Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-13 / 7. szám
so PARANOSZÓ. i $27. február 13. A méla a vérmesnek ellentéte. Lassú, magába vonult, komorságra hajló. Érzelmei és szenvedélyei mélyek. Felfogása nehézkes, de emlékezete tartós. Gondolkodása komoly és megfontolt. ítéleteiben, nyilatkozataiban óvakodó. Akarata Végrehajtásában szívós és munkájában fáradhatatlan, szorgalmas és pontos. A nyálkás véralkatú ember az epésnek ellentéte. Az idegek fogékonyság és erőteljesség szempontjából igen gyengén működnek. Az ilyen ember, csendes, türelmes, nyugalomravágyó, béke- és rendszerető, szerény, egyszerű, őszinte, barátságos. Felfogása lassú. Emlékezete hű, gondolkodása higgadt. Elhatározásaiban késedelmes, de állhatatos. Ezen vérmérsékleti fokok és természeti megnyilvánulások a valóságban csak ritkán találhatók fel. Az átmenetekre vagy vegyületekre összetett kifejezéseket használunk. Pl. méla-epés. Sok esetben azonban igen bajos azon összetett kifejezés megállapítása, mely az illető egyénre illenék. Minthogy lassankint, avagy rögtön is — például betegség következtében — az egész ideg- rendszer sajátossága egészen meg- változhatik, ugyanazon embernél különböző mérsékletet és természetet tapasztalhatunk. így pl. az epés mélává lesz, ha idegeinek ingerlékenysége gyengül. Általában az emberi természet a korral változik. A gyermek az ő gyöngédségével és ingerlékenységével többnyire vérmes, az ifjú az ő erősödő, de még mindig ingerlékeny idegeivel epés, a férfi — kinél az ingerlékenység csillapult — mélává lesz, míg az öregnek nyálkás , a vérmérséklete. Előfordulnak azonban nyálkás gyermekek és vérmes öregek is. Nehéz a vér- mérséklet jellemző vonásait élesen kijelölni, még nehezebb azt a lelki természetre nézve megállapítani. Az tény, hogy nemcsak egyed ek, hanem családok, egyes községek és vidékek lakosai, népek, nemzetek, sőt emberfajok (törzsek) is bírnak bizonyos sajátos jellemvonásokkal. így például a franciát vérmesnek, az olaszt epésnek, az angolt mélának, a hollandust nyálkásnak, flegmatikusnak tartják. De viszont az is igazolást nyert, hogy a lelkileg művelt embernél a lelki erők felsőbbsége mutatkozik a testiek felett s ezáltal az ember lelkileg a testi befolyásokkal ellenkezőleg is fejlesztheti magát és ezen befolyásokat értékük szerint is fenntarthatja vagy módosíthatja. Hogy erkölcsi szempontból melyik természetnek kelljen előnyt adni, arra nehéz a felelet. A kilengésekre és a rendellenességekre való hajlamosságot tekintve a vérmes és az epés természet bizony akadályozza az egyént a tökéletesedésben, de viszont gátló körülmények — habár kisebb mértékben — felfedezhetők a méla és a nyálkás természetű embereknél is. A kapitány. Irta: Mayer Pál. Vasárnap délután volt. A téli nap bá- adt fénnyel világította be a havas vidéket, csendes szobában meghitt körben ült együtt a család, a szülők s három gyermekük. Az asztalon biblia, ima- és énekeskönyv nyitva. Most fejezték be a vasárnap délutáni áhitatosságot. Kint tombolt a szél s szárnyain a szürkefekete felhő foszlányok sebesen repültek tovább. — Apa, mesélj! —szólt a legkisebbik, a szöszke Bandi. — Igen, apa, mesélj valamit, már amúgy is régen meséltél, — volt az általános óhaj 8 a gyermeksereg közelebb húzódott az apához. A háziasszony fölkelt s kiment a konyhába, hogy az eaényt elmosogassa. Péter, az édesapa, erős 45 —50 évkörüli férfi volt. Hangja érces, de bizonyos bánatos, fátyolos színezette1. Haja őszbevegyült, fekete. — Nos hát, ide hallgassatok gyermekeim. Maid mesélek. Cardiffből egy