Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-28 / 9. szám
66. EVANGÉLIKUSOK LAPJA A föntiekben én szándékosan említettem az elemi iskolát, mert meggyőződésem az, hogy ott kell elkezdeni a kiválasztást. Végtelenül sokra értékelem én a középiskolát is, de — tudom magamról, — vallási tekintetben a szülői példaadáson és nevelésen kívül az elemi iskola volt úgyszólván a legdöntőbb jelentőségű. Itt kapja meg a gyermek fogékony lelke azt a vallásos tartalmat, mely fundamentális jelentőségű s amelyet, ha ott nem kapott meg, nem igen pótolhat teljesen semmi sem,. S az elemi iskolák vallásos nevelésének ezt a fontosságát a lelkészképzés szempontjából azért is hangsúlyozom, mert hiszem, hogy ilyen fönt érintett szempontok figyelembe vétele mellett nagyon sok eredeti őstehetséget lehetne a a falusi iskolából is kiemelni. Az ilyet azután támogatni kellene, ha anyagi segítségre szorul, a középiskolában és azon túl is a lehető legnagyobb mértékben. A középiskola azután folytatná az elemi iskola munkáját a vallásos nevelés tekintetében, kiegészítve speciális elméleti ismeretekkel, különösen a felsőbb osztályokban, úgy, hogy ilyen módon olyan ifjúság kerülne a theol. fakultásra, amely arra van már nevelve: tizenkét esztendő gondos nevelői tevékenysége által. Erre, tudom, sokan azt az ellenvetést hoznák föl, hogy igy nagyon sokan végeznék el a theológiát s nem kapna mindegyik állást, minek következtében nem lehetne sokáig ezt a színvonalat tartani s az eredetileg lelkész! pályára nevélt ifjúság java része végre is más pályára menne. Hát ettől nem kell tartani, első sorban azért, mert ha csakugyan többen is végeznék el a theológiát, mint ahányan a lelkészii pályán kaphatnának elhelyezést, a fölösleget kész örömmel vennék át főgimnáziumaink, sőt a nem evang. főgimnáziumok is, mert az elsőrangú erőket mindenütt szívesen látják. Ezek pedig csakugyan azok lennének. De ettől a fölöslegtől nem kell tartani azért sem, mert az által, hogy a nevelés középpontjába kerülne ismét a leikésznevelés ügye az evang. egyházban és iskoláiban, egy uj korszak venné egyházunk történetében kezdetét: az evangélium erői kezdenének hatni minden felé, ezek az erők pedig uj lelkészi állások szervezésére ösztönöznék a híveket. Ott, ahol ma három-négy lelkész működik, alkalmaznának hatot-nyolcat, mert látnák, hogy ott a hat vagy nyolc lelkésznek is akad még elég tenni valója Isten országa érdekében. 1926. Hogy ez utópia? Ne mondja ezt senki, mert arra csak az lehet a válaszom, hogy próbáljuk meg! Próbáljátok meg, kezdjétek megpróbálni ezt Ti, vallástanitással foglalkozó kedves Testvéreim. Mi örömmel várjuk az ifjúságot, melyet Ti kiszemeltek s élőkészitetek a lelkészi pályára. Legyetek áldottak ezért az előkészítő önfeláldozó munxátokért! Dr. Deák János. Társadalmi bajaink diagnózisa. Az orvos tudománynak kétségtelenül egyik legfontosabb fejezete, legszámottevőbb ága a diagnosztika. A helyes és biztos diagnózistól függ a gyógyítás sikere. A diagnózis felállítása azonban elválaszthatatlan az u. n. anamnézis- től, kórelőzménytől. A betegség kezded tüneteinek, előzményeinek és okainak ismerete megkönnyíti és alátámasztja a diagnózis megállapítását. — Nemcsak a testi, szervezeti betegség gekről áll ez, hanem a lelki, v állásé rköCcsi s általában a társadalmi betegségekről is. A diagnózis, vagyis a bajok lényegének s vele együtt előzményeinek és okainak az ismerete okvetlenül szükséges az orvoslás mikéntjéhez s eredményéhez... S amint a testi betegség diagnosztikus lényege állandó, változatlan ; legfe.jebb a reá vonatkozó emberi ismeret, tudás fejlődött és fejlődik folytonosan : egészben véve ilyen állandóságot mutat a társadalmi bajoknak kóroka s diagnózisa is. Tehát a történelmi múlt folyamán felállított helyes diagnózis és kórok ismerete megkönnyíti s megerősíti a diagnózis mai lényegét és állapotát. Sokan keresték már a múltban az ilyen, vagy amolyan alakban megnyilvánuló társadalmi bajoknak a diagnózisát. Az egyik ebben, a másik abban látta azt a szerint, hogy milyen szemüvegen s milyen látszögből nézte a társadalmi élet ferdeségeit, Hogy csak egy pár kimagasló szellemre utaljak : más volt a diagnózisa Vol- tairnek, Marxnak és ismét más Rousseaunak, Kantnak. Rousseau a dijoni akadémiának (1749.) — ama pályatételére irt s koszoruzotí munkáját szenteli e kérdés fejtegetésének: «Milyen hatással volt a* tudományoknak és művészétéknék fejlődése az erkölcsök nemesítésére ? «Szerinte a tudományok és művészetek ápolása, az értelmi és szellemi felvilágosodás az embereket nem hogy jobbakká, erkölcsösebbekké tette volna, hanem ellenkezőleg mindig és mindenütt az erkölcsi ség hanyatlására, dekadenciára vezetett. Szokatlanul és megdöbbentően hangzó állításának igazolásául hivatkozik első sorban is Werft-
