Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-08-14 / 33. szám

1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 267. Az »Áldozatkés ség c alatt az egyház által gyakorolt adakozás mellett megemlít, azokat az alkalmakat, melyeken egyházközségét képviselte az egyetemes öss etartozandóság mcgbizonyi- tása s azon bibliai parancs teljesítése céljából: •/örüljetek az örülőkke! és sírjatok a sírokkal <. Képviselte egyházát az egyházi közigazgatás minden fokozatán; ezenkívül más vonatkozásban vagy 12 helyen. Végül »Tervek« cim alatt fe'saro'ia az egy­házközség célkitűzéseit. Ilyenek: az ózdi temp­lom fennállásának 25. éves jubileuma; a borsod- nádasdi tempóm felépítése; a gyülekezeti bel- misszió és az Ifjúsági Luther Szövetség számára otthon építése. Nem fogy el csodám, hogy mikép tudott fizikai időt szentelni az ózdiak volt lelkésze arra a sok ágazatu és nem is csak helyben, hanem a diaszpórán vég/eit leik pásztori munkára, amelyről »Jelentésében« beszámol. Csak ugv volt ez lehetséges, hogy Isten nevében kezdte mindig a munkát s ó segit.Tte kegyelmévé1. Ezért nem volt neki misem nehéz s nem érezte, hogy az erő elvész. Ami egyébként a lelkész: beszámolót illeti, ki kell emelnünk azt az eredetiséget, amely a megszokott sablonok ellenében végig vonul a »Jelentés« en. Ez is arra mutat, hogy szerkesz­tője nem sablon ember, aki ilyen dologban sem a taposott utakon halad. A »Jelentés« elolvasása valóságos lelki élve­zetet nyújtott nekem s azt nyújtana minden jó evangélikus hívőnek, ha elolvashatná! Benedek Vince. Megszólalt az ember! Ősi tapasztalás, hogy alkotni mindig nehe­zebb, de birálgatni mindig könnyebb és igy népszerűbb is. Az alkotás ‘a lélek kiváltsága, a birálgatás egyetemes emberi szokás. A lau- sannei világkonferenciával szemben is megszó­lalt már az ember. Talán nem lesz érdektelen, ha e megszólalások eddigi tüneteit a magyar evangéliomi közvéleménnyel megismertetem, hi­szen bizonyosan azért szólalt meg az emberi ítélkezés a mi külföldi érintkezéseinkkel szem­ben is, hogy nem volt kellő módon tájékozva a külföldi munkák komolyságáról és nagyságai­ról. A Hitvallás és a szervezet egységesítését célzó világkonferencia állandó bizottsága 1925 augusztus havában tartett ü'ésén megállapította a mostanra összehívott gyűlés programmját és ügyrendjét. Ezzel szemben Hall, new-yorki theol. tanár ez^ év május 31-iki kelettel körleve­let küldött szét, melyben az ügyrend kemény bírálatán kívül, végül pozitív javaslatokat is tesz. Különösen két pontja lényeges. 1. »Ahe­lyett, hogy a bizottság határozati javaslatokat készít a konferencia számára, inkább gyűjtse össze a különböző kér. közösségek előterjesz­téseit. Evégből minden egyes csoport a maga körében készítsen egy legío ebb ezer szóból á ló előterjesztést, melyeket azután széliében min­denkivel közölni kell. 2. Egy-két napot ezeknek az elkészítésére használjanak fel és úgy ke­rüljön a sok különböző előterjesztés a konfe­rencia elé.« — Végül szóvá teszi azt a félelmet is, hogy a nagyon is eltérő nézetek vitatása folytán majd éles kiszólások is lesznek, amik a konferencia sikerét kockáztatják. Ezek elke­rülésére az elnökségnek ád tanácsokat. A lapokban is megindultak a nyilatkozatok. A New-Yorkban megjelenő The Literary Digest junius 18 iki számában megállapítja, hogy a konferenc a feladat i ugyanolyan nehéz, mint a népek között az ál’andó béke létesítése, de biztató, hogy 87 egyház száznál több kép­viselője ül össze, tehát lehetségesnek tartja a lehetetlennek látszót. Csak az a ba<, hogy a ró­mai katholikus és a nemkercsztyén egyházak nincsenek képviselve. Megemlékezik Bar bon dr.-nak, az amerikai kongregációnilUták egyik vezető emberének nyilatkozatáról. Szerinte az ördög ugyancsak gyönyörködni fog a konferen­ciában, mert az ügyrendet megá.lapító bizott­ság »szent együgyüségg.l átitatta ös;ze a pro- grammot. Manning new-yorki anglikán püspök egy­házmegyéjéhez intézett körlevelében hangsú­lyozza, hegy nem az egyesülés, hanem csak a szeretet és testvériség szellemében való tanács­kozás lehet a konferenc a célja avégből, hogy a félreértések felolvadjanak és a lelkek az egye­sülésre megpuhuljanak. Senki sem akarja a le­mondást, vagy a megalkuvást, senki sem megy a tanácskozásra egyházának teljes tekintélyével és felhata'mazásával, hnem csak azért, hogy majd a tapaszt ltakról jelentést tegyen. Három főtémának a hitval’ás, a lelkészkérdés, a szent­ségek kérdését látja. Jellemző az Egyesült Ál’amok volt titkárá­nak és elnökjelöltjének Hughes-nek, mint az amerikai bizottság elnökének a nyilatkoz ta. — Kifejti, hogy a konferencián senkit sem fognak tisztességes meggyőződéséről és gondolkodása függetlenségéről lemondatni, de a delegátusok nem hunyhatnak szemet azokkal az eltérésekkel szemben, melyek sokszor mélyebb el'entéteket okoznak, mint maga a hit. Ezeket az eltérése­ket nem leplezgetni kell, hanem fel kell tárni és meg kell állapítani. A Texasban megjelenő Post Dispatch azt írja, hogy a konferencia ép a legjobbkor jön, »a vallási elfogultságok kitöréseinek és a hit­beli eltérések kihegyezésének a korszaka után, ami egy sokkalta türelmesebb magatartással szemben való szomorú visszahatás vo’t.« »Az a vonal, mely a felekezetik egy részét elválasztja, túlságosan merev s nem igen van rá remény­ség, hogy azt elhagyják, Ez nem is lehet a kon­ferenciának főcélja. Ezek tárgyalásánál kívána­tos, hogy a szellemi és a külső egyesülés közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom