Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-03 / 40. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 315 Ivet előbb róm. kath. lelkész áldott meg, nem áldhatja meg, ha egyháza értékét nem tokozza le; mert a »codex juris Canonici« az evangélikus lelkész áltat megáldott házasságot nem tekinti házasságnak s igy ha az ev. lelkész ily egyházi házasságkötésnél szerepel, elismeri a/ evang. egyház másodrendű voltát. Az evangélikus közvélemény azon óhaja sem a türelmetlenség folyománya, hogy evangélikus lelkészek, tanítók, tanárok s általában az egyház fizetett tisztviselői ne élhessenek vegyesházasságban, hanem tartoznak tiszta ev. házasságban élni. Ugyan, hogy nézne ki az az evangélikus papiak, vagy tanító és tanárink, ahol a falon olvasó-füzér van és Jézus szivét ábrázoló képek? És mi lenne egyházunkból, ha a fizetett hivatalnokok sem mutatnának példát az egyházhiiségben? Ez nem a lelkiismereti szabadság elleni vétség, hanem védekezés egy olv ellenféllel szemben, aki az abszolút intolerancia álláspontján áll és minden áron, minden eszközzel megsemmisítésünkre tör. Am'g országos törvény védte a vegyesházasságokat — s azokban a gyengébb félt, a kisebbségben lévő egvházak tagjait, ezen önvédelemre nem volt ily mértékben szükség. De ma nem mi, hanem a pápás egyház szinte lehetetlenné teszi a vegvesházassígot; mert a kath. fél kiátkozott tagja az egyháznak, ha re- verzáüst nem követel a nem kath. féltől a kath. egyháznak s mi ha egyházunkkal szemben nem akarunk öngvi'kosságot elkövetni nem fogjuk biztatni híveinket — lelkiismereti szabadság szem pont jábó’, hogy csak kössenek vegyesházasságot, adianak rever/áüst — mert máskülönben a békés együttélés lehetetlen mi mindent eltűrünk, mindent elnézünk; mert mi nem állunk a codex juris Canonici álláspontján — nálunk minden szabad — egészen addig, amig teljesen letörnek és Róma, Loyola szelleme d adáit arat! A cikkíró ur két módot ajánl a baj leküzdésére. A7 egvik lenne nz 1968 53. törvénycikk vis^zaá’litása. Ez természetesen oizonvo^ mértékig a legiobb mego’dás lenne. De ha egyetemes egyházunk fel is irna ebben az ügy-* ben, aligha érne el valamit. A cikkiró ur maga sem reménykedik, hogy ezen az utón el lehetne valamit érni a mai korban. Ma nincsen Deákunk, Eötvösünk. Hisz az újabb jezsuita irodalom (Tomcsányi, Rangba) hithagvóknnk tekinti azokat. Most. a pápának követe ül Budavárában s az bizonyára hallatná tiltakozó szavát. Legitimista ev. uraink alig fordulnának határozottan szembe Rómának Mi kisebbségben vagyunk s nem tessékelhetjük ki a pápai követet ugv, mint Hollandiában. A másik ut volna a cikkiró ur nézete szerint, ha a prot. világkonferencia mint egységes ténvező fordulna szembe Rómával és más meggyőződésre birná, esetleg envhébb eljárásra velünk szemben. Ezt meg én tartom teljesen kilátástalannak. A harc, mehet Róma folytat velünk szemben, nem elszigetelt ors/ágharc — ha nem intemacionális harc az egész világon az eretnekség ellen — Németországban, a reformáció hazájában, leghevesebben folyik e harc. Ott még a szépirodalom terén is külön nemzeti irányt akarnak, hogy a kalholikus hivő ne olvassa sem Göthét, sem Schillert; mert ezek eretnekek voltak. A régi kathoücizmussal még szóba lehetett állni; de a Loyola által megreformált cs restaurált kathoiidzmus csak egyetlen egy egyezkedést ismer: visszatérni az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Ezzel az iránynyal szemben az evangélikus embernek csak egyetlenegy reménye lehet, az a feltámadás, melyet Zichy Mihály zseniális ecsetje megfestett s melyet ott őriznek a debreceni kollégium könyvtártermében! Meg lehet győződve cikkiró ur, hegy a Loyola szellemével áthatott Róma hamarább s/óbaáll Trockival, Csicserin- nel, Lunacsarszkival, mint bármily protestáns világkonferenciával és annak kiküldötteivel. Teljesen értem a cikkiró urnák azon aggodalmát, hogy hazafias szempontból károsnak tartja társadalmunk szét tagozódását, inelvet a vegyesházasságokka! szembeni szigorúbb álláspont előidéz. Mig az 1868. 33. t.c. fennállott, addig a vegyesházasságok nem jelentettek oly veszélvt egyházunkra nézve. Bár mikor a törvény tiltotta is még akkor is hány jeles család ivadéka átsik’ott Róma felé. Ha az erősebb, pápás egvház fél a vegyeshá/asságoktól, menynyivel több okunk van nekünk kik nem befolyásolhatjuk az evangélikus félt a gyónásokkal. Az e'különitést nem mi csináljuk, hisz nekünk nincsenek rózsa füzér-egyesületeink, kongregációink te^t'áHusiink szivgárdáink és a szerzetesrendek özöne. Az evangélikusok sohasem fogiák gyü’ölni kath. testvéreiket; mert ka- tholikiisr k; de a magunk egyéniségét meg akarjuk őrizni még gyengébb testvéreinknél is; mert ehhez itt Magyarországon jogunk van — s megőrizni azt már csak a sokat szenvedett ősök emlékével szemben is szent és megtagadhatnt- lan kötelességünk. Dr. Sz. L. Zs. II. A Codex Juris Canonici a vegvesházassá- gok kötésére vonatkozólag kimondja, hogy az csak akkor érvényes, illetve akkor lesz szentség ha az illetékes plébános és két tanú előtt köttetett. A Codex furis Canonici eme rendelkezése a róm. kath. egyháznak a vegvesh ázassa gok te- kintetében régf'bbrm vallott felfogásával hom'ok- egvenest ellenkezik. A róm. kath. egyház egészen a tridenti zsinatig azon elvet vallotta, hogy az érvényes házasság létrejöttéhez elegendő a telek megegyezése (consensus facit nuptias) mely kijelentésnek azonban, a bonyodalmak elkerülése végett, a nyilvánosság előtt kellett történnie, akár a világi, akár az egyházi hatóság előtt,
