Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-21 / 12. szám

i. m Arc i ut 21. 12. szám. Sitrtisrtflséi: LtBÉIT (Nesti aj Klatftttvatal: 6TÖR. n. ktmit-épUlet. Ilatie: I LUTHIR-SZÖUTStG. ftlapltetla: OR. R1FFIY SARDOR p8sp5k. Megjelenik halanként egyszer. vasárnap. Eléllzatésl ftr: Egész évre 80, félévra 40 aagviOévra 20. agyas szán 2 szar I. 1280. NÉMETH KÁROLY •iptru. Hirdetési érák megegyezés szerint. ünfegyelmezes. Korunk bizonyos optimizmussal a szociális rekonstrukció utján jár. John Stuart Mill em­líti, hogy fiatalabb korában sokat foglalkoztatta az a gondolat, hogy a rekonstrukció munkájának tető alá juttatása esetén, tehát amikor a sze­génység eltöröltetik, amikor mindenki jól táp­lálkozik, jól mházkodik és egészségesen lakik, amikor a munka kellemessé lesz és a/ emberek elegendő szabad idővel rendelkeznek, ha mindez meglesz — rni lesz akkor? Erre a kérdésre nem talált kielégítő feleletet. Bizonyos, hogy aszó ciális rekonstrukciónak ezen eredményei maguk­ban véve nem hozzák meg a boldogságot. Mert a boldogság éppen azon fordul meg, hogy mihez fognak az emberek jogaikkal, szabad idejükkel és jólétükkel, és éppen ezen a téren sem a poli­tikai, sem a közgazdasági elméletek nem visz­nek előbbre bennünket Ezen a ponton a va- gyontermelés és vagyon szétosztás teréről a vi­lág morális rendjének, a lélek törvényeinek te­rére léptünk. és itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ezen a téren az egyén majdnem teljesen magára van hagyatva. Az iskola, az egyházak, a szociális és politikai diktatúra felhasználhatnak minden eszközt az egyén befolyására és alakítására, mégis ezen hatások és trenirozások után az egyénnek szabadságában áll, hogy jó, vagy rossz legyen. Sót azt tapasztaljuk hogy minél kemé­nyebb és részletekbe menőbb volt a trenirozás és a dresszura, annál kiáltóbbak voltak a visz- szahatások is. A középkorban a kolostorok fa­lai között folyt a legszigorúbb lélekidomitás, és ott volt megtalálható a legnagyobb fokú zül- löttség is. A filozófia lehetetlenségnek mond­hatja az akarat szabadságát, de az egyén tultes/i magát a filozófiai következtetések és elméletek korlátain, fi.tyet hány a rendszereknek és megy a maga utján. Az ember nem kész gyártmány, az egyéni élet nyüzsög a lehetőségektől. Isten az emberek között nem gépeket keres. Munka­társakat akar nyerni magának. Ebből követke­zik, hogy mindegyikünk kiveheti részét a terem­tés öröméből, amikor a magi egyéniségének ki­alakításán munká'kodik. Vasú akat kon truálni, hidakat szerkeszteni gyönyörű munka. De még izgatóbb, még boldogi óbb munka lelkünk struk­túrájának tökéletesítése. Manapság sokat beszélnek az intenzív gaz­dálkodásról, a többtermelésről. Hallunk arról, hogy a világnak uj ineg uj, eddig kultúrálatlan területei kerülnek eke alá. Tudjuk, hogy óriási területek várnak még emberükre és a már mű­velés alatt álló területek is eddig nem ismert lehetőségeket nyújtanak. Az ember a világtör­ténelemben eddig még nem tapasztalt energiával veti magát a rejtett titkok felderítésére, rejtett kincsek feltárására. Korunk páratlan munkalá­zában van valami nagyszerű, legyőzhetetlen op­timizmus, van hit. Én azt hiszem, nein volt kor­szak, amelyben olyan erős hit tüzelte volna az embereket, mint most, a nagy háborús katasz­trófa után. Aki ezt nem látja meg, az vak, vagy inegsavanyodott lélek, vagy ősi kaptafákra nyúj­tó ztatott lélek. Ez a hit ugyan főleg kifelé irányul, és az anyagi világ felé irányul, de mégis az ember­nek reménnyel eltelt szivéből fakad s onnan táp­lálkozik. Emellett azonban nem szabad szem elöl téveszteni azokat a lehetőségeket sem, a melyek az ember benső világában, a lélek éle­tében lappanganak. Ezen a téren is dús aratások ígérkeznek. Sőt, ama kifelé irányuló optimizmus és diadalmas hit, amely a munkának, az akarat­erőnek és a tudásnak himnuszát zengi, csak ak­kor lesz jól megfundálva, ha a lelki kulturmunka intenzitása nem az anyagi kultúra mellől. Értelmi tudásodnak határait megállapítani nem bírod. Még korlátlanabbak morális tehetsé- ségeid. A középiskolába, az egyetemre talán nem juthatsz el. De ki és mi gátolhat meg abban, hogy türelmed, kitartásod, szorgalmad, vidám­ságod, nyájasságod napról-napra növekedjék?

Next

/
Oldalképek
Tartalom