Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-17 / 42. szám
uvanueUKUSOK lapja tatlan, az örökké szomjazott, a kimondhatatlanul életátgyuró szent. Ennek a szent életnek szépségie hódit. Az a szentség, amely úgy telepszik rá az emberre, mint egy nyári alkony, vagy a csillagos égbolt; amely agy ragad magával, mint az orgonáié vihar s úgy öleli és fogja meg a lelkeket, mint egy rettenetes örvény s úgy nyomul életünkbe, mint a dagadó tenger az öbölbe: ez hódit, vonz, gyűr le megmérhetetlen erővel, ellenállhatatön hatalommal és visz magával — Luther szavával élve — mint egy vak lovát. A Krisztus egyhazának áhitatos, imádó, Szentlé lékkel teljesedett lelkek kellenek és akkor csodák történnek. A szentek ugyanis megismerik azt, amit a világ nem ismer, hogy az élet milyen egyszerű. Amilyen egyszerű a mai epistólának záró szava: Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Amilyen egyszerű Jézus önjellemzése: Én szelíd és alázatos szivü vagyok. Amilyen egyszerű az a kis mezítlábas gyermék, akit Jézus a tanítványok elé állít: Ha ilyenek nem lesztek, mint ez a kis gyermek. Amilyen egyszerű volt az az ige, amellyel Isten a világot megteremtette. Egyházadat, gyülekezetedet, családi életedet, a magad lelkét vizsgáld meg abból a szempontból, hogy mennyi van bennük a Szent- lélekbőil, mennyi benne a szent, mennyi az áhitat. S rá fogsz jönni: ha bajok vannak, ha fogyatékosságok vannak, ha gyarlóságok és hibák ütköznek ki, mindemnek gyökere oda nyúlik le, ahol a szentségnek, az áhítatnak, az Isten dicsőítésének helyét elfoglalta valami más, vagy pedig az a hely üresen maradt. Teljesedjetek be Szent Lélekkel. Mi lesz már a Theol. Otthonnal?A nyár folyamán egy hirecske jelent meg e lapban a szekták belmissziói mozgolódásáról s a hír beküldője felvetette a kérdést, hogy miért tudnak a szekták mindent megcsinálni s miért nem sikerül nekünk a Theol. Otthon felépítése? Egyenesen ad personam állítja fel a kérdést: »Erre feleljen meg Deák János!« Vártam, egyre vártam, mikor fog telelni e kérdésre a Theol. Otthon lelkes harcosa, Deák János? Felelet helyett azután egyszer, ugyancsak a hírek között, megjelent egy elszámolás az e célra felajánlott összegekről. Úgy érzem, felelet helyett, de felelet gyanánt is. A kimutatás mindenekelőtt arról beszél, hogy nincs pénz, akik azt vallják, hogy az egyházban is mindenhez három dolog kell: pénz, pénz és pénz, ez a felelet teljesen kielégítő magyarázat. A belmisszió története azonban arról tesz bizonyságot, hogy a legáldásosabb intézmények a szegénység talaján nőttek. Ez a mustármag elve szerint való fejlődésinek a gazdasági feltétele. Különben ez természetes is. A belmisszióhoz szociális érzék kell s a szegénynek mindig nagyobb a szociális érzéke, mint a gazdagnak. A pénzhiány tehát csak egy tünete a bajnak s igy tovább kell kérdeznünk: miért nincs pénz? A legkézenfekvőbb felelet: mert szegények vagyunk. Nem akarok rámutatni arra, hogy mi minden alsóbbrendű szükségletre van pénzünk, de arra rá kell mutatnom, hogy nincs jogunk megállapitani addig a szegénységünket, amig ki nem próbáltuk a vagyonúnkat. A vagyon nagyságának bibliai próbája pedig az áldozathozatal. Máté 14/13 21. állandóan megismétlődő tapasztalata, hogy senki sem hozakod- hatik elő szegénységével nagy feladatokkal szemben addig, mjg áldozatot nem hozott, mert csak akkor tudjuk meg, hógy mennyink van, ha adni kezdünk belőle. Az adományok kimutatása tehát nem a szegénységünket méri, hanem a lelkesedésünket. Sokan hiányoznak a névsorból, akikről tudjuk, hogy nem ellenségei az ügynek, adnának is, ha valaki noszogatná őket, de igy nem jut eszükbe. Dehát mért nincs elég lelkesedésünk? Azért, mert csak magunkkal törődünkL legfeljebb gyülekezetünkkel, a közegyház és Isten országának érdekei iránt közönyösek vagyunk, mert szűk- a látókörünk ahhoz, hogy meglássuk egyéni érdekeinkkel való kapcsolatukat. Ezért nincs felelősségérzésünk ezekkel a kérdésekkel szemben. A bő adakozás ősforrása II. Kör. 8/5. szerint az, hogy »önmagukat adták először az Urnák.« Az Otthon késlekedése tehát végeredményben arról a szomorú diagnózisról beszél, hogy mi még a legelső adományt nem hoztuk meg. Nem adtuk oda önmagunkat az Urnák, hanem »önállitó« életet élünk. Ebben azután benne van a felelet arra is, hogy miért tudnak a szekták építeni, ha nem kapnák is hozzá külföldi támogatást: mert közöttük percentuálisan sokkal több azoknak a száma, akik odaadták magukat az Urnák. Mit kell tehát tennünk? A lelkek felépítését kell először elvégeznünk s akkor azonnal felépül a külső épület. Erre a célra össze ^eile ne fogni mindazoknak, akik azért tusakodnak, hogy egyházunk Isten országa legyen. Meg kellene alapítani a Theol. Otthon jóbarátainak a szövetségét. Nem uj egyesületre: gondolok, hanem barátok szövetkezésére, akik odaadták magukat az Urnák s akik épp ezért minden fenntartás nélkül állanak rajvonalba egyházunk felébresztése s ezen ébredés első kézzelfogható nagyobb gyümölcse, a Theol. Otthon érdekében.
