Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-31 / 44. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 353 HÍREK. Sajókara ünnepe. Hosszú előkészület, áldozatos és áhitatos, kitartó munka után befejezést nyert az a nagyszabású renoválás, amit az egyházközség templomán teljesített. Másfél esztendő gondos fáradozásának a koronája volt az a szép és felejthetetlen ünnep, amelynek október 17-én Sajókara a színhelye volt. E napon adta át újból az egyszerű, de finom ízléssel megújított templomot magasztos hivatásának üe- duly Henrik püspök. Erről az ünnepről azonban nem egyszerű tudósítást akarok adni, hanem inkább odavezetem az olvasót, hogy próbáljon látni, tapasztalni és felbuzdulni. — lb-án délután érkeztünk Gedujy Henrik püspök úrral, akinek oldalán ott volt a lelkesen egy házias kerületi felügyelő, dr. Zelenka Lajos kúriai bíró. Az állomáson várakozott az ev., a ref. és rk. egyház küldöttsége és a községi képviselőtestület, a különböző hivatalok vezetői. Díszes bandérium vezette a menetet a Radvánszky kastélyba, ahol a kerületi elnökség szives fogadtatásra talált. Az egyházközség áldozatos és lelkes vezetői báró Radvánszky Kálmán felügyelő és Ligeti Ede lelkész mé^ ekkor se maradtak tartósan vendégeik társasagában: a dédelgetett művön, a templomon kellett nekik díszítés ;ket, simításokat végezni, mielőtt a püspök és kísérete megtekintené. A templom közelébe se szabad volt mennem a kitűzött idő előtt, felhasználva az időt a lelkész! irodába vonultam vissza. Feljegyzések készítése végett a lelkész asztalához ülve, szemembe tűnik a szemközti falon egy újonnan odahelyezett képsorozat egyforma keretekben. Közelebbről vizsgálat alá véve, látom, hogy itt egy érdekes, uj dolog köti le a figyelmet, sőt a hazai evang. egyház történetének egy darabja van előttünk: a magyar evang. egyház egyetemes felügyelőinek a képsorozata. Nem tudok róla, hogy valahol láthatók volnának igy szép együttesben ezek a régi és újabb képek. Értesülésem szerint sok gondos utánjárást igényelt ennek a megszerzése s most ott disz- lik a 10 egyetemes felügyelő képe a sajókarai lelkészi hivatalban. Ha egyházi lapjaink képeket is hozhatnának, akkor hozniok kellene ezeket a képeket. Legalább a névsert mégis bemutatom. Bizonyosan sokan vannak, akik velem együtt nem restellik bevallani, hogy eddig nem tudták elsorolni egyházunk egyetemes felügyelőit. Íme a névsor: csömöri br. Zay Péter (1758-1788.), ócsai Balog Péter (1789 -1818 ), tótprónai br. Prónay Sándor (1818—1840.), gróf Zay Károly (1840—1861.), tótprónai és blatni- cai br. Prónay Gábor (1861—1875.), lőcsei Zsedényi Ede (1875—1879.), radványi és sajó- karai br. Radvánszky Antal (1879—1882), tót-* prónai és blatnicai br. Prónay Dezső (1883— 1917), br. Solymossy Lajos (1917—1923.), radványi és sajókarai br. Radvánszky Albert (1923.) E kedves gondolatért és a kiállítás fáradtságáért őszinte elismerés illeti a lelkészt. — Ebből a történeti légkörből indultam a lelkészlak ápolt virágai között a templom felé. Vasráccsal körülzárt virágos kert választja el az utcától. Mielőtt a kertbe lépnénk, feltűnik a kapu fölötti köri ven egy aranybetüs felirat: Istenfélelem, emberség, hazaszeretet. Valóban találó; a templom felé közeledő ember szivében ilyen érzelmek honolnak. Belépve a kapun, a templomelötti kertbe jutunk, amelyben lépcsők vezetnek felfelé a templomhoz. A lépcsők két oldalán az emelkedés szerint oszlopok s rajtuk két-két oldalon egy-egy márvány-tábla. A legelsőkön: Én vagyok az ut, az igazság és az élet; Én vagyok a feltámadás és az élet... 12 márványtábla, 12 evangéliumi mondás, mindegyik egy-egy kedves lélek adakozó készségét örökíti meg. Á kert virágainál szebb evangéliumi virágok között jutunk fel a templom ajtajáig. Itt ismét felírás az ajtó fölött; köszönt a templom: Békesség néktek! Néhány méterrel telette újból kellemes meglepetés: a kivilágított Luther- rózsa. Valami erősen evangélikus hangulatban lépjük át a templom küszöbét és szemben látjuk az egyszerűen díszes oltárt, melyen ott ragyog az irás: Erős vár a mi Istenünk. Az egész oltár, sőt a templom felett uralkodik az aranyozott kereszt, ez a tipikusan evangélikus jelvény. Jólesik a szemünknek megpihenni a gyönyörű üvegcsilláron, amelyen villany-gyertyák fénylenek. A nemes egyszerűséggel, de mégis sok munkával kidolgozott festés, az ornament-üve- ges ablakok, mind-mind azt éreztetik a szemlélővel, hogy evangélikus templomban van. A kórus felé fordulva egy hatalmas márványtáblát látunk, amelybe 1500 szóval van aranyozott betűkkel bevésve a nagymultu egyházközség története. Hosszúra nyúlna leírásom, ha végig méltatnám a vasárnapi felszentelő ünnepet. Csak annyit irok, hogy az ének, a beszéd, a hegedű, gordonka- és orgonainűvészét magasztos harmóniába olvadva szállt-szállt az Egyház Urához és vitt minket is magával felfelé. Bejöttek az ünnepre a nagvkiterjedésii szórványból fiókegyházakból, ott voltak az egyházak és politikai hatóságok, gyártelepek képviselői. Ott volt a mi evangélikus egyházunk szeretetteljes tisztelettel övezett első embere: Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő, öt a szép és nagy munka iránt való elismerés mellett elhozta az ősök kegyeletes tisztelete s azok a megszentelt családi hagyományok, melyek a szeretet elszakíthatatlan kötelékeivel fűzik egybe a Rad- vánszky-rckonságot. Evangélikus egyházunk közvéleménye a hittest véri szeretet és örömteljes elismerés érzelmeivel fordulhat a ienovált sajókarai templom felé, mely magyar evang. egyházunknak egyik értékes alkotása lett. Nyújtsuk az elismerés örökzöld koszorúját a fáradhatatlan lelkésznek, a nagybuzgalmu, áldozatoktól nem idegenkedő felügyelőnek, br. Radvánszky
