Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-03 / 14. szám
108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. parancsolata ellen nem lehet súlyos következmények nélkül vétkezni. Az államnak kötelessége, hogy mindenkinek biztosítsa a munkához való jogát, éppen úgy, mint ahogyan kötelessége, hogy biztosítsa a vállalt munka elvégr zését. A munka sokféle lehet. Általában beszélünk testi és szellemi munkáról. Testi és szellemi munkásokról. A Biblia a testi munkát is nagyra értékeli. Nem akarok itt bibliai helyeket idézni,s csak utalok Pál apostol életére és tanítására. A testi munka jelentőségét ma, a munkásmozgalmak korában szükségtelen részletesebben fejtegetni, arról mindenki meg van győződve. Nem úgy a szellemi munkával. Annak általános elismerésben ritkábban van része. Amikor a verejtékező szántó vető verejtéke« homokát megtörölve egy pillanatra a kaszanyélre támaszkodva körülnézett és látta, hogy egy úri ember ott áll mozdulatlanul, azt gondolhatta magában, hogy ez is egy semmitevő ember, pedig véletlenül Petőfi állott ott a Tiszaháton és akkor született meg lelkében a nemzeti költészet egyik kincse: »Nyári napnak alkonyulatá- nál megállók a kanyargó Tiszánál...« És ezzel a költeménnyel a magyar nemzetnek elévülhetetlen értéket termelt. A szellemi munkások munkanélkülisége éppen olyan veszedelmes, mint a testi munkásoké. Persze a szellemi munkát nem értelmezem úgy, mint manapság szokás, hogy t. i. minden irodaszolga vagy be- türágó szellemi munkásnak tartja magát. Csak nyernénk vele, ha az u. n. szellemi munkások egy részét elküldhetnénk krumplit kapálni. De a harmadik parancsolat szabályozza a pihenést is. Tudom, hogy a munkának vannak fanatikusai. Vannak, akik munka nélkül nem tudnak el lenni. Sokan vannak, akik állandóan a munka lázában élnek. Ámde meg: kell tanulnunk a pihenést is. Mert pihenni, felüdülni, ez is Istennek akarata, isteni törvény. És mindenkinek van joga a pihenéshez, csakúgy, mint a munkához. Sőt amint kötelessége mindenkinek hogy dolgozzék, éppenugy kötelessége az is, hogy pihenjen. »Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én meg- nyugosztlak titeket.« Az igazi, enyhet adó pihenés azoké, akiknek lelke Istenben nyugo- szik. A világ szórakozásokban keresi, de nem találja a pihenést, mert megfeledkezik arról, hogy a nyugalomhoz mindenekelőtt szükséges, hogy az ember érintkezésbe lépjen Istennel. Ez a harmadik parancsolat követelménye a pihenésnek megszenteléséről. Szabályozza azonban a harmadik parancsolat a társadalmi életet is. Korábban sokat vitáztak azon, hogy mit szabad és mit nem szabad ünnepnapon cselekedni. Két fakövetelménynek szemelőtt tartása jól eligazít bennünket ebben a kérdésben: először, adjuk meg Istennek, ami az Istené; másodszor, úgy rendezzük be a napot, hogy a körülöttünk levőknek minél kevesebb dolgot szerezzünk s nekik is alkalmat 'és módot nyújtsunk a harmadik parancsolat betöltésére. Ha igy viselkedünk, akkor a vasárnap megszentelése egyúttal a társadalmi életnek is szabályozójává lesz és megadja néki azt a ritmust, amely lényegének megfelel. Azt hisszük, hogy demokratikus korszakban élünk, mert az államformák és a népek alkotmányai többé-kevésbbé közelednek a politikai jogok egyenlősítése felé. A demokratikus államforma az a bálvány, amely előtt meghajolnak a térdek és nem veszik észre az emberek, hogy a mindenható állam, ha letéved az Isten akarata iránti engedelmesség útjáról, nevezetesen ha behódol a Mammonnak, és pénzügyi szempontok által vezérelteti magát, megfosztja az embert a pihenésnek jogától és a hétköznapi robothoz hozzáfűzi még a hetedik napnak robotját is százezrek számára úgy, hogy munkára kényszeríti őket mások szórakozási vágyának kielégítése céljából, más százezreknek pedig ezen robottal módot és alkalmat nyújt arra, hogy a nyugalom napján a maguk és mások erkölcsét rontsák, a maguk és mások boldogságát tönkretegyék. Tudvalevő, hogy a kocsmák vasárnapi zárvatartásának egyedüli akadálya az, hogy ezeken a napokon legnagyobb a fogyasztás, tehát legjövedelmezőbb a fogyasztási adó. Az egVetemes egyház 1927. évi költségelőirányzata. A költségelőirányzat hét pontban foglalja össze az egyházegyetem pénzügyeit. 1. Összes államsegély. Összes bevétel 429 ezer 834 88 P, kiadás ugyanannyi. A bevétel hat tétele közül legnagyobb a nyugdíjasok, özvegyek és árvák segélyezésére adott 209,875 20 P és az 1848: XX. t.-c. értelmében juttatott 175.360 P. A kiadások közt a négy egyház- kerületnek jut közigazgatási célokra 28,800 P; az uj nyugdí j intézetnek 58,453 P; nyugdíjasaknak, özvegyeknek, árváknak a bevételek közt említett összeg; segédlelkészi kongruára 31 ezer 279 68 P; egyetemes közigazgatási pénztárnak 72,107 P; egyetemes adóalap pénztárnak 16.000 P; közalappénztárnak 5,120 P. 2. Közalappénztár. Bevétel 7.260 P, kiadás 1500 P, rendelkezésre áll 5,760 P. A bevétel főtételei az 1. alatt említett 5.120 P és a kerületek 1.600 P járuléka. Kiadás főtétele tőkésítésre 1,452 P. 3. Régi nyugdíj intézet. Bevétele (kamatok és házbér) 688 P; az egész tőkésítendő. 4. U{ nyugdíjintézet. Bevétel 93,453 P, kiadás 23,453 P; tőkésítendő 70.000 P. A bevétel két főtétele áz államsegélyből 58,453 P s járulékokból 32,000 P. A kiadások közt nyugdijakra és ellátásra 23,000 P van előirányozva.
