Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-27 / 9. szám
1. február 27. 9. szám. Szerkesztősig : l í B í IT (Meson ra.) Kiadóhivatal: GTÚR. ev. konvent-ópület. Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. alapította: OR. R!FF!Y SÁNDOR püspök. Sicrk«uM«4rt ItUlii NÉMETH KÁROLT e.p-res. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 (III., lélévie 3 P. 20 HL. negyedévre 1 P. 60 fill. Egy szám 16 UH Hirdetési árak megegyezés szerint. Fel Jeruzsálembe! • £s maga mellé vévén a tizenkettőt, mondó nékik: Imé, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsufoltatik, és mcggyalázlalik. és megköpdóstetik; és megostoroz- tatván, megölik őt; és harmadnapon feltámad«. Lukács 18. 31—33. Márk evangélista szerint az evangéliom Keresztelő Jánossal kezdődik (Márk 1. 1—4). Keresztelő János bizonyságtétele Jézusról megtalálható János evangéliomának első részében, ahol a próféta rámutat Jézusra és azt mondja »Imé az Istennek ama báránya!« És ezen szavaival Ésaiás próféta könyvének ugyanazon szakaszára utal, amelyből Jézus is idézi, mint reá vonatkozókat, a mai evangéliomban foglaltakat. Megcsufoltatik, megöletik. Alig három esztendeje, hogy Jézus a názáreti zsinagógában Ésaiás prófétának eme szavait vonatkoztatta magára: »Az Urnák Lelke van rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szivüeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Urnák kedves esztendejét.« Hol vannak azok a boldog napok? Hogyan történt ez a nagy fordulat? Egy nagy lelki katasztrófa, egy belső összeomlás nélkül elképzelhető-e az a nagy szakadék, amely ezt a két idézetet elválasztja? Szinte szükségszerűséggel kell feltételeznünk, ugyebár, hogy Jézus öntudatában és hivatástudatában gyökeres átalakulás ment végbe, amig az Ur kedves esztendejének hirdetéséből eljutott odáig, hogy maga mellé vette tanítványait és azt mondta nékik: Imé felmegyünk Jeruzsálembe. Igen, ha nem Keresztelő János bizonyságtétele volna Jézus evangéliomának kezdete. Ámde ez a nagy próféta kezdettől fogva bizonyságot tett arról, hogy Jézus ama bárány, aki mint áldozat magára vállalja és ezáltal elveszi a világnak bűneit. Igen, ha Simeon nem mondta volna meg Máriának: Sót a te lelke det is áltathatja az éles tőr. igen, ha már a tizenkétéves gyermek nem mondta volna, hogy néki Atyja dolgait kell cselekednie. És ha Jézus nem látta volna meg úgy a Názáretben felolvasott idézetben, mint a mai evangéliomi idézetben az Istennek akaratát. Ez a feltétlen és alázatos engedelmesség a mennyei Atyának akarata iránt adja kezünkbe a kulcsot azon misztériumnak nem eloszlatásához, csupán helyes meglátásához, hogy Jézus lelkében megfért az isteníiuságnak határozott tudata mellett a szenvedésre és halálra való el rendeltségnek tudata is. Ez az engedelmesség és alázatosság adott neki erőt arra, hogy az ördög kisértéseit éppen úgy visszaverhette, mint ahogyan győ- zeimesen került ki a gecsemánéi éjszakai tusakodásából, s ahogyan mai evangéliomunkban is azt mondja, ügyének, tehát Isten ügyének, végső diadalában bízva: És harmadnapon feltámad. Az első keresztyének hitélete ebben a két gyújtópontban tömörült: Jézus halála és Jézus feltámadása. Ezzel az evangéliommal indultak neki az apostolok a nagy hadjáratnak, amelynek végső célja volt, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: mennyeieké és földieké, királyoké és koldusoké, zsidóké és pogányoké. Nem szabad felejtenünk, hogy a keresztyén vallásnak diadalmas ereje nem Jézus történelmi életrajzából táplálkozott. Ebből magyarázható, hogy Strausz, Renan, vagy Papini, vagy bárki, Jézus életrajzát megírni nem tudja, mert az őskeresztyének az apostoloktól nem modern pszichológiai életrajzot kívántak, hanem ők az evangéliomból és az evangéliom szerint akartak élni. Jézus életrajzai és életrajzírói nem érték volna el azt a hatást, amelyet elért Pál
