Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-06 / 6. szám
Kelenföldi Evang. leik. hi Budapest ^ január 30. Villány i-ut 1. ------------------------5 . száoá. tVUNGEUKUSOK LOPJA Szerkesztőség: LÉBÉN Y (Moson m.) Kiadóhivatal: GYÚR, ev. konvent-épület. Kiadja: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. alapította : DR. RIFFBY SÁNDOR püspök. Sierk«ut*sért t»UI6i NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Eltüzelés) ir: Egész évre 6 P. 40 Ilii., léiéire 3 P. 20 UH., negyedévre t P. 60 fill., Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. Félelem. >Mit féltek, óh kicsinyhitüek9* Máté 8.26 • Abban az órában intézte ezt a szemrehányó kérdést Jézus a tanítványokhoz, amikor azok a viharzó tavon gyenge emberi tákolmányokra bízott életüket félte.ti'k. »Ments meg minket, mert elveszünk.« A helyzet féle’metes volt. A természet hatalmas erőinek szi aj lázongása döbbenetes. Az ember gyengének és tehetetlennek érzi magát, amikor civilizációjának minden eszköze szemmelláthatóLg gyengének bizonyul és felmondja a szolgálatot. Amikor azt keli tapasztalnunk, hogy a le gazoltnak vélt elemek e.lenünk törnek. Rábízzuk magunkat csinálmányáinkra, e bizakodunk, öntudatunk ágaskodik és egyszerre csak kerekedik valahonnan egy tornádó, amely sodor, seper, tör, zúz. Valamennyien ismerjük a fotelemnek ezt a szorongó, megbénító érzetét. Nem csak abból, hogy magunk élünk át ilyen viharokat, hanem abból is, hogy állitólagos körül tekint's e latolgatjuk azokat a szerencsétlen eshetőségeket, amelyek terveink, életmunkánk sikerét kockáztathatják. És minél mélyebb, miné eszményibb az, amiért élünk, annál intenzivebb a féleem is. A Szentirás beszél Istennek buzgó és féltő sze- retetéről. Igen, a szeretet tud legjobban félni és reszketni. Mert a szeretet hatol be legmélyebben az éiet titokzatosságába és reszketésé- ben a saját nagyságát érzi át. Krisztus a tanítványok feleimében nem találja meg ezt a szeretetet, s azért reszketésüket a kishitűségnek tulajdonítja. A háborgó tenger mélyen örvénylik, de a tanítványok lelkében nem találja meg azt a mélységet a Mester, amely ama másiknak felelni tudna. A tanítványok önmagukat féltik. Pedig önmagukat meg kell tagadniok, meg kell gyűlölniük, és csak egy célt szabad látniok: az ő életük rendeltetése bizonyságot tenni Jézus Krisztusról életükkel és halálukkal. A keresztyén ember uj életben jár. Mert uj teiemtés. U já lett körülötte minden, m:rt újjá lett benne minden. FéLlme is átalakult. Istenfélelemmé lett. Az eemek bus harci, a nappali dögvésznyilak és az éjszaka: rettenések elvesztették félelmetes voltukat; sárkányokra, k fején tapos, mérges kígyók nem ártanak neki, az oroszlán ord.tása nem ieszti. Mi.idezektó. a félelmektől megszabadította egy uj, erőt adó félelem: az Istennek félémé. A félelemmé’ Jézus szembeállítja a hitet. A hit azon erő, amely meggyőzte a világot. Azt a világot, amely a gonoszban vesztegel. Isten fiainak dicsó szabadsága a világ félelmétől és a magunk féltésétő való megszabadulás is. »Jól tudja a ti mennyei atyátok!* Bátor emberek akarunk lenni, nem vakon menő emberek. Fel akarjuk venni a nemes harcot fényes fegyverzetbe öltözve és mocsokíal ;nul akarunk távozni a küzdőtérről. Oáncs és félelem né.küli lovagok az eszményképe nk. Az életbátorságra való nevelésben is Jézus a legjobb tanító. A heroikus élet kulcsát őnála ta álod meg. Hinned kell Istenben, a mindenható és gondviselő Atyában. Hinned rendületlenül és csüggedetle- nül. Az a tenger, amely Jézus hajóját ringatta a vihar óráján, csendes volt. Úgy szendergett, mint Jézus. Mert az a tenger az Isten kegyelmének és gondviselő hatalmának végtelen óceánja volt. Ezt a csendességet, ezt a nyugalmat, ezt a biztonságot a tanítványok nem látták, nem érezték. Miért? Mert kicsiny volt a hitük. Lelkem! Az életnek viharaiban kérj elég erőt arra, hogy mint az ölyv elő! menekülő galamb, megvonulhass az isleni kegyelem sz.k- lái közt. Lelkem! Az életnek vészeiben kérj magadnak erőt arra, hogy bátran küzdj és bizva- bizzál!
