Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-13 / 7. szám
1927. február 13 HARANOSZÓ. 51 D. Dr. Rendtorff lipcsei egyel, tanár, a német Gusztáv Adolf Egyesület elnöke. Utánjárás után tudtam meg a Harangszó címét s örömmel vettem kezembe az első példányát. Micsoda más hang! Minden szava a béke — a szeretet. Minden sora mint balzsam hatott elszomorodott lelkemre. — Örömmel — mondhatnám mohón olvastam át a kis lapot már harmadszor is — és kimondhatlanul jól esik azt olvasnom. „ Megbocsásson Nagy tiszteletű Uram levelemért, de ezt meg kellett, hogy írjam, mert nagyon megkönnyebbültem lelkileg s várva várom a többi példányokat. Addig is míg személyesen meg nem tudom köszönni kedves lapját, fogadja Szerkesztő Úr őszinte tiszteletem s nagyrabecsülésen kifejezését s maradtam híve: D. A. OLVASSUK A BIBLIÁT! Az én keresztyénségem. Febr. 14. Keresztyén vagyok-e még? Jer. 8.5—a, Luk. 12 . ao. Az életünk telve van bűnnel és hazugsággal Elvakit a mindennapi életért való küzdelem és az örökkévaló javakról elfelejtkezünk. Sok kisebb- nagyobb bűnt úgy megszokunk, hogy szinte már bűnnek sem tekintjük azt Csak ha az Isten tisztaságira tekintünk, látjuk meg a lelkünk sötétségét. Kiáltsunk fel a próelmenekülhetett volna, végig söpört a fedélzeten s valami 60 utast sCpört be a tengerbe. A megmenekültek ijedten rohantak visz- sza kabinjaikba. A kapitány ugyan rögtön kiadta a parancsot a mentésre, de a jobbra- balra táncoló hajón, a rémes hullámverés között kárba ment minden igyekezet Akiket a hu lám lesodort, menthetetlenül elpusztultak. Többnyire férfiak vesztek oda. Asszonyok és gyermekek lent várták a kabinjaikban síró és imádkozó lélekkel a vihar enyhülését ... De hasztalan. Úgy látszott, az volt elvégeztetve, hogy valamennyien a tenger hullámaiban végezzék földi vándorlásuk pályáját A hajó következetesen sülyedt s mindenkinek elő kellett készülnie az utolsó órára s búcsúzni mindattól ami szép és nemes egy életben s utolsó búcsút venni mindenkitől, akit szerettek e földön. Az utasok között volt egy fiatal lelkész, aki az egész idő alatt meg nem szűnt inteni és megnyugtatni a hajó rémüldöző utasait. — «Istennek atyai kezében vagyunk. A jó Isten el nem nagyja a benne bízókat. Hatalmas karja bír a vihar erejével is és szavára hallgat az egész természet Bízzunk atyai jóságában, atyai szeretetébea Nem akarta ó soha a bűnös emberek vesztét pusztulását hanem hogy mindenki szívből hozzá megtérjen s éljen. Utolsó óránk közeleg, testvérek. Pár perc csupán s mindnyájan az ö szent szine előtt fogunk állani. Mennyei alkotónk előtt egyformák vagyunk, bárkik és bármik voltunk földi életünkben, azért felekezetre, nemre és társadalmi állásra való tekintet nélkül alázkodjunk meg mennyei jó atyánk előtt s hozzá buzgón fohászkodjunk. A kővetkező pillanatban szülök, rokonok, ismerősök egymásra boru'tak. Halk zokoE ás, sírás-rívás töltötte be a termet s mig int a hullámok vadul döngették a sülycdó hajó oldalát: bent a búcsuzás, az utolsó .Isten veled* szomorú jelenete játszódott le. A pap némán állott a helyén, mint egy szobor, de szemeiből patakokban folyt a köny. Az egymástól való búcsuzás megtörtént ; a néma csendet csak itt-ott törte meg a zokogás hangja. A pap imára kulcsolta kezét, az utasok térdre borultak: ^ Mindenható Istenünk, menyei jó Atyánk! É'etünk napjai a te kezedben vannak. Te biztos célt tűztél ki mindnyájunknak, a mely előttünk rejtve van s a melyet senki közülünk által nem léphet, fóságos Istenünk! Vég óránk közeleg. Nem zúgolódunk szent akaratod ellen. Ha ez a te tetszésed, hogy a tenger hullámai takarják el múlandó testünket: nem szállunk perbe te veled, sót szivünk mélyéből fohászkodunk: Legyen meg a te szent akaratod. Te a hullámárban is Atyánk maradsz. Bocsásd meg szent Fiad érdemeiért minden tudva és tudattanul elkövetett bűneinket s méltass mindnyájunkat atyai irgalmadra az ö drágán kiöntött véréért Atyánk, irgalraazz nekünk most és halálunk órájában. Amen. Egy karnagy a terem hatalmas harmo- niumához lépett s felhangzott a halálba menők búcsuéneke: Te hozzád közelebb, Csak közelebb. Ha bú gyötri lelkem S űz az ellen Veszélyben — viharban Ez mindig jelszavam: Te hozzád közelebb, Csak közelebbi Alig hangzottak el az ének utolsó akkordjai, felpattant a nagyterem ajtaja 8 lelkendezve kiáltotta egy matróz sugárzó arccal: Hajó I Hajó I a láthatáron I S ezzel el is tűnt s rohant vissza a fedélzetre. Isten hatalmas 1 Leírhatatlan volt e hirnak a hatása az utasok között. Szinte tombolva rohantak fel a matróz után. A már-már elaltatott életösztön új lángra lobbant. Mindenki látni akarta a hajót, mely új életet jelentett. Csakugyan a láthatár szélén egy hatalmas hajó körvonalai bontakoztak kia sötét háttérben. Az utasok ujjongtak. Egyesek hálatelt szemekkel pillantottak az ég felé. Másik része rohanva futott kabinjébe, hogy holmiét csomagolja. Valóságos bábeli zűrzavar, utkozás, kiabálás, vigadozás lett a fedélzeten. A halálra e pillanatban már senki sem gondolt Élni I Élni 1 Ha küzködve is, ez ragyogott minden ember arcán, szemében. Csak a kapitány volt nyugodt, mint egy szobor s adta ki jobbra és balra parancsait és teljes ereje és minden tudása megfeszítésével igyekezett a sülyedö hajót megmenteni. 48 órája se nem aludt, se nem evett. Reménykedő szívvel vizsgálta a hatalmas 20 ezer tonnás .Bremen*-!, a mint szinte nyelte a távolságot Mert a vihar még mindig tombolt
