Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-04 / 36. szám
286. EVANGÉLIKUSOK* LAPJA 1927. az élni akarás parancsoló szava követeli, hogy meg kel! keresnünk az egyöntetű állásfoglalás feltételeit minden nemzetközi és felefcezeitközi mozgalomban, a meglévő kapcsokat szorosabbra fűzvén, az egyazon hitet vallók között az együttérzést biztosítván. Ezt munkálja a jelen baráti összejövetelünk is. Amelyre annál nagyobb szükség volt, mert a jelenben még nincs olyan állandó fórumunk, amely a szorosabb együttműködést elősegítené, és a különböző egyházvezetők gyakoribb találkozásaira módot adna. Ismét a reformátusokra kell hivatkoznom, akik a presbyteriánus világszövetségnek immár az 50 éves jubileumát is megülték, mig a Lutheran World Convention csak pár éve mondta ki megalakulását és kitartó munkára, nagy energiára, széles látókörű vezetésre és finom tapintatra lesz még szükség, -amig valóságos és állandó működő szervezetté válik. Theologus nem vagyok, tehát nem tartom magam hivatottnak, hogy azokra a hitelvi con- crét kérdésekre, melyek a conferentiára ki vannak tűzve, kitérjek. Ez a szakértők szerepe. De azt tudom, és állítom, hogy az igazi, a helyesen magyarázott keresztyén egység és egyetértés gondolatát a leghelyesebben akkor szolgáljuk, ha elsősorban a már létező történelmi egyházak egységét bástyázzuk körül, és ellenállunk minden atomizáló gondolatnak. Mert a meglévő egyházi egységet és az ugyanazon hitet követő országos egyházak szövetségei könnyebben meg fogják találni a többi keresztyén felekezetiekhez vezető utat, ha a maguk nagy egységére támaszkodhatnak, mint a jelen helyzetben, amelyben a szervezeti különbségek még az egyes egyházakat is részekre bontva tartják. A Faith & Order jelen conferentiáján nézetem szerint az egység megteremtésének útján el kell menni addig a határig, ameddig az Augustana Confessió szerint vallott pozitív hitünk megengedi és eddig a határig minden tőlünk telhetőt meg ke:! tennünk. De a pozitív hitet nem érinthetjük, mert ebben hiszünk és ezt tanítjuk. Ez az az új-testamentum, amit az Ur adott nekünk, ez nem sajátunk, ez az örökségünk, ez az üdvösségünk. A jövőt illetőleg pedig nem ismerek nagyobb vonalú és sürgősebb egyházpolitikát, mint a Lutheran World Convention szervezetét kiépíteni, mely hivatva lenne öntudatot adni az egész világ egyik legnagyobb protestáns egyházának, az evangélikus társadalomnak, amely Conventiónak élettől duzzadónak kell lennie, hogy utat mutasson és a népeket erősítse meg. A magyar evangélikus egyház, amely kisebbség a római katholikus többség között és amely napról-napra látja azt a hatalmas erőfeszítést, amit a római katholikus egyház az ő erős szervezetére támaszkodva kifejt, ha a balsors folytán számszerűleg meg is gyengült és intézményei nagyrészét el is vesztette, mindannak dacára Közép-Európa keletén a legnehezebb viszonyok közt teljesíti hivatását. De épen ezért az egymásra utaltság szükséglét a hatalmasabb egyházaiknál jobban érezzük. Ezért hívtam fel a tisztelt értekezlet figyelmét az evangélikus erők tömörítésére a Faith & Order Conferentia alkalmából is, mert meggyőződésem, hogy a meglevő egységek szorosabb kapcsolata egyszersmind egyik legfontosabb előfeltétele a jövő nagy keresztyén egység megteremtésének. Középiskoláink ez évi mérlege. Most, hogy az iskolák kezünkbe jutott beszámolóit átböngésztük, megállapíthatjuk, hogy igen örvendetes fellendülésnek benyomását nyertük. Hogy azonban kifogással kezdjem, sajnálattal tapasztaltam: ahány iskola, annyiféle beosztású az értesítője. Annyira nem lenne szabad »egyéninek« lennie az ilyen sablonos kikiadványoknak, hogy pl. Kőszeg az év történetét az értesítő végén közli. Nem mondom, hogy okvetlenül a Pintér-féle mintát kövessük, de valamelyes egyöntetűségnek mégis kellene lennie az értesítőkben. Rátérve ismertetésemre, fejlődést több iskolánál találtunk: a budapesti gimnázium jövő évben internátust nyit külön e célra vásárolt szomszédos épületben; az aszódi reálgimnázium a fejlődés útjára lép — úgy látszik — azáltal, hogy a gyenge fenntartótól a bányai egyházkerület kezébe kerü’t. Leányiskoláink az 1926. évi XXIV. t.-c. értelmében átalakulnak: leánygimnáziumaink líceummá lesznek. Nagyobb változás aZ, hogy a pesti Deák-téri polgári leányiskola és Veres Pálné lycettm együttesen kollégiummá alakulnak; már a f. évben egységes vezetés alatt állottak, jövőre pedig a polgári helyén az I., a Veres Pálné lyceumban az V. osztálya nyílik meg az uj iskolának. Persze, ez csak első lépés: a két helyen levő iskola éppen úgy kiépítést vár, mint az aszódi Petőfi reálgimnázium. De van már egyházunk vezetőségében vállalkozó kedv: a haladás egyháza kényszerű megállásából tovább indult kultúra terjesztő útjára. Az a munka, mely az iskolákban folyt, rövid sorokban e! nem intézhető. Kiemelkedő esemény a pesti gimnázium diadala a tanulmányi versenyen, melynek értelmében öt év alatt legelső helyre küzdötte fel magát. A rendes tanító munka mellett az ifjúsági egyesületek feltettek ki nagy tevékenységet; az önképző körök Gyóni Géza emlékének áldoztak. Uj kör alakult Benczúr Gyula nevével a pesti gimnáziumban a képzőművészetek ápolására, természettudományi és mathematikai szeminárium a nyíregyházi reálgimn.-ban. Kör nélkül adott gyakorlatokat a természettudományokban Budapest (g) ápolta a művészettörténet tanításával a művészetsze
