Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-30 / 5. szám
42. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1921. Triviálisnak látszhatik az evangéliomi meggyőződésről azt mondani, hogy optimista. Ennek a szónak valami banális és filiszterszerü mellékzöngéje van. Miért sokszor csak kényelemszeretetből fakad és a lelkiismeret elaltatá- sára szolgál. Mégis azt kell mondanunk, hogy az evangélicmban egy törhetetlen és diadalmas optimizmus nyilvánul meg. Ennek az evangéliumi optimizmusnak megkülönböztető sajátossága az, hogy nem a világban magában tételezi fel azokat az erőket, amelyek a jót diadalra segítik, hanem egy világfeletti hatalomban találja azt meg hit által: a háromságos egy Istenben. És amíg egyfelől józan, sőt komor realizmussal szemléli, a sötétben dolgozó ellenség sátáni munkáját, másfelől gyermeki hittel és bizalommal reméli a jónak végső diadalát. A lefejezett Keresztelő János teveszőrcsuhás teteme mellett is meglátja a liliomok szépségét és az éhező sokaság felett is hallja a madarak hálaénekét. Jézus egyedül . . . Mennyei Megváltónk, az Ur Jézus ezt mondja: »Én vagyok az ut, az igazság és az élet, senki sem jöhet az Atyához, hanemha én általam.« (Ján. ev. 14, 6.) És ismét: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok. (Ján. ev. 8, 31.) És ismét: Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket és követnek engem: és én örök életet adok nékik. Ján. 10, 27. És az Ap. Csel. könyvében ezt olvassuk: Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. (4. rész, 11., 12.) Az egész emberiség igaz tanítója, ki maga az öröm, változhatatlan igazság, az egész világ világossága, ki egyedül képes a tévelygő, az e világ tanításának útvesztőiben küzködö emberi, lelket igaz, megnyugr tató, boldogító tudománnyal megtölteni, az egész világ Megváltója és Üdvözítője: az Ur Jézus Krisztus, ö az ut, az igazság, az élet minden ember számára, ö egyedül! Az őáltala alapított egyház, a kér. egyház az apostolok idejében azokat a nemes eszméket, amelyeket Jézus hirdetett, a gyakorlati életben is, az egyházi és a magánélet egész területén törekedett megvalósítani. Társadalmi és vagyoni különbségeket nem ismertek. »A hívők sokaságának pedig szive-lelke egy vala« és legalább egyideig a jeruzsálemi gyülekezetben »mindenök köz vala«. S mert a közös tulajdon fogalma az ember egyénien alkotott természete s az ember egyéni képessége, tehetsége s a különféle földi életcélok miatt életképes nem volt: a vagyoni ellentéteket a szegények áldozatkész támogatásával segélyezték. Volt is oly csodás szereteítevékenység az első keresztyén gyülekezetekben, miknek mását ma is hasztalan keressük. Mindnyájan az Ur tanítványai, az Ur követői voltak. Azért az első időkben mindnyájan jogot is formáltak ahhoz, hogy az Igét az istentiszteletek keretén belül hirdessék. Később azonban a rend érdekében mindinkább előtérbe lép a presbyter, az episcopus — néha 3 —4jen ugyanazon gyülekezetben azzal a rendeltetéssel, hogy az Igét hirdessék, az Isten anya- szentegyházának tagjait legeltessék. (Ap. Csel. 20. rész., II. Korinth. 6. I. Timóth 2., Ap. Csel. 6., 4.) s a szent szolgálatot végezzék. (I. 'Kor. 14, 40.) Az Ige hirdetését az anyanyelven végezték. (I. Korinth. 14, 10., Ap. Csel. 2., 11.) Az egyházi fegyelem gyakorlását, tekintettel arra, hogy az egyház az állammal semmiféle viszonyban nem volt — az evangélium szellemében s annak eszközeivel végezték. A fegyelem legsúlyosabb foiká volt a makacs vétkezővel való érintkezés teljes megszüntetése. (II. Korinth. 6, 14—17., I. Tim. 1, 20., I. Korinth. 5.) Az első iker. egyház ama szellemnél fogva, amely benne élt és uralkodott az egyházi és a magánélet egész területén, méltán mondható az egész keresztyénség tökéletes példájának, ideáljának! Legközelebb állottak szellem, tanítás és élet tekintetében az Úrhoz, annak; legihüebb tanítványai, legigazabb követői voltak s egyház-szervezetükben, a fegyelmezésben legtisztábban valósították meg az ő elveit. (Máté 23, 8., Máté 18, 15—18.) S bár a dolog természeténél fogva voltak ellentétek és súrlódások, annak az egynek imádásában, követésében egyek voltak, aki mindnyájunkért emberré lett! Jézus egyedüli... Valljuk a fejlődés tanát. De a tapasztalati élet számtalan esete igazolja, hogy a fejlődés nem okvetlenül egy tökéletesebb állapotba való emelkedés. Gyakran visz- szafejlődés, sok esetben elferdülés, midőn t. i. a fejlődés iránya mellékvágányokra kerül s a helytelen irányban halad tovább. Nem létezik azonban olyan megcsontosodott forma, amelyet az igazság ereje, akár a politikai, akár az egyházi élet terén, szét ne robbantana, ha az nem az egészséges fejlődés eredménye volt! A történelem nem késik és nem siet. Amint megjött az órája, erőszakkal letiport, eltemetett, régen elfelejtett igazságok lerázzák bilincseiket, gyakran pillanatok alatt s jogukat követelik. Fejlődés a történelem útja, de úgy látjuk, látszólagos visszafejlődésekkel megszakítva. A kér. egyház, a Jézus Krisztus egyháza az első tanitványok halála után, de különösen Nagy Konstantin után mellékvágányokra került fejlődésében. A tanításban a biblia helyét, mely
