Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-27 / 9. szám

66.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1927.

apostol, aki semmi egyébről nem akart tudni, mint Jézusról, a megfeszítettről s aki azt követelte a keresztyénektől, hogy Jézussal együtt haljanak meg és Jézussal együtt éljenek. »Hittel nézek keresztfádra« ez a keresztyénség diadalmas erejének titka és ez a hit az a diadalom, amely meggyőzte a Világot.

A keresztyén hi.élet szempon'jából másodrendű munka azokat az »űröket« és »hiányo kát« kitölteni akarni, amelyeket az evangélio- mok Jézus történelmi életrajzára vonatkozólag felmutatnak. A keresztyénség nem disztingvá! a történelmi Jézus és az örökkévaló Krisztus között. »Higyj és üdvözölsz.« Akik ettől a tanítástól eltértek, azok mind eltévelyediek. A megfeszített és feltámadott Krisztusba vetett hit elég volt arra, hogy az evangéliom meghódítson sziveket és népeket és ennek a hitnek hiányát, sehol, soha nem pótolhatta semmi.

Felmegyünk Jeruzsálembe, hogy beteljesedjék az írás. Vállalom a szenvedést, gydázatot és halált, hogy végbemenjen Istennek akarata. Hű maradok elhivatásomhoz, mint Istennek báránya. Életemet, halálomat, dicsőségeimet Isten kezébe teszem le. A tanítványok akkor még nem értették meg ezt a beszedet, amely később, amikor megértették, igehirdetésüknek főtartalnia lett. Mert megismerték és elhitték, hogy Jézusnak az Atyához simulása és az Atyának Jézushoz hajlása a keresztfán és a feltámadáskor lett tökéletessé és ebben a kettőben lett befejezetté a megváltás munkája is. Ez a meglátás és hit adott életüknek irányt, tartalm.it, célt és erőt. Újjá lett ég és föld, mert a Megváltóba vetett hit megláttatta velük azt a nagy igazságot, hogy a diadalmas élet nem a körülményekhez való alkalmazkodásból, nem is az önelhatározásból és az elszánt akaratból táplálkozik, hanem abból a hitből, hogy Istennek akaratából élünk és Istennek akaratát kell teljesítenünk. És amint a Lélek elvezérelte őket erre az igazságra, szabadok lettek és erősek.

Népmozgalmi adatok. A kondorosi ev. egyház, mely ez évben ünnepli fennállásának 40-ik esztendejét, a múlt évben ez.kkel az adatokkal zárta le: Keresztelés volt 262 és pedig 125 fiú és 137 leány. De a kereszteltek közt szarvasi határbeli 86 gyermek. Halálozás volt 129 személy, 62 fi és 67 nő. Esketés volt 76 pár. Vegyes házas 8 pár. Konfirmált gyerm-k: 155, és pedig 96 fiú és 59 leány. Úrvacsorához járult: 1288. Ezenkívül még 33 betegnek lett kiszolgáltatva az úrvacsora otthon.

A képviselőiláz tanulságai.

Ismeretes, hogy a képviselőházban tucatszámra suhog a reverenda, hogy három honatya képviseli a református lelkészi kart, de bennünket, a mi legsajátosabb egyházi érdekeinket lei képviseli a törvényhozás fórumán? Vannak evangélikus vallásu követek, a kormányban igen kedvező az evangélikusok arányszáma, de lesznek-e, akik az uj országgyu ésen sorompóba fognak lépni, amikor a Lutheránia legszentebb érdekeiért kell majd küzdeni?

Keresem az uj országgyűlésen az Országos 'Luíher-Szöveíség bátorszavu elnökét, aki egyedül állott lei a mérkőzés porondjára, midón Trianont az evangélikus egyházon akarták likvidálni, de nem találom. Neki nem jutott mandátum. Keresem világi vezérembereinket, de egyet se látok közülök a dunaparti palotában. Pedig tudom, becsületjei megállanák a helyüket. Keresem a jogtudományi készültséggel is rendelkező evang. papképviselőket, de sajnos, közülök egy sem került bele a döntő mérkőzésbe, közülök egy sem jutott mandátumhoz.

Gondfelhő ül a lelkemre. Fájó sóhaj tolul ajkamra: »megint lemaradtunk.« Bizony lemaradtunk. Nem űzök hiú ábrándokat. Sohasem gondoltam arra, hogy a tervezett kálvinista politikai párt testvérét, az evangél kus politikai pártot is meg kellene alapítani, de azt tudom, hogy felbecsülhetetlen áldás fakadna abból, hogy ha azok, akiknek bölcsesége után a tanácskozás zöldasztalánál elindulni szoktunk, a törvényhozás nemzetsors-döntő munkájánál sem hiányoznának.

De miért hiányoznak? Bzonyára a mi szervezetlenségünk, bizonyára a mi gyámo’tahnsá- gunk miatt. Vannak s nem éppen csekély számmal olyan választókerületek, amelyekben mi vagyunk többségben. Eme evangé.ikus választókerületek közül hány küldött »közülünk való« követet a törvényhozás csarnokába? Egy, vagy kettő? Vagy annyi sem? Toltuk a szekerét ennek, vagy amannak, támogattuk ezt, vagy azt, aztán »felsőbb helyről« leültetvén, hogy »pap ne politizáljon«, félreálltunk és engedtük az események lavináját hömpölyögni, amerre éppen hömpölyögni akar. Sehol semmi koncepció, semmi cé.tüdatosság, semmi tervszerűség. Ránk állik az evangéliom szava: »3 világ fiai eszesebbek a világosság fiainál a m-guk nemében.«

A csatát elveszítettük. A jövő csatáját pedig csak úgy fogjuk megnyerhetni, ha az utolsó gregárius papig mindenki tudja mit kelljen cselekednie? A jövő követválasztásán csak úgy fogunk győzni, ha már most őrtornyot építünk őrtorony után; ha azokat, akiket mint egyházi életünk kipróbált harcosait, képviselői mandátumhoz akarunk juttatni, már most ismertetjük meg híveinkkel. Ha kulturestélyek, hazafias ünnepek keretében módot nyújtunk nekik, hogy népünkhöz szólva, megkedveltessék magukat leendő választóikkal.