti és egyetemes newyorki ünnepség volt. Az amerikai szónokok nemcsak Kossuth Lajos történelmi egyéniségét méltatták, hanem elismeréssel nyilatkoztak az egész magyar nemzet történelmi múltjáról és hivatásáról. Az ünnepély programmján egyházunk a róm. kath. egyház után osztatott be. Sajnos, a r. kath. egyház kiküldöttje sem beszédét nem tarthatta meg, se?m egyháza koszorúját nem helyezhette a szoborra, mely körülmény a róm. kath. egyház tagjibn is megdöbbenést váltott ki. E körülmény folytán Kapi Béla püspök az egyházak képviselői közt első helyen szólt. Beszédében Kossutfi Lajost mint a nemzeti szabadság és az emberi méltóság világtörténelmi héroszát ünnepelte. A szobor-leleplezési ünnepélyen az amerikai evangélikus lelkészek majdnem teljes számban, Luther-köntösben resztvettek, résztvett továbbá elejétől végig dr. Mo- rehead president és Ramer János szuperintendens. Egyházunk koszorújának felirata: »Kossuth Lajos halhatatlan emlékének a magyarországi evangélikus egyetemes egyház«. A szalagokat múzeumban fogják elhelyezni. A püspök betegen, lázban, rekedten érkezett Amerikába, néhány napig kénytelen volt az ágyat őrizni. Egész amerikai útja alatt meg volt hülve. De azért résztvett mindazon hivatalos ünnepségeken és fogadtatásokon, amelyeket fontosnak ítélt. Egyházi állásánál fogva ő is azok közé tartozott, akiket Coolidge elnök külön kihallgatáson fogadott. Résztvett New-Yoirk, Pittsburg, Cleveland városok polgármesterei által történt ünnepétyes fogadtatásokon. Az egyházak képviseltetése nagy mértékben hozzájárult a nemzeti bizottság által Amerikában teljesített nemzeti misszió sikeréhez. A püspök amerikai utazásával kapcsolatban kettős egyházi feladatot tűzött maga elé: az amerikai egyház vezetőivel fennálló barátságos viszony megerősítését s a magyar nyelvű evangélikus gyülekezetek meglátogatását. Feladatának teljesítésében igen nagy segítségére volt az amerikai egyhiáz vezetőségének! legmesz- szebbmenő előzékenysége és meleg szeretete.