hajó indult el több mint 800 utassal az uj világ felé — a Finmark. Az útnak első részét simán, minden baj nélkül futotta meg. A tenger sima és csendes volt, az égboltozat állandóan derült — az utasok rendkívül jól érezték magukat. Állandóan a fedélzeten tartózkodtak s élvezték a tenger mozgalmas végtelenségének kimondhatatlan szépségét. Gyönyörűség volt utaznil Az utazás hetedik napján hirtelen változás állott be. A tengernek kékeszöld színe haragos zölddé változott. Az égen sötét, komor felhők tornyosultak. Elsötétült a láthatár s a villámok rémes fénnyel cikkáztak, lobogtak. Mély dörgéssel követte a szünet-szünet nélkül fellobogó villanást a menydörgés moraja. Erős szélvihar kerekedett, amely házmagasságnyira korbácsolta a zúgó, tomboló, habzó hullámokat Az utasok behúzódtak kabinjaikba. A zápor patakokban szakadt. A parancsnoki hídról élesen hangzottak a kapitány parancsszavai. A vihar teljes erejével kitört. A hajó a tomboló orkán játékszere lett. A hullámok mint egy gyufaskatulyát dobálták ide-oda. 3 felkapták toronymagasságra, majd örvénylő zúgással beledobták a mélybe. Az utasok imádkoztak s aggódva várták a fejleményeket. A kapitány mint egy élő szirt állott a helyén, a matrózok simán és Egészséges állapotban mindegyiknek megvan a fényoldala, beteges állapotban pedig mindegyik sötét árnyékot vet. Lehet az ember akármilyen vérmérsékletű és természetű, földi rendeltetésének megfelelhet, mert a lelki műveltségnek isteni adománya folytán valamennyinek előnyeit szolgálatába képes állítani. Levél. Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! A Harangszó példányát, mint új előfizető megkaptam s azt olvas- _ ván, bensőmben valami jóleső érzés áradt szét. Ez az oka annak is, hogy Nagy tiszteletű Urat soraimmal háborgatom. Rövid ideje vagyok ezen a vidéken — Sz ___1 jöttem — s itt, jelenlegi beosztási helyemen teljesen más vallásuak között élve kerestem az én vallásom vezetőivel a kapcsolatot, mely mint hithű protestáns embernek nagyon hiányzott. A szolgálatom elég nehéz, felelőségteljes — .nem igen bírok sehova menni. Üres óráimban néha — részben kíváncsiságból is — olvasgattam a főnökömnek járó ...újságot. Sokszor csodálkoztam annak olvasásakor — hogy lehet úgy írni? Minden betűje a gyűlölet — minden sora bennünket, protestánsokat mar. Nagyon elszo- morítólag hatott rám annak olvasása s vágytam egy lapot olvasni, amely protestáns kézből jön. macskaügyességgel végezték a megadott intézkedéseket. Egy percre kissé elcsendesült a szélvihar, hogy a következő pillanatban annál nagyobb erővel törjön a védtelen hajóra. Egy óriási hullám végigsöpört a fedélzeten s a főárbóc a tengerbe fordult. Most hirtelen reccsenés hallatszott, a hajó megtorpant s a hajó oldalán zúgva omlott az ár annak belsejébe. — A szivattyúkhoz! — hangzott a parancs. A matrózok rohantak a szivattyúkhoz s a hajó-ácsok pillanatok alatt a résnél termettek. A rés nem volt túl nagy, de veszedelmes helyen s a megfeszített munka dacára sem sikerült azt betömni. A hajó lassabban mozgott s észrevehetően sülyedni kezdett. A kapitány kiadta a parancsot a Morsejelek megadására. . . . S. O. S. . . . S. O. S. . . . repültek a villám szárnyain a segélyt kérő jelek, a sötét, néptelen, viharzó tengeren. Az utasok is észrevették a veszedelmet. Fölrohantak a fedélzetre, feltörve annak lezárt ajtaját s izgatottan szaladgáltak jobbra- balra. A kapitány hiába kérlelte őket, legyenek nyugodtan, nem lesz veszedelem. Nem hallgattak rá. Hirtelen egy óriási hullám rohant a hajó felé s mielőtt még bárki
