Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-21 / 12. szám

1926. evangélikusok lapja 91. Észrevótelek i „larsaiialni bajaink diagnózisa“ tini cikkhez. Az Evangélikus Lapokban megjelent cikk Rousseaunak ama sokat viiatolt téieléből indul kj, miszerint a tudományoknak és művészetek­nek ápoiása, az értelmi és szellemi felvilágosodás az embereket nem jobbakká, erkölcsösebbekké tette, hanem e lenke/óleg mindig és mindenütt az erkölcstség hanyatlására, dekadenciára ve­zetett. Megá la; itja továbbá, hogy minél ragyobb valamely komák és népnek az értelmi fdvi.ágo- sodottsíga és előrehaladott sági, annál nagyobb és elszomorítóbb az erkölcsi téren való hanyat­lása. S csakugyan — teszi hozzá — ha korunkat vizsgáljuk, az elméletileg felállított tételt iga­zolja a gyakorlati reá is élei tapasztalat #A miből végül azt a következtetést vonja le, hogy az alakoknak megszüntetésére vagyis gyökeres és teljes gyógyításra egyedül a val­lás az evangéliumi hit képes. A m kor éppen a művelt közönség felé for­duló Ev. Lapok hasábjain ujitódik fel ez a túl­zásaiban igazságtalan és tarthatatlan elmélet, szükséges, hogy' a józan kritika is felemelje sza­vát. A kérdés egész komplexumára nem térhe­tek ki Csupán a képzőművészetek és a szellemi fefvilágosodo'tság s run pontiból kivárom egy pár konkrét esetben az elmélet helyességét ki­próbálni. • A művészetet is sújtja a vád, hogv ápolása mindig és mindenütt az erkölcsök hanyatlására, dekadenciára vezetett. Nem bocsátkozhatom beható művészettör­téneti fejtegetésekbe. Csak egy példát ragadok ki a sokból, azt, amely hozzánk protestánsok­hoz legközelebb á1l. A ho’’and festészetre gon­dolok. mely az északi népek egvik leg ragyogóbb művészi megnyilatkozása Időben elég közel es1c hozzánk és históriá-'ál kellően tisztázta a műtörténelem. Kuhnináclója Hals Ferencbm, de főleg Rembrandt-ban annak a súlyos küzde­lemnek a végső évtzedeire esik amely't a hol­land nép reformált vallásáért majd p dig álami függetlenségéért két emberöltőn át vívott a spanyol világhatalommal. A hosszú háború sú­lyos megpróbá’tatásai az an vagi és e^kö’csi erők teljes megfeszítését és hihetetlenül szívós kitarlást vá’tot^ak ki a népbál Az ui vallás be­cses hezománva, a le’kismereti s abadság a polgárok felébredt egvéni öntudatát megnö­velte, de a vele aró erkölcsi felelősség érzete egyben ki is mélyítette. A hősiesen megvett haza^ föld szeretet** oedig végs’k g fokozódott. E vá*tozások mélv nvomokat hagvtak a hol’and művészetben. A korábban h közkedvelt arcképeken a po1gárok egvszerü mindennamas- ságukban jdennek meg. Hals Ferenc és Rem­brandt kénmásain, főleg a csoportok arcképein, de már kartársaiknak művein is eltűnik ez a nyárspolgáriasság. A polgárok mint nagyobb- szabásu, akaraterös egyének, sokszor előkel en vagy' éppen da iás hősökként lépnek fel. A táj­képiestül pedig nem győzik elég gyakran a hazai föld szépségét a nemzet szeme elé tárni. A nagy tehetségek népes csapatához a kevésbé jelentős nie.ierek serege csatlakozik. A holland festészetről bátran lelie* állitani, hogy vér a nemzet véréből, hogy a nemzet el a legszorosabb kapcsolatban áll s hogy a nem­zet fiaitól a legbőségesebb á ol ísbm rés e ül . A tétel szerint tehát azt kellene várni, hogy a nemzet erkölcs: életére pusztító hatással kel­lett lennie. De ki hallott valaha iyesmiről? A holland nemzet ugyan kimerüli a nagv tehet­ségek termelésében, de máiglan megtar otti jó zanságit, szorgalmát, becsü’etességét és hité­hez való hűségét. Emberszerc létének, keresz­tyéni irga’mas^igának éppen velünk szemben megható bizony tékáit szo’gállata. A *m ndig és mindenütt* t hát már az első próbánál megbukott. * A népek felvilágosodott^ágát kárhoz+atni legkevésbbé vannak feljogosítva Lmher köve­tői. Hiszen ó nzéri adta a nép kezébe a biblát, hogy snját értelmével közvetettül az erede i for­rásból merítsen ineggvőződést az evangéliumi hit igazságairól; aminek pedig feltétc’e a’ ér­telmi, a szellemi előrehaladottság b: onvos foka. Mi protestánsok magunk is hangoztatni szok­tuk. hogy a reformáció milyen óriási szolgá­latot tett a tudománynak és a népművelésnek. A népek értelmi és szellemi előrehaladott­ságának mértékeként ma általában az imi-ol- vasni tudá t használják A többségében evan­gélikus német nemzet területén valamint az ugyancsak evangélikus skandináv népek köré­ben már ri kán akad anafnté^a Dániában min­den éoe'méjü ember tud ;rni, olvasni. E né^ek értelmi és szellemi e'ör'baladott ága tehát két­ségbe von ha'a tan s igv a ’étel sz'rint e kölcsi téren legnagvobb és a legelsőmön íóbb ha­nyatlásnak képéi kellene elénk tánrok A né­metnek svédnek sib erkö’cs do’gában sokkal hitványabbnak kellene ’ennie az ara Fbé'ák- ban ugyancsak böve’Vedó balkán népeknél. Kin^k vo’na kedve ebben a konkrét eset­ben a tétel véde’mére kelnie? ■ * ; <v \ t A ckk végül arra a következtetésre jut, hogy társadalmi bajaink tehát erkölcsi romlott­ságunk gyökeres és teljes gvógvitására egye­dül a hit, az ev h:t képes. Rousseau se h:szi, hogy va’lás nélkül erkölcsös lehetne az ember. Csakbogv a cikk következtetésében bizo nyos hézag mutatkozik. Mer’’ ha egvfdől az< ál­lítjuk. hogv egyedül a vallás az erkö’cs szülője és fenntartója, másfelől oedíg azt hirdet’* hogy a kultúra az erkölcsöt mindenkor és

Next

/
Oldalképek
Tartalom