Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-21 / 12. szám
90. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. Gondoljunk időbeosztásunkra. Minden napnak huszonnégy órája van, amely íöbbé-ke- vésbbé rendelkezésünkre áll. Még azokban az órákban is, amelyeket a kenyérkereseti munkánk foglal le, marad igen nagy lelki terület, amelyet szabadon felhasználhatunk. Szabad időnk pedig egészen a mienk. Itt van ez a mostani óra. Nem egy hold főid; nem is emeletes sarokház; nem is százmillió. Értéke teljesen meghatározhatatlan. Értékét kérdés formájában fejezhetjük ki legmegfelelőbben: Mihez fogsz vele? Ez az óra egyformán rendelkezésére áll a napszámosnak, a hercegnek és a tudósnak. E nélkül sem a gróf, sem a gazda nem érne semmit. Már most minden attól függ, hogy mennyi tartalmat tudsz belevinni ebbe az órába. El- szunyókáihatod anélkül, hogy az óra ketyegésén kívül más is történne; vagy a leg őrültebb ostobaságokat követheted el; vagy kiinduló pontja lehet egy nagy és nemes vállalkozásnak. Ez az egyetlen óra egy egész birodalom; mély szakadékokkal, amelyekben az utas nyakát törheti, és aranymezőkkel, amelyekről dús kincset vihet magával. Valóságos csatamező. A világtörténelemnek semmiféle harca nem fogható azokhoz a tusákhoz, amelyeket lelkűnkben vívunk meg, amelyekben összemérik erejüket az emberi akarat és a szárnyas idő. Ebben a harcban a győztesek jelszava mindenkor az volt: »A legnehezebb munka legelőször!« Ha már kifáradtál a nehézségekkel való küzdelemben, megpihenhetsz. De addig ne gondolj a pihenésre, míg azt ki nem érdemelted. Ott indíts támadást, ahol ellenséged arcvonala a leggyöngébb. Ez a pont pedig mindig ott van, ahol az a feladat várakozik rád, amely ellen tunyaságod legkonokabbul tiltakozik. Napóleonnak és minden győztes vezérnek stratégiája az volt, hogy az ellenség centrumát támadták meg. Ez a módszer idővel szokássá válik. A szokás pedig minden izmot megacéloz, minden idegszálat megedz. Érzed, hogy atléta lett belőled; a nehéz dolgok kezdenek könnyülni; a lehetetlenségek lehetőségekké lesznek; amint magadat fokról fokra legyőzöd, úgy győzöd le fokról-fókra a világot is. Ez a dolognak értelmi, intellektuális része. Az önfegyelmezésnek van azonban egy másik, mélyebb oldala is, amely nélkül az értelmi hó- ditások hiábavalóknak fognak bizonyulni. Az intellektus győzelmei sohasem boldogítanak. Ha azt akarjuk, hogy életünk boldogító legyen, akkor minél előbb el kell sajátítanunk azt a nagy életbölcseséget, hogy az élet áldozat. Végleg szakítanunk kell az önzéssel, amely a boldogságnak legveszedelmesebb ellensége. íme: nem vagyunk sem olyan erősek, sem olyan szépek, sem olyan ügyesek, sem olyan gazdagok, mint szeretnénk lenni. Ezernyi apró és nagy körülmény bosz- szant, keserít, aggaszt és zaklat bennünket. Ha mi ránk lenne bízva a világ kormányzása, menynyire másként történne sok minden! Azt mondja Epiktétusz, egy római nagy urnák görög rabszolgája: »Ne kívánd, hogy az események a te akaratodhoz igazodjanak, azt kivánd, hogy úgy menjenek végbe, amint végbemennek«. Alapjában véve ez a maxima azt jelenti, hogy ismerd el, és pedig örömest ismerd el azt az idegen akaratot, amely a világegyetem sorsát és a magad sorsát intézi. Ha eddig jutottál, akkor már közel vagy a célhoz. Mert itt tanuljuk meg azt az alázatosságot, fegyelmezettséget, türelmet és életderüséget, amely legyőzi a vi agot, mindent remél, miközben mindent eltűr. Itt tanuljuk meg, hogy a külső körülmények a mi belső lelki világunk szerint átértékelődnek; hogy a királyi trón a szégyenletes kudarcok szakadatlan sorozatának, a keresztfa pedig dicső győzelemnek színhelye lehet. Thukididesz azt írja az athéniekről, hogy műveltségüket azzal mutatták meg, hogy nem hordtak fegyvert. Mi sem hordunk talán mindnyájan revolvert a hátulsó nadrágzsebünkben, sem bombákat a derekunkon, sem kést a csiz- maszárban. De mégis lehet, hogy öldöklő és mérgezett fegyverekkel járunk. Fel vagyunk fegyverkezve gyilkos szavakkal. Nyelvünk szúr, mint a tőr; vág, mint a kard; mérgez, mint a gázbomba. A gúny, a szarkazmusz, a szatíra, a lekicsinylés, a rágalmazás: milyen kegyetlen fegyverek. Az igazi lelki műveltség abban nyilvánul meg, hogy bár rendelkezésére áll ez a szörnyű fegyvertár, nem használja fegyvereit. Pacifista. Az ördögök légiói állanának rendelkezésére, de nem ereszti őket rá a világra. Mir lyen ékesen beszél az erősnek hallgatása! Molt- kéról mondták, hogy hét nyelven tudott hallgatni. Ismerni minden nyelvet, s az emberekkel való érintkezésben kivá asztani szókincsünífc- ből azokat a szavakat, amelyekkel az igazságot, a szeretetet, a megtört lelkek felegyenesitését munkálhatjuk: ez a szavaknak, a beszédnek az a diadala, amely legyőzi a világot. B. J.
