Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-31 / 31. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 251. láng elsorvasztására, az egyetértés megbolyga- tásara és igv egyházunk, valamint szeretett hazánk érdekéit szolgáló összetartás elgáncsolá- sára alkalmas volna és az ilyen igyekezetét mint pigra-massát szintén kiközösíti magából!« Mint egy hatalmas orgona-fuga összhang- zatos akkordja zendült a temp'om bo tivei al.tt: a közhelyeslés, a köszönet és hála feltörő szózata, a melyen átérzett, eszmei tarta’omb n gazdag üdvözlő beszéd elhangzása után, mely minden kétséget kizáró bizonysága volt annak, hogy az egyházmegye tradíciói mellett a jövőben is hűséggel kitart!... Ez az ünnepi hangulat csak fokozódott akkor, amidőn az egyházmegyei felügyelő felhívására a közgyűlés egyhangú bizalmát parancsnak tekintve* Balogh István visszavonva lemondását, elfoglalta újra esperesi székét; midőn e mozzanattal kapcsolatban Draskóczv Lajos oroszlán)! felügyelő a lelkészt és a felügyelői kar megbízásából az egész közgyü és érzelmeit híven tolmácsoló beszéd kíséretében a következő indítványt terjesztette elő: »mondja ki a közgyűlés, hogy amikor Ba’ogh István esperest a legmelegebb szeretettel üdvzöli esperesi székének elfoglalása alkalmából, s ugyanakkor megingathatat.an b zalmának mindeneken felül álló nagyrabecsülésének, minden támadással szemben elismerésének, tiszteletének, változha- tatlan igaz szeretetének ad kifejezést jegyzőkönyvében is dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelővel szemben és megújítja a múlt évben foglalt határozatát, mely szeiint a kö g*üés az egyházmegyei felügyelőnek semmi ódiummal nem törődő, időt, munkát nem kimélő, önfeláldozó szolgálataiért és egyházmegyénknek, de különösen lelkészi karunk erkölcsi érdekeinek hitvallóan bátor védelméért ez alkalommal is hálás köszönetét szavaz.« Feledhetetlen, lélekemelő hatású volt az egyházat szerető szivek kitörő lelkesedése az Ur templomában mellyel a közgyűlés az indítványt határozattá emelte, mellyel a legszebb jutalmat nyújtotta oda annak a vezérnek, aki mint a magyar evangélikus egyetemes egyház örök fényben tündöklő nagy papjai közül egyik legkiválóbb nagy papunknak — nagy fia, állásának természetéből kifolyólag nem követhette elnöktársa példáját, mert tudta, hogy neki őr- álló helyén kell maradnia! Ott is maradt. Állta és állja a küzdelmet, de kifejezésre juttatta most is közgyűlésünk élőé rtekezl étén, hogy rajta, a nélkülözhetetlen elő.'eltételek valósításával, soha nem múlik a legteljesebb evangéliumi szellemű békés együttműködés lehetősége! Dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelő megköszönve a bizalom és szeretet oly meghatóan szép megnyilatkozását; szokásos évi jelentését terjesztette elő, melyben, tudomásulvétel céljából ismerteti a gyúrói ügy végkifejlődését; elismeréssel adózik Podhradszky János h. esperes, elnöktársával szemben, aki fáradhatatlan ügyszeretettel végezte, helyettes minőségében az esperesi teendőket is; különös örömmel emlékezik meg a nagyjelentőségű tlnyrcl, mely szerint oly hosszas, a felekezetek közti egyenjogúság szempontjából teljesen érthetetlen látszólagos mellőzés után: evangélikus egyházunk is élvezheti a rádión közvetített igehirdetés áldását, amely után, mint azt Podhradszky János gyámintézeti elnök is lendületes szavakban kifejtette, amely végtelen nagy áldás után, a szórványokban élő, betegágyon siny.óiő, tőlünk elszakított evangélikus testvéreinknek egész serege másféléven keresztül hiába sóvárgott! Indítványára a közgyűlés hálás örömmel és elismeréssel iktatja jegyzőkönyvébe lándori dr. Kéler Zoltán, dr. Krayzell Miklós és Draskóczy Lajos neveit, m nt akik céltudatos, minden akadályt elhárító együ tműködésükkd evmgélikus egyetemes egyházunkat e mérhetetlen kinccsel megajándékozták és testvéries szeret.ttel és hálával üdvöz i a budai egyház községet, annak elnökségét, különösen pedig Sándy Gyula műegyetemi tanárt, egyházközségi felügyelőt, akié az elvitathatatlan érdem, hogy minden habozás nélkül adott elni>ktársával együtt engedélyt arra, hogy a rádió-mikrofon a budai vártemplomban felszereltessék! A figyelemmel haHgatott és elismeréssel fogadott kettős esperesi jelen és kaptrsán Podhradszky János meleg szavakkal üdvözölte az egyházmegye legifjabb lelkészét, Csőváry Dezső csakvári ieíkészt, aki először vett részt az egyházmegye közgyűlésén s akinek már edd.gi működése is biztos záloga annak, hogy benne a lelkészi kar megértő apostoli buzgóságu lelkes tagot nyert, akire a legszebb jövendő vár az egyházat építő hiterósités munkamezején. A pénzügyi bizottság, a számvevőszék, a tanügyi bizottság, a lelkész és tanítóegyesület jelentésének simán folyó tárgyalása kapcsán, amily örömmel á’lapította meg a közgyü’és, hogy tanügyünk évröl-évre a fejlődés ut áa halad, hogy lelkészeink hivatásuk átértésében nemcsak közigazgatási téren, hanem a belmissió munkájában is buzgósággal ép tik Sionunk dü- ledezó falait, éppen oly szomorúsággal látta, hogy egyházmegyénk anyagi súlyos helyzetén csak a kerület nagyobb mérvű segélye segíthet. A gyám intézeti közgyü’és jegyzőkönyvével kapcsolatban a közgyü és Irányi Kam 11 síékes- fehérvári lelkésznek magával ragadó nagyhatású gyámintézeti beszédéért elismerő köszönetét szavaz. A kérvények és a missió-ügy tárgyalásával kapcsolatban a közgyü és élénk örömmel vette tudomásul, hogy Tatatóváros fiókegyház a lelkészlak és imaház építését tényleg megkezdette, hogy a siker elérésében az érdem oroszlánrésze Teutsch Ernő egyházi felügyelőt illeti, aki az építkezést saját felelősségére, hat áldozatkész társa segítségével minden akadállyal szemben megkezdette. Hasonlóképpen örvendetes tudomásul vette, hogy az elnökség Komárom épit-
