Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5. Csak egy téglát az Isten hajlékának falaihoz. F-!gy kis biztatást inuIlkánkhoz. Egy parányi, reményt adó fényt, mely jövőn kin* világok Egy kis megértést, mely uj erői kölcsönöz. Czenelet várunk, mely elnagyatottságuiik- ban megvigasztal. Mondjátok meg. hogy éltek s él bennetek az Isten. S élni fogunk mi is s gyógyítani fogjuk tépett hazánk s ev. közeg\ házunk sajgó sebét. Eltemetett boldog múltúnk s reményeink sirhantja felelt ki híg nyílni a feltámadásba vetett hitnek tavaszi hirdető, kék ibolyasz.ála. kemény (iábor tfvu'ai cr Irikésr. (Adományok. Ev. I.elkészi Hiv. (iyul.i kfildendők.) ~ '■ ........ ' ■■ - ■ — ■ ■- — A kántor kérdés. Mióta az állam az általános tankötelezettség törvényét komolyan veszi és a hitfdekeze- teknek az első fillér államsegélyt nyújtotta iskolai célra, azóta a felekezeti elemi iskolák sorsa úgyszólván az állam kezében van. A fe- tekezetek nem igen fejlesztik tovább azt a/ intézményt, melynek fenntartását tulajdonképpen az állam magára vállalta. És ha ugv ál! a dolog, hogy a hitfelekezetek akár a/ egész vonalon egyszerre le is mondhatnak az iskola- fenntartó jogukról, akkor a most annyira meg- hánytorgatott iskolai terhek felől világosan megállapítható, hogy a valóságban nem is az állam« nvujt segítségei a felekezeteknek az iskola- fenntartáshoz, hanem a felekezetek iskolai teherviselése kedvezmény az állam javára; a felvezetek segélyezik az államot az iskolafenntartásban, hogy az állam a törvényeit végrehajthassa. A valóságban pl. nincs fjzetéski egészítő államsegély, hanem fi/etéskiegészitö egvházj hozzájárulás. Hogy erre a segélyezésre miért lehet s/ük- sége az államnak, azért-e, hogy őszinte, gyökérig lehatoló kulturmunkát, emberművelést és nemzetmentést vigyen-e véghez, vagy csak azért-e, hogy a Nyugat külsóleges utánzásával eltakarja ezt a titkon agyonsiralott kis országot, erre a kérdésre feleljen kiki saját véleménye szerint. Hanem, hogy néhány év óta egyesek a kormány nevében mit tesznek a felekezetckkel, amelyek még önként áldoznak most is, holott mesterségesen nevelték rá őket a szűkmarkúságra, hogy mit követnek el egyesek, amikor a felekezeti iskolákban a tanítók nyugtalanitá- sával és folytonos anyagi bizonytalanságban tartásával a produktiv nevelő munkát lehetetlenné teszik, erre feleljen maga az az Igazság, aki azt mondta, valaki »egyet« megront a kicsinyek közül, malomkő való a nyakába, hogy a tenger fenekére sülyedjen. Az Igazság azt mondja a fizetési herce hurcára: alacsony piaci kofáskodás ez, semmi egyéb. Mert — emelkedjünk fel már arról az álláspontról, mely azt gondolj.!, hogy itt tanítók, tanító családok megélhetéséről, boldogulásáról, vagy másrészt az ál!am- háztartás egyensúlyáról van szó. Nem arról van itt szó, hanem hogy Magyarország megmentéséhez a legsürgősebb szükség lett volna arra a tőkére, amelyet a felekezeti s ma már egyúttal abszolút értelemben ve‘t nemzeti népiskola képviselt nálunk és ezt a tökét öntudatlanul működő kapák vagdossák kifelé. A felekezeti elemi iskolai munkának egyik legrégibb, szinte történelmi szene a kántoriamtól intézmény. Mivel ez. meg mert erősödni az utóbbi pár évtizedben, hát e körül most különösen nekigyürkózve működik a destrukció. Azzal az elhallgatott, de nyilvános megokolás- sal, hogy a kedvezményes ellátás körül történt hibák nem az akkori kormányt, hanem a kormányzottakat, a kántorokat terhelik, nagy méltánytalanság megy végbe itt. A pénzügyi kormány 1200/o-os tize lésexet, 10-13 mil'ió illetéktelen fizetéstöbbleteket sőt töméntelen fölös jövedelmet lát és mutat ki, minélfogva bosz- szankodva gondol a budget je kárára, valahányszor hoss/u kabátban lát egy-egv falusi kántort Pesten, vagy arrór! hall. hogy némelyik mester a lánya esküvöjekor bu téli ás bon iszik. Ezzel szemben a kántorok kimutatnak ilyen és ehhez hasonló számlákat: Törvényesen, illetve rendeletesen igénye van egy falusi tanítónak, aki kántor is 22 millió 200.000 korona puszta tanítói fizetésre és 8.160.000 korona családi pótlékra, összesen 30 millió 360,000 korona évi jövedelemre. Hogy ez a jövedelem papíron kimutatható legyen, azért a helyi termcs/etbeni javadalmat, mely áll kimutathatóan 15,650.000 korona értékből s amehet 14,710.000 K államsegéllyel kellene a fenti összegre kiegésziteni, a minisztériumban, nemhogy a kántorságra való tekintettel méltányosan kevesebbre, hanem 58 egységre, eddig 58 306.000 K-ra = 17,718.000 K-ra értékelték, és most 58 X 408.000 K-ra, azaz 23.664,000 K-ra értékelik. És a fenti törvényes jövedelem inég igy sem mutatható ki, mert a közel 15 millió u. n. kiegészítés helyett eddig csak 8 milliót kapott s ezentúl ennyit vagy semmit sem fog kapni. Ez éppen a pesti áru tőzsdétől és más 77 körülménytől függ. Ez a kántor tehát nemhogy a kántorságával megszolgálhatott volna valamit, hanem eddig is 2,098.000 koronát ves/itett és mosi legkevesebb 8,014.000 koronái vészit a rendes tinitói fizetésből. Ilyen számlákra az a felelet jön felülről, hogy ennyi termény melleti éhenhalni nem lehet, különben is a javadalmi cikkek majd megdrágulnak. A kántor.>ág, viszont erre azt felelheti, hogy csak annyira áll módjában a terményekkel spekulálni, amennyire a teljesen készpénzfizetés-
