Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-14 / 7. szám

7. «7 am.

XlL évfolyam. 1936. február 14.

EVHNGELIKUSOK LAPJA

zilttutMf: UBtIT (Mosen m.) iaMfUvaUrt: GYÚR. er. konmt-épllpt.

NlaMia : I LUTHER-SZÖVETSÉG. •statafcarétpéaztAricscfckszftila: 1210.

Alapította : OR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap.

.........■■■ ■ ■— —................ - Előfizetési ár: Egész évre 80. félévre 40

S

iwk«ülMrt IfUlti negyedévre 20. egyes szán 2 ezer N.

NÉMETH KÁROLY

•«peres.

Hirdetési árak

Megegyezés szerint.

Múlt és jSvft.

A hit pedig a reményiéit dolgoknak való- iága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. így kezdődik a Zsidókhoz irt levélnek a hit pédaképeiről szóló hires 11-ik része. »Minden lehetséges a hívőnek«. Ezekkel a szavakkal önt bizalmat Jézus egy édesapa vergődő szivébe. Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által«. Ezt írja Pál apostol a rómabelieknek. Ezek a szentirásbeli helyek, amelyeknek felsorolását lapokon keresztül lehetne folyta mi, azt mutatják, hogy keresztyén vallásunk tanítása szerint időbefileg a hitnek két orcája van: az egyikkel a múltba néz, Istennek ami nagy cselekedeteire, amelyekkel üdvösséget és szabadulást szerzett az emberiségnek a Jézus Krisztusban; a másikkal a jövendőbe, amely Isten kegyelméből tele van lehetőségekkel, alkalmakkal és bátor cselekedetekre való ösztönzésekkel. A kéi orcáju hitnek egysége és azonossága pedig abból világlik ki, hogy a múltakba tekintő hií sohasem téved réveteg álmodozásba és az élet realitásától visszahúzódó szentimentali/musbi, és viszont a jövendőre vetített hit sohasem ölti magára a szertelen lehetőségek utáni kalandos portyázást. Mert múltát és jövőt egybefüz Istennek akarata.

A múltnak és jövőnek keresztyén vallásos szemlélete ád lehetőséget arra, hogy jelenünket józanul lássuk meg, azzal a bepillantással és az itéletnek ösztönszerü egyszerűségével, amely rá tud pillantani a dolgoknak, viszonyoknak, embereknek elevenjére. »Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok«, Ez utalás a múltra, amelynek élete átnyúlik a mi életünkbe. »I>e mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra«, ez utalás a jövőre, amelybe a Lékek vezérlete alatt mi általunk vitetik át a múltnak élet igazsága.

Itt állunk tehát a múltnak és jövőnek ines- gyéjén, s mégis abban a tudatban és meggyőződésben, hogy puszta átmenetnél több a mi egyéni életünk, mert Istennek országa miben- nünk van, úgy is mint örökség és úgy is mint lehetőség. Mibenniink ábrázolódik ki az, ami a múltban életformáló és történefcmalakitó energia volt, és általunk vetitödik rá a jövő arculatára az a vonás, amely hivatva lesz megöröki- teni a Léleknek hennünk való munkálkodását. Mindez pedig a személyes felelősség é> elkötelezettség kapcsaival köt bennünket ahhoz az örökkévaló világhoz, amelytől a földi élet értelmet és jelentőséget, s amely a földi élettől uj megvalósulási és létezési formát nyer.

A keresztyéwség kétezer éves történelmében mi protestánsok vagyunk a leggazdagabb szellemi örökség birtokosai. A protesta ni izmus zászlaja van kitűzve a legmagasabb oromra, a melyre az igazságnak Lelke Krisztus tanítványait és híveit felvezérelte. A mi oltárunk tüze ég a legtisztább lánggal. A mi hitünk az, amely egyszer a szenteknek adatott, azoknak, akik az eljövendő hazát keresik egv nem ingadozó személyes meggyőződéstől hevítve. A mi ekénk szántja a jövő aratások barázdáját. Szilárdan állunk tehát abban a hitünkben, hogy az önmagához hű protestantizmus hitéletéből fakadnak azok a szellemi erők, amelvek a keresztyén- ség jövőjét biztosítják és az anyaszeniegyhá/ pozícióit megerősítik és kiszélesítik. Megállunk abban a szabadságban, amelyre Krisztus minket megszabadított és ennek a szabadságnak emberi járomba való hajtásában retrogád irányzatot és a keresztyén vallásnak elkorcsositását látjuk. Bármilyen formában, bármilyen ürügyekkel, bármilyen érveléssel és okoskodással ajánlják nekünk a római katholicizmust mint egyedül üdvözítő egyházat, mi tudjuk azí, hogy az emberiségnek, a népeknek és az egyénnek életében a szabadság és a haladás mindenkor csak a római egyházzal vívott nehéz harcok után és