Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-28 / 9. szám
X1L énlulyaui. 1926. hrbmár 26 9. u'xáuix. tztrttszttsig: LÉBÍIT (Kőim a.) RiiMilratai: 6V&ft. ov. k»ov«at-éMt*t. Hadd: A LUTHER-SZŰVETSlG. Postilakirékpéoztirlesoldszáaila: t2M. Hathatta : ŰR. RlffAY SÁNDOR pUapflk. SitrktnUUrl UU1&* NÉMETH KÁROLY •tptrt«. Mogleltalk hadakén! egvuef, vasárait. ClifizaMtl ér: Uéu Ént 80, félévre 40 naovedévre 20, tavat széai 2 wer K. Hlrdatésl árak mogoovezés szerint Nyílt levél vallástanitással foglalkozó testvéreimhez. Szándékosan írtam ennyire körül, hogy kikhez akarok szólni. Mert ellenkező esetben lehettek volna olyanok, akik nem vonatkoztatták volna magukra e sorokat akár hitoktatókhoz, akár lelkészekhez, akár vallástanárokhoz címeztem volna a mondanivalóimat. Kérex tehát mindenkit: ne ütközzék meg a fönti körülíráson, hanem lehetőleg vonatkoztassa mindenki magára! A másik, amit itt még meg kell jegyeznem, az, hogy eredetileg én magánlevélnek szántam az alábbiakat, csak amikor rájöttem, hogy ez esetben sok magánlevelet kellene írnom, foglaltam állást a nyílt levél metoett. Tettem ezt természetesen azért is, mert a lelkésznevelésügyet közérdekűnek tartom s mert erről akarok itt pár mondatban szólni. De kérdezhetik e sorok olvasói — hogy kerülnek ily szoros kapcsolatba az én vallástanitással foglalkozó kedves testvéreim a lelkésznevelés ügyével? Megmondom tüstént: az ó neveld kezük akii kerülnek ki a mi theologusaink, jövendő lelkészeink, igy hát indokoltnak látszik, hogy hozzájuk forduljunk egy-két kérés-el. Ebben az elhatározásomban csak megerősített az a tapasztalás, melyet hallgatóim körében szereztem. Ha megkérdezem ókét, hogy mikor és honnan kaptak indítást, arra, hogy a theológiai pályát válasszák, nem mondom, hogy mindig, de nagyon gyakran azt a választ kapom, hogy azért, mert az, aki a vallás igazságait plántálta beléjük, megszerettette velük azí a pályát, amelyet ő választott a magáénak. Nem hallgathatom azonban itt el azt sem, hogy hallottam oly esetről is, hogy valakinek nagy kedve volt a lel- készi pályához, de tanárai erről egyenesen lebeszélték. Előfordul talán az is, hogy letkész- gyermek azt hallja édesapjától: »csak pap ne légyI mint az apád !» Értik-e már, kedves olvasóim, hogy arra némi okom van, hogy a felvetett kérdésről szóljak? Itt most legelőbb hadd említsem meg azt, hogy mily nagyrabccsült és köztiszteletben álló lehetett a pap, különösképen az evangélikus, vagy általában protestáns lelkész abban az időben, amikor ez a szálló-ige járta: »E fiúból pap lesz, akárki meglássa!* De kifejezi ez egyúttal azt is. hogy abban az időben kiváló gondot fordítottak arra, hogy kit küldjenek, kJ i válasz- szanak ki a papi pályára. Szinte azt mondhatjuk, hogy csak az mehetett oda, aki megállotta minden tekintetben a legszigombb mértékei is. S hozzáteszem mindjárt azt is, hogy én vissza kívánom azt az időt, amikor ilyen kiválasztás indult meg a/ iskolák minden fokozatain. S ezt akartam én elmondani kedves testvéreimnek, megkérve ókét arra, hogy készítsék elő, siettessék ennek az időnek az eljövetelét! De hogyan? ügy, hogy aki —• mondjuk az elemiben míiködik, figyelje meg növendékeit ebből a fontos szempontból is, hogy kiből lenne jó pap. S akiről aztán azt gondolja, hogy' erre a pályára való, mondja is meg ezt néki magának, sót szüleinek is. Szoktassa őket hozzá eliez a gondolathoz, magy arázza meg nekik és gyermeküknek, hogy e végből pl. milyen nyelveket tanácsos a gyermeknek az érettségéig megtanulni, milyen könyveket olvasson stb. kapcsolja be az illetőt »egyházi foglalkozásokba-':. Küldje el a lelkész úrhoz valaminő megbízatással, osztasson ki vele vallásos füzeteket, egyházi lapokat, naptárakat stb Használja fel a gyermekkel való kapcsolatát a család pasztörizálására: jól fog a családnak esni annak az elismerése, hogy fiók az ö lelkűkből kapta a lelket, mely Krisztus szolgálatára vonja; viszont közvetve felhívhatja őket arra is, hogy ép ezért vegyék szigorú kritika alá vallásos életüket.... gyermeküket, mint az evangéliom jövendő hirdetőjét még jobban óvják, még gondosabban neveljék stb.
