Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám
1026. 342. ____________________evangélikusok lapja te i köszöntötték az oly áldásosán működő Gusztáv Adolí egyesületet. D. Rendtorft elnök reflektálva minden egyes üdvözlésre, igen szépen és talpraesetten válaszolt. A magyarok üdvözletét és köszönetét Báró Feilitzsch Berthold, cs. és kir. kamarás, gyámintézeti világi elnök tolmácsolta. Beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország és a magyar evangélikus egyház veszített legtöbbet a világháborúban. De azért nem csüggedünk él, a mi jelszavunk is az, ami' oft áll a lützenf Gusztáv Adóit emlékművön: »A diadalom, mely meggyőzte e világot, a mi hitünk.« D. Rendtorff válaszában biztosított bennünket magyarokat arról, hogy a német nép őszinte részvéttel viseltetik szórnom sorsunk iránt s megígérte, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is szívesen sietnek segítségünkre. Már éjfél felé járt az idő, amidőn a sok épületes beszéd után szétoszoltunk. Október 5-én, kedden reggel mindenekelőtt a választmány és a főegyletek s a külföldi hasonló egyletek, (a mi gyámintézetünk is ide tartozik) képviselői jöttek össze az első, nem nyilvános tanácskozásra, amelyen a többek közt határozatba ment, hogy a romai német evangélikus templom orgonájára 10.000 birodalmi márkát ád a Gusztáv Adolf egyesület és hogy a nagy nyomorúságban levő most már csak 80 orosz evangélikus lelkész karácsonyi ajándékára a német- országi lelkésztestvérek közt gyűjtést eszközölnek. Ezt az ülést 11 órakor a Johanneskircheben tartott ünnepi istentisztelet követte, amelynél a braunschweigi püspök D. Bernewitz mondott Efezeus 5, 18/b: »Teljesedjetek be szent- lélekkel« alapján a sziveket igazán Isten leikével megtöltő hatalmas ünnepi beszédet. Feltűnt az uniált egyháznak gazdag és szép liturgiája, amely mögött a mi honi lutheránus egyházunknak liturgiái töredékei valóban messze elmaradnak. Hogy mennyire kihasználják német testvéreink a tovasiető napot és mennyire tudatában vannak annak, hogy földi időnk az örökkévalóságnak egy része, azt nemcsak az alaposan kihasznált ünnepnapok bizonyították nékünk, hanem az Oststrasseban levő evangélikus'Hospitz egy felirata is, amely azt mondja: »Fessle durch Taten die jagende Zeit, Schmiede den Tag an die Ewigkeit«. Ennek a napnak, a keddi napnak délutánján a sok százra menő ünnepi közönség gőzhajón Kaiserswerthbe utazott, hogy megtekintse ott a Fliedner által alapított világhírű diakonisszaintézetet. Útközben alkalma nyílott a magyar kiküldötteknek a Gusztáv Adolf egyesület vezető köreivel a Gusztáv Adolf egyesületet s a gyámintézetet közösen érdeklő ügyeket alaposan megtárgyalni s kérvényező gyülekezeteink s intézményeink helyzetét ecsetelni. Mikor Kaiserswerth partjához, melyet ez alkalommal a ránk váró diakonisszák nagy serege szegélyezett, értünk, köszöntésül megszólaltak Kaiserswerth harangjai s a mi válaszunk Luther ünnepi énekének két első, a Rajna hátán százak által énekelt verse volt. Utunk a Fliedner-féle óriási intézetek mustármagjához, a kis kerti házikó elé vezetett, ahol az intézet vezető lelkésze gróf Lüttichau köszöntött bennünket, amelyre D. Rendtorft válaszolt. A fő épületen a galambbal ékesített kék intézeti zászló lengett. A nagy termekben megvendégeltek bennünket a diakonisszák. Mindegyik kávéscsészére rá volt égetve az anyaház symboluma, a csőrében zöld ágat vivő galamb. Uzsonna után kivonultunk a temetőbe s letettük az anyaház alapítójának s az első diakonisz- szának sírjára a Gusztáv Adolf egyesület koszorúját. A kegyelet aktusát a harsonakamak az örökkévalóságról szóló szép énekdallamai kísérték. A diakonisszák sírkövén is ott látni sym- bolumként a galambot, vagy pedig a keresztet pálmával. A diakonisszák templomában Disselhof lelkész az intézet történetét és életét ismertető előadásának szép keretét képezte az egyik diakonissza által feltűnő precizitással vezetett két- hangu leányénekkar szebbnél szebb énekei. Kaiserswerthből visszatérve, este 8 órakor vette kezdetét a második nyilvános ülés. Már jóval 8 óra előtt telve volt az egész terem. Különösen előkelő vendégeket várt ez alkalommal a Gusztáv Adolf egyesület Dr. Stressemann külügyminisztert és Dr. Külz belügyminisztert. Amikor pont 8 órakor D. Rendtorftal az élén bevonultak a miniszterek az orgona Bachnak: Toccata DMoll előjátékkal nyitotta meg az esti ünnepélyt. S amikor az előjáték után az ezernyi és ezernyi ember rázendített Bogatzky- nak szép énekére: »Wach auf du Geist der ersten Zeugen«, bizony a miniszter urak is nagy buzgósággal énekeltek. D. Rendtorff nagystílű megnyitója után, mely a Gusztáv Adolf egylet elnökének izzó haza-, faj- és vallásszeretetéről tett tanúságot s tanúságot tett a többek közt a magyar egyház iránt táplált rokon szén véről is, mindkét miniszter hosszabb beszédet tartott. Beszédjükben kiemelték az egyesület érdemeit, amely nemcsak abban nyilvánul, hogy az egyházilag veszélyeztetett és szétszórt nem német evangélikus egyhá- tagokat gondozza, hanem gondját viseli 25 millió külföldön élő németnek is, s igyekszik őket fajukhoz való szeretetükben s faji erényeikben megerősíteni. Stresemannak különösen egy szava váltott ki általános tetszést: »A határokat meg lehet változtatni, de nem a sziveket.« A miniszterek beszédei után üdvözlő táviratot menesztett az egyesület a németeknek rajongással szeretett ősz birodalmi elnökéhez, Hindenburghoz. D. Geissler főtitkár előterjesztette az egyesület évi jelentését s örömmel konstatálta, hogy az egyesület ez évben békebeli jövedelmének 90o/o-át elérte már. Miután D. Dr. Witte missziói igazgató a Kínában és Japánban élő németeknek egyházi
