Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-21 / 12. szám
i. m Arc i ut 21. 12. szám. Sitrtisrtflséi: LtBÉIT (Nesti aj Klatftttvatal: 6TÖR. n. ktmit-épUlet. Ilatie: I LUTHIR-SZÖUTStG. ftlapltetla: OR. R1FFIY SARDOR p8sp5k. Megjelenik halanként egyszer. vasárnap. Eléllzatésl ftr: Egész évre 80, félévra 40 aagviOévra 20. agyas szán 2 szar I. 1280. NÉMETH KÁROLY •iptru. Hirdetési érák megegyezés szerint. ünfegyelmezes. Korunk bizonyos optimizmussal a szociális rekonstrukció utján jár. John Stuart Mill említi, hogy fiatalabb korában sokat foglalkoztatta az a gondolat, hogy a rekonstrukció munkájának tető alá juttatása esetén, tehát amikor a szegénység eltöröltetik, amikor mindenki jól táplálkozik, jól mházkodik és egészségesen lakik, amikor a munka kellemessé lesz és a/ emberek elegendő szabad idővel rendelkeznek, ha mindez meglesz — rni lesz akkor? Erre a kérdésre nem talált kielégítő feleletet. Bizonyos, hogy aszó ciális rekonstrukciónak ezen eredményei magukban véve nem hozzák meg a boldogságot. Mert a boldogság éppen azon fordul meg, hogy mihez fognak az emberek jogaikkal, szabad idejükkel és jólétükkel, és éppen ezen a téren sem a politikai, sem a közgazdasági elméletek nem visznek előbbre bennünket Ezen a ponton a va- gyontermelés és vagyon szétosztás teréről a világ morális rendjének, a lélek törvényeinek terére léptünk. és itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ezen a téren az egyén majdnem teljesen magára van hagyatva. Az iskola, az egyházak, a szociális és politikai diktatúra felhasználhatnak minden eszközt az egyén befolyására és alakítására, mégis ezen hatások és trenirozások után az egyénnek szabadságában áll, hogy jó, vagy rossz legyen. Sót azt tapasztaljuk hogy minél keményebb és részletekbe menőbb volt a trenirozás és a dresszura, annál kiáltóbbak voltak a visz- szahatások is. A középkorban a kolostorok falai között folyt a legszigorúbb lélekidomitás, és ott volt megtalálható a legnagyobb fokú zül- löttség is. A filozófia lehetetlenségnek mondhatja az akarat szabadságát, de az egyén tultes/i magát a filozófiai következtetések és elméletek korlátain, fi.tyet hány a rendszereknek és megy a maga utján. Az ember nem kész gyártmány, az egyéni élet nyüzsög a lehetőségektől. Isten az emberek között nem gépeket keres. Munkatársakat akar nyerni magának. Ebből következik, hogy mindegyikünk kiveheti részét a teremtés öröméből, amikor a magi egyéniségének kialakításán munká'kodik. Vasú akat kon truálni, hidakat szerkeszteni gyönyörű munka. De még izgatóbb, még boldogi óbb munka lelkünk struktúrájának tökéletesítése. Manapság sokat beszélnek az intenzív gazdálkodásról, a többtermelésről. Hallunk arról, hogy a világnak uj ineg uj, eddig kultúrálatlan területei kerülnek eke alá. Tudjuk, hogy óriási területek várnak még emberükre és a már művelés alatt álló területek is eddig nem ismert lehetőségeket nyújtanak. Az ember a világtörténelemben eddig még nem tapasztalt energiával veti magát a rejtett titkok felderítésére, rejtett kincsek feltárására. Korunk páratlan munkalázában van valami nagyszerű, legyőzhetetlen optimizmus, van hit. Én azt hiszem, nein volt korszak, amelyben olyan erős hit tüzelte volna az embereket, mint most, a nagy háborús katasztrófa után. Aki ezt nem látja meg, az vak, vagy inegsavanyodott lélek, vagy ősi kaptafákra nyújtó ztatott lélek. Ez a hit ugyan főleg kifelé irányul, és az anyagi világ felé irányul, de mégis az embernek reménnyel eltelt szivéből fakad s onnan táplálkozik. Emellett azonban nem szabad szem elöl téveszteni azokat a lehetőségeket sem, a melyek az ember benső világában, a lélek életében lappanganak. Ezen a téren is dús aratások ígérkeznek. Sőt, ama kifelé irányuló optimizmus és diadalmas hit, amely a munkának, az akaraterőnek és a tudásnak himnuszát zengi, csak akkor lesz jól megfundálva, ha a lelki kulturmunka intenzitása nem az anyagi kultúra mellől. Értelmi tudásodnak határait megállapítani nem bírod. Még korlátlanabbak morális tehetsé- ségeid. A középiskolába, az egyetemre talán nem juthatsz el. De ki és mi gátolhat meg abban, hogy türelmed, kitartásod, szorgalmad, vidámságod, nyájasságod napról-napra növekedjék?