Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-13 / 7. szám
1927. február 13. Szerkesztés: LtBÉNY (Koson *.) KiaMhlvatal: GYÚR, ev. konvent-épület. Kiadta: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékoénztári csekkszámla: 1290. •lapította : OR. RBFFBY SINOOR püspök. Szcrk«iiM«4rt Icitlói NÉMETH KÁROLY Megielenlk hetenként egyszer, vasárnap. Elölizttési ár: Egész évre 6 P. 40 till., léiéire 3 P. 20 ftlU negyedévre I P. 60 lill, Egy szám 18 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint Elküldetés. „ElkilJdé őket az ő szőlejébe." Máté 20, 2. Emberek állnak már a hajnali órákban a piacon és azt várják, hogy valaki munkába állítsa őket. Csak azért, hogy megkeressék a betevő falatot? Reméljük, hogy nem. Hisszük, hogy minden Isten képére teremtett embernek van magasabb igénye a testi eledelnél. Jézus legalább az ember rendeltetését magas bb színvonalon látja, amikor azt kívánja, hogy vessük el a megélhetés gondját és nagyobbakra törekedjünk. A munka érlékét, jelemkép ö erejét és jelentőségét nem láthatjuk kimeritve az által, hogy az emberiség munkája megszerzi az emberiségnek a napi kenyeret A/ emberiség történelme nyilván nem merül ki abban, hogy munkája évezredeken keresztül kitermelte a földből a táplálékot. Sőt, úgy érezzük, hogy ez magában véve nem adna történelmet. Sivár volna a történelem, ha egyik nemzedék nem adna át a másiknak semmi egyebet, mint a munkaeszközöket és a termelési lehetőségeket. Ha a gazdaságtan és a nemzetgazdaságtan kimerítené a népek életének folyását és korszakainak tartalmát. Az irigység és elégedetlenség a szőlómun- kásokkal azt mondatja, hogy a munkanap csak a tehernek és a nap hevének elhordozása volt, ámde tapasztalatból tudja minden jó munkás, hogy a munka ennél több. Ha nem volna ennél több, akkor átok lenne, amelytől a Messiásnak meg kellene váltania az emberiséget s az ígéret földje az a föld lenne, ahol nem kell dolgozni és mégis meg lehet élni. Az anyagias életeszmény hívei kitűzhetnek elibénk ilyen ideált, de bizonyos, hogy Jézusnak nem ez lebegett szeme előtt, amikor Isten országát hirdette. Már a tizenkétéves gyermek azt mondja: »Nekem Atyám munkáiban kell foglaLatosnak lennem.« Később: »Az én Atyám mindezldeig munkálkodik, én is munkálkodom.« Szogija és apostola azt írja: »Aki nem dolgozik, ne is egyék.« Az Isten országában való.élet szolgálat és munka. És ehhez a nap terhének és hév- ségének hprdozása természetszerűleg hozzátartozik, úgyhogy azzal a munkás már előre számot vetett, abban nem lát semmi külön érdemet, azért nem vár külön díjazást. A jó munkás az alkalmat keresi, hogy dolgozhasson. A rossz munkás, még ha alkJom kínálkozik is, előbb gondolkodik, hogy éjen-e vee. » uon is megvegyétek az ak_l.nakat, meit az idők gonoszok.« Persze, ha a munka csak a megélh tésnek eszköze, akkor csak dolgozókról beszéh.tiink. Napszámosokról béresekről. és akkor i látjuk, hogy az ember ezt a kenyérkerese el* nem tartja életmunkának, nem Iát benne hivatást, s vagy keres mellette olyan munkát is, amely életét betol i és amelyben mertatá ji magisabb életszükségleteinek k elégitését, vagy p di* el- zü lik és dek asszifikálódik. Az embernek Isten képére teremtett kike soha nem érte be azzal, hogy a testnek szolgálója legyen. 1 yen szerepre kárhoztatva, vagy feJázad, vagy elköltözik a testből. A forradalmak szörnyű embertelenségekkel és igazságtalinsájo .ka járnak, de bizonyos, hogy előidézőit között mind g megtalálható ez a nagy bűn, hogy a tömegek lelke arra kényszerittetett, hogy a testnek szolgálatában eméssze fel magát. Vulkánon é. az a nép, amelynek dolgozó rétegei robolosok csapá.i és be kell érniök a létminimummal, vagyis a táplálékkal és a ruhával. Tudjuk, hogy az Isten országa, amelyet Jézus hirdet, nem délibáb akar L*nni, amely a sivatagban étlen-szomjan lődörgő milliók elé csalóka képeket fest egy kakaslábon forgó tündérvárról, egy tejjel-mézzel folyó E dorádóról, hanem egy olyan ország, amelyért a Mester tanítása és pé dája szerint imádkoznunk és dolgoznunk ke l. S ez az imádkozás és munkálkodás nem egyeseknek, kiválasztottakn ík a kötelessége csupán, hanem egyetemes emberi hivatás, isteni rendeltetés. Ez az egyetemes papság. Lehet-e tagadni, hogy az embernek ez a rendeltetése, amely szerint istzni kü detése van és isteni célgondolatok megvalósítására hivatott, korunk gazdasági harcaiban, korunk é et- filozófiájában elhomáyosut? A termeést és többtermelést a materialista világszemlélet any- nyira előtérbe helyezte, hogy az ember lefo- koztatik munkaeszközévé, a termeesnek egyik meglehetősen drága szerszámává, ame yet lehetőleg gépekkel keli he yettesiteni. Vívmánynak tekintjük, mikor egy gép el tudja végezni tiz, öt ven, vagy száz embernek munkáját. Hogy a kiszorított munkásokkal mi történik, azzal nem
