Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-03 / 14. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 109. 5. Adóalap |>énztár. Bevétel az 1. alatt említett 16.000 P, kiadás gyülekezetek segélyezésére ugyanennyi. 6. Lelkészsegélyezés: pénztár. Bevétel 2,075 P, kiadás 575 P, segélyekre marad 1500 P. Főbevétel a közgazgatási pénztárból 2000 P.-7. Közigazgatasi pénztár. Bevétel 73.480 P, kiadás 102,950 P; fedezetlen hiány 27,470 P. A bevétel főtétele az 1. pont alatt említett államsegély 72,107 P. A kiadások 21 pontban vannak felsorolva. Tiszti dijakra (a levéltárosé 40 P-röl 600 P-re emeltetett) 3,450 P. Napidijak, útiköltségek, utiátalány, törvényszéki költségek 11,000 P. Nyomtatványok, központi iroda, missziói költségek 16.000 P. Külföldi összeköttetések és reprezentáció 6000 P. Segélyek (tanítóképzők, egyházi lapok, Prot. Írod. Társ., Gyámintézet, Luther-Otthon, Theol. Otthon, D.'áksegélyző, Diakonissza-ügy, ösztöndíjak, Lu- ther-Muzeum) 42.020 P. Zsinatelókészitésre 6000 P. Sajtó személyi és dologi kiadásai (ez nem az egyházi sajtó) 4003 P. Előre nem látható kiadásokra 12.000 P. ha a bevételeket nem pénztárak szerint csoportos tjük, lianem egybevesszük, akkor lát-M juk, hogy a költségelőirányzat összesen 471 ezer 110 88 P bevétellel számol. Ez az összegS a következő, nagyság szerint csoportosított tételekből tevődik össze: 1. Államsegély 429,834 88 P; 2. Nvugdrjintézeti járulékok 32,000 P; 3. Kamatok 7,023 P;4. Egyházkerületi járulékok 1,600 P; 5. Házbér 640 P; 6 Kezelési dijak 13 P. Az államsegély az összbevételnek 91 százaléka. Tekintve, hogy az egyházkerületek a járulék címén befizetett 1600 P-vel szemben 28,800 P-t kapnak az államsegélyből közigazgatási célokra, kitűnik, hogy egyházunk közigazgatási szervezete pénzügyileg teljesen az államsegélyre van bazirozva. Gondolkodóba ejtő helyzet annál is inkább, mert míg ilyen körülmények között is a gyülekezetek túlságos megterheléséről hal unk jogos panaszokat. Valakinek vállalkoznia kellene arra, hogy egyházunk pénzügyeit a gyülekezetektől kezdve áttanulmányozza és ismerteti, mert a mostani helyzet egészségesnek semmiképpen sem mondható. FIGYELMEZTETÉS! Lapunk mai számába lsekklapot mellékelünk azok s'ámára, akik régóta hátralékban vannak, vagy előfizetésük most lejárt. Ugyanezen s7átn cimszalagjáti kitüntetjük mindenkinél előfizetése lejárati idejét. Szíveskedjenek ezt figyelembe‘venni, hátralékaikat letörleszteni, előfizetésüket mielőbb megújítani. Arra is kérjük olvasóinkat, támogassák lapunkat adományokkal és uj előfizetők szerzésével. Ne engedjék, hogy állandóan a r é s z v é 11 e n s é g g e I küzd- jiink s kellő támogatás hiányában feladjuk a harcot. Tisztelettel a KIADÓHIVATAL. Jegyzet. A humanisztikus (latin-görög) gimnázium hívei memorandummal járulnak a kultuszminiszter elé az egységes gimnáziumnak helyreállítása érdekében, amely gimnáziumban a görög nyelv fakultativ tárgy lenne. Hornyánszky Gyula egyetemi tanár, a Humanisztikus Gimnázium Hívei Egyesületének ügyvezető elnöke többek között ezeket mondja: »Nem látjuk be, mi szükség volt behozni a német mintájú reál- gimnáziumot, amely hazájában is megbukott. Nem helytálló az az állítás, hogy a modern nyelveket nyilvános középiskolákban meg lehet tanulni. Akik idegen nyelveket tudunk, vagy odahaza magánúton, vagy a középiskola elvégzése után magánszorgalomból sajátítottuk el.« A professzor urnák nem egészen ugyan, de jórészt igaza van, amikor azt mondja, hogy akik idegen nyelveket tudunk, nem a középiskolában tanultuk meg. De kétségtelen, hogy a középiskolai nyelvtanítás azért nem veszett kárba, nemcsak annyiban, hogy' megvolt a pedagógiai és tudományos értéke, hanem annyiban sem, mert a nyelvtanba legalább is bevezetett bennünket. Másfelől pedig, ha tényleg úgy volna, hogy a nyilvános középiskolában nem lehet a modern nyelveket megtanulni, ennek a körülménynek, a középiskola tehetetlenségének, talán mégis azt a konzekvenciáját kellene levonni, hogv a nyelvtanítás módszerén változtassanak. Mert a nyelvtanításnak az a célja, hogy a nyelvet megtanítsa. Ha ez nem sikerül neki, ellenben magánúton, a magán nyelvmestereknek sikerül, akkor nyilván a tanításban van a hiba. S ezen elvégre lehetne, sőt kellene segíteni. A modern nyelvek ismeretére nekünk magyaroknak feltétlenül nagy szükségünk van, nemzeti kultúránkat sem tudjuk enélkül előbbre vinni. Ha tehát az ujtpusu középiskola módot nyújt arra, hogy németül, angolul, francául, vagy olaszul megtanulhassanak a tanulók, ezt a taníttató szülök is csak örömmel veszik. A típus újabb megváltoztatását bizonyára nem fogják kívánni azért, hogv a klasszika filológiai szakon a szukkreszcenc:át biztosítva lássák. Tanárokról az államnak kell gondoskodnia, amelynek kezében van a tanárképzés és amelv az iskolatípusokat megállapítja. Ha valaki a gyermekével human:sztikus gimnáziumot akar végeztetni beadja ilyen középiskolába, tanárt állítson bele az állam. Más lapra tartoz:l< az a kérdés, hogy van-e értelme ezeknek a középiskolai reformoknak, azok szakadatlan behozatalának. Én igen elhiszem, hogy tigv a tudományegyetem’', mint a műegyetemi tanárok panaszkodnak az intellektuális színvonalnak siilyedése miatt. De nem tudom, hogv ebben a süllyedésben mennyi része van az uj középiskolai törvénynek és mennyi annak a körülménynek, hogv a világháború
