Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-04 / 36. szám
1927. • EVANGÉLIKUSOK LAP IA 285 hány év előtt magasabb kántorképző és karmesteri tanfolyamot is rendeztek itt a tanítóképzővel kapcsolatban. Mint karnagyot a zenedarabok megválasztásában a rendkívül kényes, finom ízlés, az énekkar vezetésében a legfinomabb árnyalatokra is ügyelő művészi szabatosság jellemzi. Érdemes megfigyelni, hogy rendes templomi énekkarában is micsoda kiváló zeneszerzők (legtöbbször Bach) és mindig más és más zenemüvek kerülnek sorra. Féíszázad óta hallatja művészetét és a lelkesedés iránta, miként ezt a jubileumi ünnep mutatta, még mindig emelkedőben van. Az egész város élvezte Altdorfer művészetét, de első sorban mégis evang. egyházát szolgálta nagy' hűséggel s a kulturális és emberbaráti célok iránt tanúsított nagy önzetlenséggel és fáradhatlan áldozatkészséggel. Azért Sopron nagy egyházi zeneművészei: Rauch András, Wohlmuth János, Király József Pál, idősb Altdörfer és Kapi Gyula után az ifjabb Altdörfemek is meleg szívből kívánunk a babérokon meg nem nyugvó áldásos hosszú életet ad multos annos. Payr Sándor. Báró Haas Albert lausanne-i beszéde. A Lausanei Faith ft Order világkonferen- cia alkalmából az amerikai evangélikus kiküldöttek egy külön értekezletre hívták össze az ev. lutheránus delegátusokat, melyen az elnöklő D. Scherer felkérésére az egyes megbízottak kifejtették nézeteiket arra vonatkozólag, hogy mi hivatás vár az evangélikus egyházakra, a keresztyén egység érdekében és mi a teendő az evangélikus lutheránus egyházak közötti szorosabb egység megteremtése körül. Ezen alkalommal báró Kaas Albert, az Országos Luther-Szövet- ség elnöke a következő beszédet mondotta: Abból a célból gyűltünk itt össze Lausan- ne-ban, hogy keressük a különböző keresztyén egyházakat összekötő és egyesitő gondolatokat a közös alapot, és a kölcsönös megértésnek és együttműködésnek a feltételeit. Ez a gondolat a Lausannei konferenciát történelmi eseménnyé teszi, a homloktérbe állitván azt az alapigazságot, hogy egy az Ur, egy a Hit, egy a Keresztség. Ha a különböző egyházakra tekintek, ezt a közös igazságot az evangélium azonosságában találom meg, a kü- lönböző egyházak ugyanannak a fának különböző ágai, levelei és virágai lévén, színben; formában egymástól eltérők, amelyek azonban gyökerüket ugyanabba a t?Jajba mélyesztik, és életnedvüket ugyanabból a fö’dből szívják. Ezt a gondolatot figyelmen kivü! hagyni, ellenkeznék a nemesen átérzett keresztyén felfogással. Mi protestánsok és evangélikusok a hitet, mely nekünk mindig pozitív egyéni hitet jelent, nem magyarázhatjuk úgy, mint a római katholikus egyház, amely magát egyedül üdvözítőnek mondja. Mégis, amint ellentétbe jutnánk a conferenda alapgondolatával, ha el mellőznénk az evangéliumi egység gondolatát, ugyancsak a protestantizmus gondolatát tagadnék meg, ha az egységet az uniformitásban és a teljes egyenlőségben keresnék, és attól tennék függővé. Az egység gondolatát szolgálnunk kell, erősítvén a keresztyének között az igaz testvéri érzést, mert ugyanannak az Üdvözítőnek követői vagyunk, akik az ő érdeméért nyerünk életet. És egyesitett erővel kell szolgálnunk a keresztyén erkölcsöt. Amint a Life ft Work hirdeti, egyesített munkával christianizálni kell az életet, mert a praktikus erkölcstanban a keresztyén egyházak között különbséget nem ismerek. De a dogmatikai és szervezeti egyenlőségnek, és az erre való törekvésnek határt szab a pozitív hit, mert ez a fundamentum, amelyhez nyúlni nem lehet. Ez. a pozitív hit az üdvössége minden keresztyén léleknek és ez minden egyháznak az alapja. Mindent meg kell kísérelni, amely az egyes egyházakat egymáshoz közelebb hozza. A par- tialitás nem azonos, sőt ellentétes a helyesen értelmezett és átérzett hivő protestáns szellemmel. De az olyan egység, amely a pozitív hitet megalkuvásra hivná fel, cél át tévesztené, mert következménye nem egv őszinte egység, hanem egy gerinctelen általános mega'kuvás volna, igazi tartalom nélkül szűkölködő ködszeríi moralizáló gondolatokkal, mely többször a hitetlenséget takarná és inkább a közönynek kedvezne, mint a Krisztus egyházát szolgálná. Ezekben a gondolatokban keresem a feleletet arra a kérdésre, hogy mi a mi kötelességünk abban az irányban, hogy egységet teremtsünk és egységes munkát biztosítsunk a világ evangélikusai között. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a valóságos helyzetből kell kiindulni, és az egyes országok evangé'ikus egyházainak történelmi fejlődésére kell figyelemmel lenni. Alig van cgvház, amely országonként olyan eltérő szervezeti és alkotmányi különbségeket mutatna fel, mint az evangélikus egyházak. A reformátusok szerte a világon mindenütt hasonló közigazgatási formák közt, a presbyteri szervezetben élnek. Ettől a szervezeti egvség- től nyerte nevét a világszövetségük is, a »Presbyterian Alliances. A Congregatienalis egyházak ugyancsak a congregationális gondolat alapján vannak megszervezve. Nem szükséges felem - litenem a görög-keletiek t a mag ik hi rarchiküs szervezetével. Ezzel ellentétben az evangélikusok szervezete országonként egymástól teljesen eltérő. Minket széles e világon nem köt össze más, mint a Confessio Augustana. Ez a mi erősségünk, mig a szervezeti tagoltságunk a gyakorta érzett gyengeségünk. Ehhez az egyetlen erősségünkhöz, a pozitív hitünkhöz, ragaszkodnunk kell és ez adja meg a keretet, amelyen belül