Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-17 / 16. szám
16. szám. SiarfcsulAséi: ItBtIY (Mosta a.) Kiadóhivatal: GYŐR, tv. koaveal-ipültI. Kiadja: I LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapltsita : OR. RIFFIY SÉNDOR püspök. Sicrktutéitrl IiUIíi NÉMETH KÁROLY eipcre«. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 Ilii., lélivre 3 P. 20 fill., negyedévre t P. 60 UK Egy szánt 18 lill Hirdetési árak ategegvezés szerint * A feltámadott. • Mikor pedig láttam öt. lecsóm az Ö lábaihoz, mint egy holt. £s reára vétó az ö jobbkezét. mondván nékem Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, es az Elő; pedig halott vaiék. és imé élek örökkön örökké Amen « Ján Jel. 1, 17. 18 A szeretett tanítvány, aki fejét Jézus kebelén nyugtatta, akinek gondviselésére Jézus reá- bizta édesanyját, aki tehát a legbensóbö baráti és családi összeköttetésben volt a Mesterrel, hosszú életpályát futott meg azóta, hogy Péter apostollal Husvét vasárnapjának reggelén Arimathiai József kertjébe sietett egy üres sirhoz. Most, késó öregségében, efézusi szere- tett gyülekezetétől távol Pátmosz szigetén száműzetésben morzsolja napjait. Keserű kenyér! Mije marad egy öreg embernek, aki elszakitta- tott mindentől, ami öt az élethez kötötte? Emlékek. Lelke a múltba száll és a múltnak eseményei, alakjai rajozzák körül. A kis sziget part ján locsogva törnek meg a tenger habjai és az emlékezet óceánja sodorja feléje a letűnt idők imbolygó árnyait. Vájjon csakugyan a múltból táplálkozik-e Krisztus tanítványának lelke? S amint telnek az évek s nő a távolság, és fáradtabb lesz a lélek, az a múlt mind fakóbbá, ködfátyo- losabbá válik-e? Tenyérbe rejtett homlokkal kell-e tépelődnie, hogy felidézze Urának képét és lássa gyülekezetét? Nem. János apostol még mindig benne van * küzdelemben: Atyátokba is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében.« Krisztus élő gyülekezetének élő tagja maradt a száműzetésben is. Vessző maradt az áldott tőkén, amelynek nedvkeringése élteti az Egyházat és az Egyház apostolát A Szentlélek vele van és egyesíti öt a hívekkel. A távolság nem gát, sem korlát. »Lélekben valék ott az Urnák napján.« Patmosz szigetén is együtt ünnepel a keresztyének seregével. És megjelenik neki az Ur. Nem az emlékezet idézi fel alakját. Nem úgy látja öt, amint a hegyen tanít, halottat támaszt, gyermekeket áld, tanítványaival vacsorázik, keresztfán szenved: ezek emlékek volnának egy kedves és soha el nem felejtett, el nem felejthető halottról. És az ilyen emlékek, bármennyi könnyel és sóhajjal ápoljuk is őket, elmosódnak az idővel; szeretnék felidézni kedvesünknek mosolyát, hangját, mozdulatait: mindig tökéletieneb- bül sikerül. Nem, nem igy száll felé Jézus alakja a távol ködéből, annak foszlányaiba takarva. Felülmúlhatatlan dicsőséggel és hatalommal körülvéve áll előtte az Ur, akinek neve szent. Szeme tüzláng, szaV& mint sok vizek zúgása. Nem ö idézi föl. Az ur jelenik meg néki. A látomás olyan megdöbbentő, annyira magasztos, hogy János apostol lábaihoz esik, mint egy holt. Ez az élő Krisztus, aki az egek-egébe költözött és az Atyának dicsőségében mint szeretett Fiú él és uralkodik. Az a hatás, amelyet Krisztus megjelenése Jánosra gyakorolt, mutatja Jézus Krisztus fenségének isteni voltát, de mutatja azt is, hogy az apostolban mindvégig megmaradt az imádatnak, áhitatnak, tiszteletnek, a szent iránti feltétlen meghódolásnak érzete, amely a lelket megtartja üdeségben, ifjúságban, rugé- konyságban. A »sas« vénségében is fiatal maradt, mert az Urával való közösségben egyre ujult, naponta újjá lett. És Ura hozzáhajol. Jobbkezét vállára teszi. A fenséges és szent, amint földi életében megalázza magát és testvérünkké lett, mennyei dicsőségében is megmaradt jóbarátnak, jó pásztornak, jótevőnek. Magasan felettünk áli szentségben, dicsőségben, hatalomban, de szeretete, irgalma egyvonalba helyezkedik a mi gyengeségünkkel, hogy felemeljen bennünket. »Halott valék.« A mi bűneinkért halt meg. »Imé élek.« Mi érettünk él. A feltámadott Ur velünk és értünk van. De megkívánja, hogy mi is vele és érette legyünk és parancsait teljesítsük. április 17.
