Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-06 / 10. szám
74. EVANGÉLIKUSOK LÁPJA ,1927. aj. igazság politikában, művészetben, erkölcsben, vallásban, műveltségben? Hogyan rázhatjuk le magunkról legkönnyebben civilizációnk égető problémáit? Hogyan kerülhetjük meg a nehézségeket, vagy miként odázhatjuk el őket? Melyek azok a bármily durva és hazug eszmék, amelyekkel egy elfásult és kiábrándult, de mégis szenzációkat áhitó és nagy szomjúságtól gyötört tömegeket féken tartani s a társadalmat az összeomlástól megóvni lehet? Ezek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatják az emberiség kiválóságait. Nos, ezekre a kérdésekre a feleletet nem elméletekkel, hanem csak emberi élettel lehet megadni ma is. Olyan élettel, amely hajlandó vállalni azt, amit Pál apostol vállalt: a világban e világtól függetlenül és Istentől való függésben élni. Magát teljes hittel reábizni Istenre s meggyőződve lenni arról, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra vau. Felsőházi sérelmünk. Herbert Spencer úgy határozza meg az életet, hogy az lényege szerint nem egyéb, mint reagáló-képesség. Amely organizmus a külvilág hatásaira nem reagál többé, nem fogja fel többé a pupillán zörgető, a dobhártyán kopogtató rezgéseket, halott az. Ha ezzel a mértékkel mérem evang. egyházunk életfokozatát, a döbbenet érzésétől szinte kiejtem kezemből a legnagyobb angol filozófustól megkonstruált- fokmérőt. Rettenetes, ez az egyház már semmire sem reagál. Szekták pusztítják, mint rókák az Ur szőlőjét. A metho- disták 1927. évi »nagygyűlésüket« egy tolnamegyei községben fogják tartani, ahol gyermekkoromban mást,* mint evangélikust, még lámpással sem lehetett volna találni. A reverzális mint félelmetes Heródes-kard levágja kisdedeinket, annyit temetünk, mint amennyit keresztelünk és esketünk. Várom, egyre várom, mikor hívnak bennünket össze komoly lelki tanácskozásra? De hiába várom. Az egyház nem mozdul. Mit jelentsen ez? Nem reagál már a kívülről jövő ingerekre? Két méltóságteljes bársonyszéket veszítettünk minap a felsőházban. Azt hittem, hogy egyházunk mint a kölykét védő oroszlán fog e szándékolt jogfosztás ellen síkra szállani. Semmi sem történt. Ez az egyház nem reagál többé. Azaz mégis valamicskét, legfelsőbb helyről elhangzott egy ünnepélyes vétó, utána pedig egy előkelő vezéremberünk elismerésének adott kifejezést, hogy egyházunk haragvillanás, fogcsi- korgatás nélkül, birkatürelemmel törődött betLe a fájdalmas megcsonkításba. Borzasztó! Halott ez az egyház, hiszen már semmire sem reagál. De mégsem! Lassan, lassan mind több hang csendül fel a bennünket ért gyászos jogfosztás ellen. Én is protestálok. Testvérek, ti is tiltakozzatok, hadd zúgjon fel a Lutheránia óvás- tétele mint vihar, hadd seperje el haragunk fergetege az igazságtalanság szégyenparagrafu- sátl Volenti non fit injuria, mondták a régiek. Szabadjon ezt a szót így visszaadnom: nem történik igazságtalansog azon, akinek akarata van. Igen, ha akaratunk lett volna ... Amikor e jogfosztás először kisértett a láthatáron, lapomban azt indítványoztam: adjon az egyházi felsőbbség bizalmas utasítást gyűlések tartására, melyeknek protestáló határozatai a sajtó utján és memorandum utján adassannak a kormányelnök tudtára. Közölje minden egyházközség országgyűlési képviselőjével, hogy az uj választáson az evangélikus voksokra csak úgy számíthat, ha az evangélikus ügyet magáévá teszi. Sajnos, javaslataimra senki sem reagált. Szinte elpirultam a lárma miatt, melyet csaptam, hirtelen arra gondolva: bizonyára nagyon jól áll az evangélikus ügy, azért nem támadt visszhang szavaim nyomán. Gravámen esett rajtunk. Orvoslása bizonyára nehezebben fog menni, mint ahogy a sérelem megelőzése ment volna. De azért senki se valljon e kérdésben százszázalékos pesszimizmust, mielőtt sérelmünk orvoslása érdekében minden eszközt meg nem mozgattunk. Tartsunk országgyűlési képviselőink bevonásával jogorvoslást követelő népgyüléseket. Gyüjtsünk minden választókerületben százával, ezrével aláirá: sokat egy, a miniszterelnökhöz intézendő ünnepélyes protestáci'ó alá, hogy csendes hallgatásunk jogunkról való lemondásnak ne lássék. A kérdést tárgyaló tanulmányok igen alkalmasak a közvélemény tájékoztatására, egyházhatósági alkotmányos feliratok alkalmasak egy téves álláspont megvilágítására, de a parlamentben bennünket ért sérelmet máskép, mint a parlamenten át orvosolni nem lehet. Reagáljunk azért a bennünket ért sérelemre, mert reagálni annyi, mint — élni! Dr. Varsányi Mátyás. Sok társadalmi igazságtalanság megszűnne, sok harcnak eleje vétetnék, sok gyülöís égnek méregfogát ki lehetne rántani, ha az egyik ember bele tudná magát képzelni a másiknak helyzetébe. Nevezetesen, ha azok, akiknek van miből élwiök és jól élniök e világon, bele tudnák képzelni magukat annak helyzetébe, akinek nincs betevő falatja, vagy egyik napról a másikra a semmivel állhat szemben. A forradalmak, lázadások oka az, hogy a dőzsölök nem akarnak tudni arról, hogy hogyan élnek a dolgozók.
