Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-22 / 17. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 133. 1928. a kérdésre vonatkozólag többek között helyes irányítást kaphat Max Richter: Choralkunde im Dienste des evangelisch-christlichen Lebens (Kirchenmusikalisches Archiv, 13. füzet) és Karl Balthasar: Grundsätze und Richtlinien für den musikalischen Teil des ev. Gottesdienstes (Kirchenmusik Archiv 21. füzet) cimü művekből s igy ezzel itt bővebben nem foglalkozom. Cikkírónak azon kérdésére, vájjon az általa felsorolt korálkönyvek interludiumait kifogásolom-e, az a válaszolom, hogy abban az esetben, ha in- terludiumokon sorok közötti közjátékokat ért, határozott igennel kell felelnem. Az egyes vers- szakok közötti közjátékok, amilyenek Kapi ko- rálkönyvében vannak, szükségesek és fontosak, de ezek egészen más irányzatúak, mint a sorok közötti közjátékok. A Natorp, Keszler és Rink által kiadott korái könyviben (Essen 1829.) éppen a verss'akok közötti közjátékok hiányzanak, csak a sorok közötti közjátékok vannak meg s ezért a leghatározottabban kitogásol- hatók. Aki a sorok közötti közjátékok mellett tör lándzsát, az félreismeri az evangélikus korái egész mivoltát és szerkezetét. Cikkírónak ama kijelentése, hogy én tévedtem és eltértem a tárgyilagosságtól, nem helytálló, mert én nagyon jól meggondoltam mindazt, amit Írtam, sót teljes tájékozottsággal kijelentem, hogy sokkal kevesebbet Írtam, mint amennyit lehetett volna. Tévedéseimet a cikkíró nem cáfolja, hiszen egyik helyen ki is jelenti cikkében, hogy igazam van. Azt az idézetet pedig, amelyben a német ember száját szögletesnek, a magyarét pedig gömbölyűnek mondja, tréfás mondásnak szívesen elfogadom, de komoly érvnek nem ismerhetem el. Erre vonatkozólag idézek Morascher Hugó egyik cikkéből: »A korálok vallási énekek és azok dalolása nem eshetik nemzeti elbírálás alá," inert akár itt Magyarországban, akár Német- vagy Franciaországban, vagy a világ bármely részében muzikálisan csak egyformán éneícelhetök a korálok«. Ami »a kántort a gyülekezet vezeti« tójelentésemnek cikkíró által történt visszautasítását illeti, megállapítom, hogy ezzel elkésett. Állításomat fenntartom s kérem egyúttal olvassa el az Evangélikusok Lapja 1928. évi 4. számában megjelent Liturgiánk cimü cikket is, amiből láthatja, hogy ezt a megállapítást, amelyet nálam kifogásol, már előttem Hütter Lajos lelkész ur^ igen helyesen tette meg s éppen ezen kijelentés volt saját cikkem csirája. De még többet is találhat ottan, maga a kántor igy szól: »Sajnos, ez igy van, de mi kántorok erről nem tehetünk, mert a gyülekezet ezt a dallamot szokta meg, s nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell, s mi ebbe már régen bele is törődtünk«. (sic!) Én ezt a legjobb akarat mellett sem nevezhetem okosan és tervszerűen vezetett fejlődésnek. Ami a liturgia kérdését illeti, azt előbbi cikkemben is csak érintettem azzal a megjegyzéssel, hogy ezzel az egyetemes liturgiái bizottság már foglalkozik s igy itt sem térek ki bővebben reá. Annyit mégis le kell szegeznem, hogy tudok magyar ajkú egyházakról is, ahol van liturgia. A liturgia hiányát az egyházi énekkar hiányára lehetne sok esetben visszavezetni. Hány egyházban van egyházi énekkar? Pedig a művészien iskolázott énekkar már Luther idejében is mintaképül szolgált a gyülekezeti énekeknél, azok eléncklésére nemesitöleg hatott és uj dallamok bevezetésekor segédkezett. Ünnepek alkalmával az énekkar még különös szerepet is kapott. (Lásd Ph. Wolfrum: Die Entstehung und Entwicklung des deutschen ev. Kirchenlieder in musikalischer Beziehung, Leipzig 1890.) Tisztában voltam azzal, hogy cikkemmel érzékeny húrokat érintek még akkor is, ha igazam van s talán ezt magyarázza a cikkíró részemről elfogultságnak. Én senkit sem vádolok, de az ügy érdekében nem hallgathatok el olyan dolgot, amely általános érdekű és az egyházi ének szempontjából fontos és lényeges. Csakis ilyen módon remélhetem azt, hogy sikerül felkeltenem a figyelmet az énekügy iránt és ez a kifejezett szándékom is. Fel szeretném rázni mindazokat, akik ebben a kérdésben cselekvő szerepet játszanak, mivel ily módon lehetséges, hogy’ az énekiigy tekintetében némi haladás történik. Haberehrn Gusztáv Adolf Aszód. rg. tanár. Dr. Ralfay Sándor taányakerületi ev. pnspök egyházlátogatása Csipán. Ünnepi díszt öltött t. hó 1-én Csépa község: dr. Raffav Sándor bányakerületi evangélikus püspök látogatta meg a csépai evangélikus missziói egyházat. Purgly Emii Csanádi főispán és Saguly János csanád-csongrád megyei főesperes kíséretében Szentesről autón érkező magas vendéget Szolnok vármegye nevében Patrubán István a tiszai alsó járás föszolgibi- rája fogadta Csépa község keleti határánál, in/ nen lovasbandérium által kisért hintósor élén a községbe vonult a püspök ur. A községben felállított diadalkapunál Fialka Lajos községi biró a község lakossága nevében, az evangélikus templom előtt a presbitérium élén Liska Ferenc csépai misszió evangélikus lelkész fejezte ki hódolatát anyaszentegyháza főpásztora előtt. Ezután az e vangélikus templomban istentisztelet volt, melynek végeztével magasztos keretében a főpásztor hirdette az igét, imádkozott és megáldotta a gyülekezetei Magasztos szárnyalásu beszédjének evangéliumi vezérlő gondolata az isteni üzenet: »Ember! Én tudom a te dolgaidat! Az igazság, és szeretet magyar harcosai imádkozzatok az Isten kegyel
