Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-31 / 44. szám
352 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. táns diákmenzán. Délután 4 órakor az Üllői-uti imateremben nyilvános értekezlet (minden protestáns érdeklődő bevonásával). Vasárnapi iskolát mutat be Szilvay Margit. Ifjúsági egyesületet mutat be dr. Kirchknopf Gusztáv. Bibiiamagyarázatot tart Thuróczy Zoltán. Beszédet mond br. Kaas Albert. Imádkozik Novák Rezsőné. Közének. — Tudnivalók: Kedvezményes vasúti jegyek utalványozása és elszállásolás érdekében megtörténtek a szükséges lépések. Azért szeretettel kérjük Testvéreinket, hogy nevüket, a kiinduló állomás és érkezésük idejét október 30-ig bejelenteni szíveskedjenek (lelkészi hivatal Cinkota), annál is inkább, mert az Erzsébet-szállóban mérsékelt szobaárak és Budapest úri családjainál díjtalan elhelyezésről gondoskodtunk. Az ebéd és vasúti jegy kiállítási dija fejében 20.000 K-t kérünk ugyanoda beküldeni. — Amikor első konferenciánk meghívóját útnak bocsátjuk, csonka, drága hazánk minden irányába, gondolatban vele megyünk mi is, hogy bekopogtassunk hozzátok Testvéreink s kezeteket megfogva, úgy kérdjük Tőletek: ugye meghalljátok, ugye megértitek, hogy a sorokból felétek kiált ezer sebtől vérző magyar ev. egyházunk: jöjjetek mindnyájan, akikben magyar vér buzog, meleg vallásos szív dobog, jöjjetek és tegyetek tanúságot mellettem. Jöjjetek és ismerjétek meg egymást, hallgassátok meg szeretettel a gyöngék és erőtlenek panaszait, okuljatok a tüzpróbán keresztül ment, tapasztalatokban gazdagok szavain, hozzátok magatokkal megértő, gáncstól, birálgatástól, kicsinyességtől ment, jóságban, önfeláldozásban, más bajának megértésében gazdag asszonyszivetek, nagy-nagy szerétetét s akkor bizonyára felénk is hangzani fog összejövetelünk alkalmával az Urnák szava: »Aki tanúságot tesz énrólam az emberek előtt, arról én is tanúságot teszek az én mennyei Atyám előtt.« Fegyvertelenül. Evangélikus egyházunk nyugalmas csendjét mégis csak felzavarhatták egy kicsit a közeli napok eseményei. Alig hangzottak el a cáfolatok Raffay püspök beszéde ellen, amelyben megállapítja a valóságot, hogy Magyarországon most vértelen ellenreformáció folyik, már is megjött a püspök állításának kétségbevonhatatlan bizonyítása: a napokig tartó katolikus nagygyűlés, amelyben egyébről sem volt szó, mint katolikus abszolutizmusról. Félmilliónál több, öntudatos, nagy történelmi hagyományokkal biró hívek csoportja itt állunk ebben a fölkerekedett viharban. Látjuk a felénk közeledő támadást és jóformán fegyvertelenek vagyunk. Hallottuk a panaszt, hogy a mohácsi vészt a protestánsok okozták. És nem jelent meg népszerű füzet, mely harminc-negyvenezer példányban piacra dobva megmutatta volna, milyen rettenetes volt a sülyedés a mohácsi vész előtt és ennek a sülyedésnek a meggyógyitására semmit se tett a római katolikus egyház, sőt főpapjai maguk is igen jól érezték magukat benne. Aztán jön a katolikus nagygyűlés, mely azt hirdeti, hogy ők az államvallás, ők csináltak itt minden kultúrát, sőt ők fordították le a bibliát, ők adták a magyar nép kezébe és igy őáltaluk lett a biblia a magyar nép nevelője, a magyar irodalom vezére. Erre se jött olyan felelet, ami e képtelen ferdítésekkel szemben megmondaná a valóságot. Dehát hol van az ágostai hitvallásnak olyan jó, népszerű fordítása, vagy csak rövid kivonata is, amely mindenki számára könnyen hozzáférhető, mindenütt kapható, amelyből az érdeklődő másvallásu ember is megtudhatja, hogy milyen igazságok talapzatán áll az evangélikus egyház? Még a hitvalláshoz irt apológia ilyen népies, általánosan kapható ismertetését is ki kellene adni. De hogyan számíthatunk erre, amikor a legszükségesebb vallásos iratocskák se jelennek meg népiskoláink és missziós egyházaink számára. A Luther Naptár, meg Szigethynek a könyve Luther leikéről olyan, mint valami áldott eső a szomjas földre. Ilyen missziós, építő iratocskák kiadása pénzbe se kerülne. Szívesen akadna rá kiadó, csak szervezet kellene az elárusitására. Tudom, hogy itt-ott igen buzgó emberek segítenek, de ezt a buzgóságot szervezni kellene ott is, ahol fel se'bontják az egyházi élet ápolására küldött nyomtatványok csomagját. Református testvéreink munkássága szolgáljon példa gyanánt. Ök már nem állnak fegyvertelenül. A napi küzdelmekbe nem vegyülnek, de az egyház építését, a kálvinista öntudat emelését nagy eredménnyel munkálják. Ezt az evangélikus öntudatot kell nekünk megteremteni a családban, az iskolában, a templomban, de főleg az irodalomban, akkor teljes fegyverben állunk majd és mert a lélek lesz kész az ellenállásra, ki győzhetne le akkor bennünket? H. J. Herrmann Miksa, az újonnan kinevezett kereskedelemügyi miniszter, a kelenföldi egyházközség felügyelője. Az uj egyházközség már eddig is igen sokat köszönhet az ő országos nagy tekintélyének és egyházszeretetének. Máraz egyházközség megalakulása előtt mint a budai Luther-Szövetség elnöke működött a gyülekezetben. A protestáns közös bizottság október hó 19-én ülést tartott Budapesten. Evangélikus részről jelen voltak: báró Radvánszky Albert, Ge- duly Henrik, Kapi Béla, dr. Raffay Sándor, Kiss István, dr. Zsigmondy Jenő, dr. Kéler Zoltán, Ostffy Lajos, Pálmai Lajos, báró Kaas Albert.
