Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-17 / 42. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Mielőtt egy kézlegyintéssel elintéznéd e kérdést, érdeklődj egy kicsit a Hit és Szolgálat mozgalmának munkája és eredménye felől a ref. egyházban. Közeledik az egyet, gyűlés ideje. Újra szőnyegre kerül az Otthon ügye. Hogyan fogunk a szemébe nézni? »Kőfalaidra, Jeruzsálem, örizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! É9 ne hagyjatok nyugtot neki, inig megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.« (Ezsaiás 62 6—7.) Tyn. I szekták ellen való védekezés. II. Eszközölje ki azért közegyházunk, --- ha nem történt volna még eziranyban semmi — hogy theológusaink már tanulmányi idejük alatt eziranyban alapos ismeretekre tehessenek sz^rt, hogy ne készületlenül kerüljenek ki a küzdőtérre. Mi pedig, akiknek erre már alkalmunk nincs, nocsak privátim, hanem konferenciákon, értekezleteken foglalkozzunk ezzel a Kérdéssel is, mert fontosabb az, mint ahogy sokan gondolják. Egy következő, a kérdéssel kapcsolatos feladatát közegyházunknak abban látnám, hogy tegye lehetővé a speciális hazai viszonyok tigye- lembevétele alapján kidolgozott, olyan rendszeres, tudományos és ugyancsak olyan népies tormában megirt munkák megjelenését, amelyek ismertetik a szekták mozgalmait, tanait, jelszavait és tévedéseit, amelyek a szektákra való különös tekintettel egyházunk azon tantételeit tárgyalják, amelyekre nézve egyházunk hitvallási irataitól eltérnek, miközben kimutatják, hogy a szektás-tan a biblia helytelen értelmezésén, szellemének figyelmen kivüj hagvásán s a kér. egyház kétezeresztendős múltjának megtagadásán alapul. (Keresztség, ill. gyermekkeresztség, megtérés, egyház, fogalma és lényege stb.) — Itt elsősorban a hivatásos órállókra, reánk, lel- Scészekre gondolok. Ne méltóztassanak kedves kartársaim rossz néven venni tőlem, ha azt merészkedem állítani, hogy nagyon kevesen ismerik közülünk a szektákat igazán és alaposan. Ne is legyintsen egyikük se a kezével, mondván: »Nincs is szükségem reá, mert az én gyülekezetemben még nincs szekta, az én híveim immunisak e tekintetben.« Ami nincs, az még lehet, esetleg hamarább, mint az illető gondolná. Tapasztalat alapján állítom, hogy ma minden lelkésznek a szektákat illetőleg a legalaposabb ismerettel kell rendelkeznie. De szükséges, hogy híveinket is ugyanilyen módon és tervszerűen fegyverezzük tel a biblia és hitvaltási irataink igazságaival, hogy sikeresen szállhassanak szembe a különféle szek- táriusokkal s mecróviuk őket attól hotrv sokszór nagyon is obskúrus vándorapostolok a lelket és szellemet öldöklő betűvel, hajmeresztő, idegbontó mesékkel, vagy képmutató tartalmatlan jelszavakkal kábítsak el őket. Hadd érezzék híveink, hogy egyházunk nem alszik, hantin kinn állva az őrhelyen, figyeli az ellenséget s szembeszáll vele, hogy nem hagyja őket egyedül a szektáriusokkal való küzdelmükben, hanem értük és velük együtt vitézkedik. Sokkal jobban megerősödnének igv igazságuk érzetében és tudatában s sokkal bátrabban szállnának szembe a propagandára sokszor külön kikészített vándorapostolokkal, akik nagyon sokszor egyéb fegyverzettel sem rendelkeznek, mint egy pár rosszul értelmezett bibliai hellyel s néhány kegyesen hangzó, de tartalmatlan, üres jelszóval. Ezekkel felvértezve azonban oly biztossággal, határozottsággal, sőt erőszakoskodással lépnek fel, mintha Isten közvetlen követei volnának s éppen ezen modorukkal kábítják el sokszor egyszerű híveinket. Hiába van kezükben a legjobb tegwer, bibliájuk. ha nem tudják e fegyvert forgatni. Ki kell őket tanítanunk reá. Adjunk kezükbe ügyesen megszerkesztett, csoportos összeállításban, esetleg rövid megjegyzésekkel kisért, olyan bibliai versgyűjteményt, amely a szekták ellen bizonyító iráshelyeket tartalmazza. Ez igen sok esetben kitűnő fegyvernek bizonyulna. S miért ne tennénk meg, amikor ez nem is olyan nehéz? Hiszen a helyesen értelmezett szentirásnak majdnem minden lapja a szekták ellen szól. Az olyan embert pedig, aki szintén rá tud mutatni az írásra s az irás szavaival a tejükre tudja olvasni az igazságot, azt hamar otthagyják a szektáriusok. Tudnék mutatni olyan evangélikus embert, akit messze elkerülnek, akitől valósággal félnek, mivel nem bódul el az első rohamra, hanem a biblia szavaival t's igazságával felvértezetten állja azt, sót ellentámadásba megy át. Az ilyeneket messze elkerülik. Az említett módon sokakat tudnánk igv felvértezni. (Folyt, köv.) 335: Protestánsok az evangélikusok! Szabó Dezső dr., az »Elsodort falu« és a »Segítség« ismertebb művek szerzője, »A magyar protestantizmus problémái« címen néhány napja olyan Írást adott ki, amely a legközelebbről érdeke! minket. Kis könyve bevezetésében olyan embernek mutatkozik, aki szintén nem tud megmenekülni a kor azon hangulatától, hogy vallási kérdő sekben szerinte döntő véleményét elmondhassa. A magvarságért égő lelkét szólaltatja meg, mely a germán katolicizmus állandó káros térfoglalásaira hívja fel a figyelmet s a vele szemben küzdhető egyetlen ellenfelet, a dogma s con- fessionalismus nélkül élő kálvinizmust látja s ennek vezéreit hivia fel csak nacionalista te
