Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 343 életéről tartott még érdekfeszitö előadást, már erősen megint éjfél felé járt az idő, amikor szétoszlott az óriási embertömeg. Másnap, szerdán 8 órakor megint együtt volt a Gusztáv Adolf egyesület sok képviselője, hogy meghallgassa mindenekelőtt a központi pénztár jelentését. Az 1925. évi bevételek 570 ezer 382 birodalmi márka (a mi pénzünk szerint 9.696,494.000 papirkorona). A kiadások illetve segélyek összege 536.494 márka, tehát nem sokkal kevesebb mind a bevétel. Tőkéit a Gusztáv Adolf egyesület is elveszítette s most újból gyűjt ilyeneket. 1925. évi tőkéje 599.692 marka Mély hatást keltett Dr. Emst stuttgarti, azelőtt strassburgi lelkésznek Elsass-Lotnaringiá- nak régebbi és mostani egyházi életéről szóló előadása. A Gusztáv Adolf egyesület 1842. óta 42 templomot ill. kápolnát és 25 paplakot épített ebben a 87<>/o-nyira németnyelvű országrészben. A világháború előtt virágzó egyházi élet a világháború s az elcsatolás következtében legalább is az 50 év előtti állapotra vettetett visz- sza. A strassburgi egyetem theol. fakultására ügynökök segélyével fogják a theol. hallgatókat, akiknek száma egyik esztendőben csak 8-al volt több mint a tanároknak a száma. Hasonló szomorú adatokat közöltek más elszakított országrészek lelkészei is. Különösen lelkesen szólt a nóegyletek kiküldött képviselője. Az ünnepi ajándékok elsejét, legnagyobbikát, a rajnavidéki egyház szerctetadományát 71 ezer márkát Dr. Niemöller nyújtotta át lelkes szavak kíséretében. Düsseldorf maga '20000 márkát gyűjtött e célra. Többen bibliát és szent edényeket ajánlottak fel. A német evangélikus ifjúság ünnepi ajándéka 35.000 márka volt. A westfaliaiak 3.000 márkát gyűjtöttek. A nagy szeretetadományt a felsószilé/iai Beuthen nyerte el, a westfaliai Radbod és a mai jugoszláviai Zimony kaptak még nagyobb adományokat. Több adomány még csak ezután nyer felosztást. így a magyarországi gyülekezeteknek és intézményeknek szánt adományok nagysága nincs még véglegesen meghatározva s tekintettel arra, hogy úgy az egyesület elnöke, mint főtitkára mindjárt a gyűlés után külföldi útra indultak, alig lesz véglegesen megállapítva gyámintézeti közgyűlésünk napjáig. A Gusztáv Adolf egyesület jövő évi közgyűlését a németausztriai köztársaság evangélikus egyházának, amely immár be lett kebelezve a nagy német evangélikus egyházba, egyik virágzó gyülekezetében, Grácban fogja megtartani. Gyámintézetünk képviselői megkérdezték az egyesület elnökségét, nem venne-e részt a Gusztáv Adolf egyesület központi választmánya, a főegyletek elnökeivel együtt esetleg egy közvetlen gráci főülés után Magyarország egyik határszéli gyülekezetében, talán Sopronban tartandó gyámintézeti ülésen. A válasz kedvező volt. Szerény véleményünk szerint gyámintézetünk s egyetemes egyházunknak meg kellene ragadni az alkalmat s a német Gusztáv Adolf egyesületet, a németországi egyháznak ezt a hatalmas testületét meghívni hozzánk, hogy egyszer szemtől szembe lássuk egymást s szemtől szembe megmondjuk egymásnak azt, ami szivünkön fekszik. Ezt követeli nemcsak egyházunk, hanem hazánk érdeke is, amely ellen a múltban sokan sokszor vétettek, s amely éllen pl. nemrég Grassí, a jugoszláviai német kul- turbund elnöke heves támadást intézett a Neue Leipziger Nachrichtenben, azt állitván, hogy mi a német kisebbséget elnyomjuk s hogy kormányunk sok rendelete nem egyéb mint szemfény- vesztegetés. Hadd jöjjenek be német testvéreink, hadd jöjjenek oe minél számosabban, hadd gvózódjeneíc meg saját szemükkel, fülükkel arról, hogy ezen emberek állítása hazugság, hogy Nagy-Németországnak csak egy jó őszinte barátja volt, van és marad, Magyarország s hogy annak népe s annak evangélikus közönsége érdemes az ö barátságára s szeretetére. Z. Emlékezés Győry Lórándra. Az örök Szép, Jó és Igaz nyomán Eszményed volt: Művészet s Tudomány. A jog tanít s voltál politikus, A Múzsa csókolt s lettél lírikus. Lángszellemek vonzottak untalan, A költők közt Petőfi és Arany. Neked mindenben jó példákat ád Az »Ország papja«: Székács, nagyapád, Édesatyád, jó Győry Vilmos az, E költő-pap, e mosolygó tavasz, Napja delel, alkonya messze még, S jaj, lángja hamvad, lángja már nem ég. Műveiben lánglelke itt marad S kedveseire hint fénysugarat. Majd jön a hir: testvéred nagy beteg, Villámként érte e hir szivedet, Ilona, e nagy művész csakhamar Londonban is az, és tisztelt magvar. Sietsz, hogy mégy, de már a félúton Megölt a szív, a láz, a fájdalom. Még ünnepel az élet itt s amott, És egyszerre mindkettő már halott! Lássátok e nagyhitü ősz anyát, Szivét kétélű tőr mint járja át! Az égre néz és imádkozva hisz És rózsává fesledez a tövis. Ezer a szív, mely téged nem feled, Ezer szív busul, sir, gyászol veled. A Krisztus szól: Ég s föld közt áll a hid Erőd a szép Múlt, Margit és a Hit! — Ki engem itt csókoltál egykoron, Azt az emlékben visszacsókolom, Itt lenn csak perc volt, hogy taláíkozánk, Ott fenn örök lesz a mi jobb hazánk! Sántha Károly.
