Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-07 / 45. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 361. 1926. püspök a magyar egyetértésre, báró Feilitzsch Berthold és dr. Zelenka Lajos a gyülekezetre és a lelkészre emeltek poharat. Scholtz Ödön, főesperes a serleggel Ligeti Edéné segítségével jelentős összeget gyűjtött. A serleggyüjtés és a különböző oftertoriumok közel 5 millió koronát eredményeztek. Délután nagy erkölcsi és szép anyagi sikerrel vallásos estelvt tartottak a templomban. Dr. Kiss Jenő, egyetemi tanar, Gyakorlati keresztyénség( cimü előadását, mivel a fakultás megnyitó ünnepélye miatt személyesen nem jelenhetett meg Debrecenben, Farkas Győző lelkész olvasta fel. Az előadást, amely az Evangélikusok Lapjában meg feg jelenni, alkalma lesz e lap közönségének egész terjedelmében megismerni. Becht József művészi orgonajátéka, Bergmann-Wolf Gitta csodaszép éneke és Kutas Kálmán gyönyörű költeményei egészítették ki az est műsorát. A Fillér-Egyletnek az iskola szépen díszített termében rendezett vacsoráján a legmeg- hittebb hangulatban egyesültek az ünnep résztvevői. Művésziesen terített, dúsan megrakott asztaloknál mintegy 120 főnyi társaság volt együtt. A presbiteii nagygyűlés miatt akadályozott polgármester helyett dr. Csűrös Ferenc kultúrmérnök, dr. Balthazár Dezső püspök képviseletében pedig dr. Révész Imre, egyházkerületi főjegyző vett részt, Ziermann elnök Géresi Kálmánnét, a Fillér-Egylet elnökét, a közszeretetnek örvendő, hitbuzgx> s a szeretet munkájában fáradhatatlan nagyasszonyt üdvözölte. Farkas Győző és dr. Révész Imre pohár- köszöntője a Fillér-Egylet estélyét a protestáns testvériesülés ünnepévé magasztositotta. Farkas Győző ugyanis a református püspök képviselőjére emelte poharát, örömmel állapítva meg, hogy a dacosnak mondott kálvinizmus megértő szeretete folytán Debrecenben a történelmi református nagytemplom és az evangélikusok szerény temploma között rég megépült a testvériség hídja. Dr. Révész Imre pedig, történelmi visszapillantást vetve a reformáció első éveire, megállapította, hogy a kálvinizmus és lutherá- nizmus külön-külön igen nagy értékekkel gazdagította az emberiséget, hogy a hires mar- burgi kollokvium fontos, de mégis csak másodrendű okok idézték elő a szakadást. Akkor az az ítélet hangzott el egymásról: »Ihr habt einen anderen Geist«, ö azonban csatlakozik egy német egyházi vezér azon óhajához, hogy a mar- burgi kollokvium négyszázados évfordulója alkalmából újból találkozzék a két protestáns egyház Marburgban, s ott mondja ki: Wir haben denselben Geist. A debreceni napok résztvevői mélységes benyomásokkal és sok tanulsággal távoztak és azzal a meggyőződéssel, hogy a Gyám intézet jövendő munkájára nézve áldásos kihatása lesz a debreceni egyház kebelében megtartott évi közgyűlésnek. Nem lehet befejezni a debreceni beszámolót anélkül, hogy örömmel ne konstatálnók, hogy a kálvinista Rómában jól áll a lutheránizmus ügye is. Egyházunk ottani örtállóinak, dr. Handel egyházfelugyelőnek é*s dr. Horvay másodfelügyelőnek, de különösen a debreceni gyülekezet nagytehetségü, vasszorgalmu és fáradhatatlan buzgóságu fiatal lelkészének, Farkas Győzőnek köszönhető ez, aki az alvó gyülekezetei felrázta és rövid néhány esztendei ottmiiködése alatt mintagyülekezetté varázsolta és olyan tekintélyt szerzeit helyben és a messze környéken annak a lélekszámban kicsiny debreceni lutherá- niának, aminövel hazánkban nem sok nagy, városi evangélikus egyházközség dicsekedhetik. Különösen elismerés illeti ót a Gyámintézet e közgyűlésének és a vele kapcsolatos programúinak szakavatott megrendezéséért is és különös hála az összes résztvevők részéről azért, hogy ott tartózkodásuk egész ideje alatt, mint a debreceni egyházközség vendégei, élvezhették mindnyájan a debreceni lutheránusok szive szeretetének a melegségét. Hivatalos alkalmi istentiszteletek. II. Ezen a címen »I.« jelzéssel ellátott szerény felszólalásom után azok, akik azt annak idején figyelmükre méltatták, talán már várják a folytatását, a »II. -t, amelyet — legnagyobb sajnálatomra, csak most, kissé megkésve, hozhatok. De vájjon miről lehet ezzel a kérdéssel kapcsolatban még szó? In medias res hatolva, mindjárt megmondom, hogy olyan hivatalos jellegű alkalmi istentiszteletekre gondolok, amelyeknél a múltkori cikkemben felsorolt s vagy egyházunk tekintélyét sértő, vagy istentiszteletünk lényegével össze nem egyeztethető visszásságok nem forognak fenn, amelyeknek megtartása tehát sem az egyik, sem a másik szempontból akadályokba és nehézségekbe nemcsak, hogy nem ütközik, hanem kívánatos és szükséges is volna, természetszerűleg egyöntetű s az egyházi főhatóság részéről történő intézkedéssel. Ezek során első helyen említem István király napját, augusztus 20-ikát, amelyet a magyar törvényhozás »nemzeti ünnep«-nek deklarált, egyetemlegesen kötelező munkaszünet elrendelése mellett. (1891. XIII. te. 1. §.) Hogyan? Hiszen ez róm. kath. ünnep, sőt egy r. kath. »szent«-nek az ünnepe! — mondják sokan és ezzel a kérdést elintézettnek tekintik. En nem. Mert vájjon az a körülmény, hogy István királyt a r. kath. egyház szentjei közé sorozta, lehet-e elvi akadálya annak, hogy mi, evangélikusok is hálás kegyelettel ujitsuk meg évről-évre az e 1 s ő magyar királynak, a magyar nemzeti
