Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-06 / 6. szám

34. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Bizonyságtevés. Kapi Béla könyve. Szegényes egyházi irodalmunk terén örven­detes és nem mindennapi eseményt jelent e könyv, amely tartalmánál és esztétikai elemei­nél fogva leveti magáról a szűk feleke zetis ég korlátáit és méltán magára vonhatja a tisztult életfelfogást kereső keresztyén magyar irodalmi körök és olvasótábor fokozott érdeklődését. Advent vasárnapjától husvélig terjedő egy­házi beszédgyüjteményt találunk a dunántúli püspök most megjelent könyvében. Mindenekelőtt felvetődik a kérdés, mi le­het egy ilyen könyv célja? Mit vár a templom áhitatos vagy talán csak kritizáni akaró kiván­csi hallgatója és egy csendes olvasó egy egy­házi beszédtől? Bizonyos, hogy úgy a hallgató, valamint az olvasó ma hatványozott igényeket támaszt az igehirdetővel szemben. Ereznünk kell, hogy az igehirdető imádkozó férfi, aki lé­lekkel végzi a maga tisztét. Ahol ezen szüksé­ges lelkihatás émarad, ott minden más böl- cselkedő törekvés hiábavaló. Ah tatot ébreszteni éleszteni, hitva.ló nyűt blzonyságtevéssel' irányt szabni a modern zavart szellemi életben, min­denkit közelebb vinni a Megváltóhoz és ezá tál meg változtatni az ember egész életét, ez az ige­hirdetés örök, szellemi áram átok és a divat változásától független szent hivatása. Ezzel a fokozott igényt támasztó várakozás­sal kezdtem Kapi Béa könyvének az olvasásá­hoz. Lassan olvasgatván e beszédeket, nemso­kára tud tára ébredjem annak, hogy számomra minden beszéd egy-egy imádság, mely magá­val ragadja lelkemet és közelebb viszi azt a Megváltóhoz. Való hitbeli átélések, gyakorlati életigaz. ágok, bölcs meglá ások sugároznak fe­lénk. Művelt társadalmunk ma sooszor csak mélységes gondoa okit, kors erű, esc leg diva­tos bölcselkedést vár az igehirdetőtő.. Szóno­kaink e követelménynek sokszor eleget is akar­nak tenni és ezáltal beszédjeik a szokáshoz hí­ven felvett, de fel nem használt bibliai textus­tól eltekintve, alig térnek el közepes érteke­zéstől. A bölcs elmék pedig kikristályosodott bölcseletet adnak, ami nagy értéket jelent, de az egyházi beszédben ezen módszer nem egé­szen helyén való. Kapi minden beszédjében mindenekelőtt igehirdető. Ez könyvének első és egyik legfőbb ér éke. A bib iái textus nem előírá­sos sallang, hanem irányt jelző útmutató. A kifej­tett gond 1 t k a textus term Iszetes fo yományai. A meste.költségnek itt semmi nyoma. Mint v.lá- gitó tüzoszlop, úgy emelkedik ki minden be­szédből Jézus bünbánatra intő, komolyan fi­gyelmeztető, szelídségében is felséges alakja. Egy derűs, az életet ismerő, hivő, alázatos, de öntudatos férfi bizonyságtétele minden beszéd. Merészen szembenéz a h.télét nehéz és komoly kérdéseinek. Találóan mondja egyik ádventi b.e­Í92l szédjében: »Félreismerik az ember lényegét, kik az élet igazi nagy problémájának megodását a művészettől, tudománytól, filozófiától vagy po­litikai, gazdasági, szociális rendszerektől várják. Ezek az uj megváltást várók helytelenül ítélik meg magát az embert, különösen pedig az em­ber örökkévaló problémáját: az isteni lelket. Nem látják meg az élet legnagyobb problémá­ját: a bűnt és a halált. Bármelyikkel szemben is mit használ akár a tudományos igazság, akár a művészi szépség? Hol van az a porszemnyi bűn, melyet tudás vagy művészet le tud so­dorni az ember lelkiiismereíéről ? Bünbánatot ébreszt. Bűntudatra, törede- lemre. int. Ezt beszédjeiben gyakran teszi. Bi­zonyára céltudatosan cselekszik így. Látva a nagy közösség életében e komoly követelmé­nyek hiányát, újból és újból hangsúlyozza ezek szükségességét. Módja maga a tapintat. Nin­csen benne semmi, az ilyenkor szokásos és gyak­ran tapasztalt hátborzongatás módszeréből. Nem üres, hangzatos szavakkal, hanem egy egységes, megalkuvást nem ismerő sziklaszilárd theológiai hitvallással közeledik felénk. A hang komoly­sága, az élő hit varázsa magával ragad, önkén­telenül odaadjuk magunkat logikus gondolat- fűzésének, egynek érezzük magunkat a szerző­vel, majd minden beszéd folyamán élő közös­ségbe jutunk az Élet Urával. Nem tehetem, bár szeretném, hogy külön is kiragadjam karácsonyi, nagypénteki, negyed- százados lelkészi és 10 éves püspöki jubileumán tartott beszédjeit, amelyek theol irodai műnk igaz gyöngyszemei, Csak hadd húzzam alá és kössem csokorba a »Házasságról«, »Élettársak — örököstársak«, »Gyermek« cimen tartott be­szédjeit. Köznapi életünk égő problémái talál­nak itt mesteri megvilágításra. Itt kérem fel egyetemes egyházunk bölcs vezetőségét, hivja fel e három beszédre az államkormány figyel­mét. Találtassák fedezet arra, hogy e beszédek röpiratkónt az egész országban elterjeszthetők legyenek. Magunkat, népünket becsüljük meg ezáltal. Könyvünkben a mély tartatom mellett lá­gyan csengő, könnyen gördülő ékes magyar­sággal tdálkozunk. Ragyogó képek, megragadó hasonlatok foglyul ejtik lelkünket és olvasás közben mindig sajnáljuk, ha egy-egy beszéd vé­gére érünk. Pedig a beszédek elég terjedel­mesek, jelenlegi formájukban áhítatot ébresztő áldott olvasmányok. Amidőn még megemlítem, hogy e könyv külső kiállítása a szentgotthárdi Welliisdh- nyomda Ízléses munkáját dicséri, hadd köszönt­sem innen a magyar rónáról, a Kálvinista Ró­mából örvendező evangélikus lélekkel Kapi püspököt azzal az üzenettel: kérjük a többit! Debrecen. Farkas Győző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom