Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-08 / 2. szám
12. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. zsebnaptár csak 14 ág. h. ev. középiskolát ismer. Tanulság ebből az, hogy a mi naptáraink necsak a felekezetnélküli dolgokra fektessék a fősúlyt, hanem tisztán vallásos színezetet adjanak s ekkor — mint ilyenek — nélkülözhetetlenek, mert kutforrások lesznek. Más! A Patronage Egyesületek Országos Szövetségének könyveit lapozgatva, a következő konklúzióra jutottam: Az 1912-ik évkönyv szerint nem volt: rab- segélyzőnk, nőket védő, fiatalkorú terhelteket pártfogó, leánykereskedelem ellen küzdő, gyermekhalandóságot gátló, munkaközvetítő egyesületünk — s mint a kath.-oknál — nem volt szociális missziótársulatunk. Nem volt és talán nincs szavunk, nem volt és nincs befolyásunk az Országos Szövetségben. Az Országos Protestáns Patronage Egyesület említve van; de hol, hogyan működött? Volt Kassán egy, csak egy protestáns patronázs egyesület, de főbbet az évkönyvekben a legszorgosabb kutatás mellett sem találtam. íme: az aratásra váró gabona sok; de hol vannak az aratók? Minden felekezet rendezi tan- és szegényügyét; igy nálunk is kell; mert mik Hók várják a szivmunkáját: az elhelyezkedést, a létfentartás lehetőségét. Különösen a tanítónők1 nem tudnak e csonka hazában elhelyezkedni. A leventeoktatás miatt falun, tanyán tanítónő nem kap alkalmazást; már pedig az alföldi városba csak tanyán át lehet a városi iskolába jutni. így nemsokára könnyebb lesz a rejtelmes Lhassába jutnia a tanítónőnek, mint városi iskolába; hacsak nem szakítanak az is- kolafentartók a hagyományos szokással és a nőnevelést nem adják a hivatásos nőképzőknek, nőknek kezébe, kik1 a nőket nem fiusitják el, hanem megfelelő piedesztálra emelik a szivkép- zés által. Pedig nemcsak az állami, de a min. rendelet értelmében az áll. s. iskolákban is, a férfitanerők számához arányitva, megfelelő számú női tanerőt kell alkalmazni. Stoll Ernő nyíregyházi tanító. n Smalkaldi Cikkek. »A Smalkaldi Cikkek keletkezésének története híven tükrözi vissza a reformáció világtörténelmi jelentőségű korszakának döntő fordulatot jelentő mozzanatát. Tartalma a római egyháztól való szakadásnak immár félreismerhetetlen bélyegét viseli magán, sőt határvonalat képez a protestantizmus két árnyalatának körvonalozásában is«, írja dr. Mikler Károly Magyar Evangélikus Egyházjogában. Most, az egyház- egységesitő törekvések korszakában, s amikor egyetemes egyházunk az Ágostai Hitvallás 400-ik évfordulója alkalmából hitvallási irataink teljes gyűjteményét, az úgynevezett Konkordia-Könyvet (1580.) kiadni szándékozik, különösen figyelmet érdemel-ez az 1537-ben keletkezett hit- vallási irat, mert a Smalkaldi Cikkekhez Me- lanchton Fülöp által irt traktátus, az egyik a pápa hatalmáról és primátusáról, a másik a püspökök hatalmáról, és juriszdikciójáról érdekelhet bennünket az episzkopátus és az apostoli szukcesszió ügyének a protestáns egyházak körében történt uj feléledése miatt, viszont a római katholikus egyházhoz való viszonyunknak történelmi kialakulására is tanulságos fényt vet. Érdekes, hogy ez a hitvallási irat, amelyet maga Luther Márton irt meg latin nyelven, voltaképen a pápa által Mantuába összehivott zsinatra készült. Keletkezésének megértéséhez vissza kell mennünk Luther Márton hitjavitó munkájának elejére. A pápa hívására Eck János 1520-ban Rómába ment, sott elkészült egy a szász választóhoz intézett ultimátummal. Luther ezzel szemben egy megtartandó zsinathoz fellebbez. Ugyanazon év junius 1-én a pápa kiállítja a bullát, amelyben Luthert egyházi átokkal fenyegeti meg és ezt a bullát Eck személyesen vitte Németországba. Luther november 17-én újból a zsinathoz fellebbez, majd december 10-én elégeti az átokbullát és ezzel elszakad Rómától. Ismerjük a vormsi birodalmi gyűlésen történteket. V. Károly császár 1521. május 26-án aláírta a vormsi ediktumot, amely Lutherra, mint a pápa által kiátkozott eretnekre1, a birodalmi átkot is kimondta. Az ediktum szerint Luther követőit el kell fogni, javaik elkobzandók, Luther tanait sem a sajtó utján, sem semmi más formában nem szabad terjeszteni. A wormsi ediktum, a császári örökös tartományoktól eltekintve, végrehajtatlan maradt és a német fejedelmek1 ennek az egyházi ügynek elintézését egyszerűen nemzeti és állami ügynek tették meg. Az 1522-ben Nürnbergiben összeült birodalmi gyűlés, amelyen az uj pápa, VI. Adorján Chieregati n uncius által képviseltette magát, kimondotta, hogy a wormsi határozatokat lehetetlen végrehajtani és kívánta, hogy valamelyik német városba hívjanak össze egyházi zsinatot. A pápás párt évtizedeken keresztül sürgette és követelte a wormsi ediktum végrehajtását, a császár az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlésen is újból követelte, de az evangélikus rendek és fejedelmek mindig meg tudták hiúsítani ellenfeleik szándékát. A pápa a zsinatot nem volt hajlandó összehívni; a reformáció pedig egyre terjedt. Az 1526. évi speyeri birodalmi gyűlésre a császár, akinek konfliktusa támadt a pápával és több uralkodóval, öccsét, Ferdinánd osztrák főherceget, olyan instrukciókkal látta el, amelyeknek alapján létrejött egy császári szentesítéssel ellátott határozat abban az értelemben, hogy egy összeülő zsinatig, vagy nemzetgyűlésig a wormsi ediktumban
