Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-31 / 31. szám
„252. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. kezési terveit is jóváhagyó záradékkal látta el. A tárgysorozat végén a közgyűlést Balogh István esperes szívhez szóló imádsága zárta be. A közebéden elhangzott lelkes felszólalások közül kiemelkedett Vargha Sándor ref. esperes pohárköszöntője, melyben az egyházmegyei elnökség határozott iránykitüzését, munkapro- grammját, tiszteletet parancsoló érdemeit méltatva, a közgyűlés emelkedett színvonalát dicsérve, megkapó szavakkal és maradandó hatással sürgette a keresztyén felekezetek, de különösen a protestáns egyházak: egyházat és hazát mentő összefogását, testvéries együttműködését! Z. A rádió Dr. Eckjei. Dr. Masznyik Endre: »Luther élete« cimü jeles művének 79-ik oldalán olvastam az alábbi sorokat: »Dr. Eck igen tudós, de igen hiú ember volt. Bejárta az egész világot s vitatkozott, akivel csak tehette. Természetében volt, s értett is hozzá. Ha nem győzte okkal, győzte hanggal. Mihelyt sarokba szorították, — ordított, mint a vad oroszlán, s nem hagyta szóhoz jutni ellenfelét. Eck uram megirigyelte Luther dicsőségét, le akarta tépni fejéről a babérkoszorút, hogy azzal a maga homlokát köritse.« Úgy látom, hogy a tudósok ez a fajtája még nem halt ki, — hanem él és virágzik, s mai nap is azonnal megjelenik a porondon, valahányszor egy reformeszme életre kél, s; szárnyalni kezd. A budapesti egyházmegye f. évi julius hó 7-én tartott közgyűlésének 13-ik pontja »A rádió-istentisztelet kérdése« volt. A jóhiszemű és egyházunk térhódítása fölött önzetlenül lelkesedni tudó hívek, az eddig elhangzott rádiós igehirdetésnek káprázatos, a trianoni határokon túlhangzó, s felekezetközi sikere, az egyetemes felügyelő meleghangú elismerő levele, a dunántúli püspöknek amaz állásfoglalása, hogy szeptemberben ő fogja az első rádiós-istentiszteletet tartani, a bányakerület püspökének ama konkludens ténye, hogy a vitézi avatási ünnepélyen ő maga állott a mikrofon elé, s hivatalos minőségében az egész művelt világ fülehallattára az evangélikus, egyház nevében megáldotta a felavatott vitézeket, a fejér-komáromi és a nógrádi egyházmegyék lelkes helyeslő határozatai, valamint az egész egyházi sajtó, s a közélet terén jelentkező helyeslő visszhang hatása alatt azt várták, hogy a budapesti egyházmegye ugyancsak szeretettel és elismeréssel fog adózni a budai egyháznak, melynek széles látókörű vezetői az egyházközség egyhangú határozatának megvalósitásakép átengedték templomukat a dunáninneni kerület felügyelőjének a rádiós-igehirdetés céljaira. E helyett azonban egészen más történt, Kemény Lajos lelkész, mint a jogügyi bizottság előadója, előterjesztette a rádió-istentiszteletek kérdését. Mindenekelőtt megállapítja azt, hogy az 1926. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 35. pontjában úgy határozott, hogy a rádió-istentiszteletek bevezetését ezidőszerint nem tartja kívánatosnak s ezzel nemcsak állást foglalt ebben a kérdésben, hanem egyúttal kifejezte azt is, hogy a döntés az ő hatáskörébe tartozik. Ennek ellenére a budai egyházközség 1927 junius hó 6-án felszereltetvén templomában a felvevő készüléket, megtartotta az első rádió-istentisztelet s azóta is folytatja azt, másrészt ezt a bevezetést és a rádiós-istentiszteletek szónokainak kijelölését Írásbeli megállapodásban a dunáninneni egyházkeriVet világi elnökének, tehát idegen hatóságnak engedte át anélkül, hogy erről akár előzőleg, akár utólag jelentést tett volna a saját felsőbb hatóságának, beleegyezését, vagy megerősítését megszerezte volna. — Részletesen ismerteti az erre vonatkozó iratokat, s megállapítja azt, hogy az igazolásra felhívott budai egyházközség védekezése a budai egyház közgyűlésének olyan határozatára van a’apitva, mely a felterjesztés szerint a budai templomba való bevezetést tartalmazza, holott a beszerzett jegyzőkönyvi kivonat szerint ebben a határozatban erről szó sincs, csupán felsőbb hatóságokhoz intézendő kérésről általánosságban a rádió bevezetésére nézve. Megdől tehát minden állítás, mely a budai egyház a kérdésben való szabályos eljárását vitatja. Ennek következtében a jogügyi bizottság javaslata a következő: »Az egyházmegyei közgyűlés, figyelemmel az 1926. évi egyetemes közgyűlés 35-ik jegyző- könyvi pontban e kérdésben hozott határozatára, az evangélikus istentiszteleteknek rádión való közvetítését nem tekinti az egyes gyülekezetek hatáskörébe tartozónak, hanem annak országos jelentőségére való tekintettel a magyarhoni ev. egyetemes egyházat tartja egyedül illetékesnek intézkedni. Az egyházmegyei közgyűlés úgy véli, hogy a rádión való igehirdetés elől tovább elzárkózni csak hátrányos lehet, ezért felterjesztést intéz a kerületi közgyűléshez és javasolja, hogy az egyetemes közgyűlést keressék meg a rádió-istentiszteletek engedélyezésére s gyakorolja felette közvetlenül a felügyeleti jogot az egyetemes egyház. 2. Az egyházmegyei közgyűlés a dunáninneni egyházkerület világi felügyelőjének az es- peresség kebelébe budai egyházközséggel való közvetlen megegyezését az egyházi élet szokott rendjével ellenkező eljárásnak tekinti s a budai templom szónokainak kijelölését illetéktelen beavatkozásnak minősiti. 3. Az egyházmegyei közgyűlés a budai egyházközség lelkészének még csak közgyűlési határozaton sem alapuló, az egyházi felelősséget elkerülő, igazoló iratában félrevezető, végül az egyet, közgyűlés határozatának ellenszegülő el
