Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-24 / 4. szám
HL éríolj 4. szám. SztrfcMitttéf: it BÍRT IMoioi aj Kiadóhivatal: GTÖR. ev. honvent-épülat. Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. **ftHtiáalf: ttW. •lapítani: DB. RAffIY SAUOR pisáik I Maaialanlk hetenként aívszar. vasirnap.----------------- Ellflzttlsl ár: Elit! éfw 80. Iliin« 48 u uu. I aeivadlna 20. HT«t szia 2 ezer I. NÉMETH KÁROLY •speras. Hlrdatésl Irak aaoagvazAs sztrlet. A stockholmi mű folytatása. III. Laible azt Írja az általa szerkesztett Allgemeine Evangelisch-Lutherische Kirchenzütung idei második számában egy figyelemreméltó nem tudja megteremteni a nép körén belül sem közt nem tudja a békét létrehozni, épen úgy cikksorozatban, »Ahogyan az egyház a népek a békét hirdessétek az evangéliomot; ahol erről megfeledkezik, ott fennforog az a veszedelem, hogy az egyház, akarata ellenére, belesodródik a földiekbe, a pártharcokba, az az egyház, amelynek feladata, hogy' mindenkinek szolgáljon«. Továbbá, »Annyi bizonyos, hogy minden magas célkitűzése, minden az evangéikxn gondolataival való rokonsága mellett, a szocializmus mai formájában nem az, amit Krisztus akart: Hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek«. Megáll az az igazság, hogy az evangéliom az embernek elsó sorban személyes ügye, amely személyéhez szól és személyes bünbánatot, megtérést, újjászületést és uj életben való járást kíván. Igaz az is, hogy a lelkész nem szociológus és az evangéliom nem társadalom-tudomány. Jézus egyáltalán nem volt társadalmi reformer, sót határozottan kijelentette, hogy az ő országa nem ebból a világból való. A feladatoknak az a tömege, amelyet szocializmus néven szoktunk összefoglalni, nem egyes izolált kérdések és feladatok halmaza, amelyek között összefüggés nincs, s amelyeket egymástól elkülönítve lehetne megoldani. A bérek, adók, szakszervezetek, gyermekvédelem, vagyonmegoszlás stb. sokféle uton-módon összefüggnek egymással. És éppen ezt az összefüggést kell a keresztyén embernek felismernie, hogy a szocializmus irányában tudatos álláspontot foglalhasson el. Látnunk kell azt, hogy a gazdasági és társadalmi élet törvényei ugyan a természeti törvények által vannak meghatározva (habár ezek a természeti törvények sem olyan változhatat’an determinánsok, mint a szociáldemokrácia klasz- szikus korában vélték), azonban megtalálható bennük az emberi tényezó is, és éppen ez a tényező mindig nagyobb és nagyobb szerephez jut, amint az ember a természeti erőket mindjobban szolgálatába hajtja, mind nagyobb mértékben úrrá lesz felettük. A másik az, hogy a társadalmi és gazdasági berendekedésnek, az u. n. milieu-nek, vagy' környezetnek, amelyben az egyén felnő és él, kiszámi (hatatlanul nagy befolyása van a személyiség kialakulására. Ha tudatában vagyunk ennek az igazságnak, akkor a Krisztus azon parancsának: Hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek, magában kell foglal ia nemcsak az arra való felhívást, hogy' az egyház hirdesse az eredendő bűnről szóló tant, amely eredendő bűn megrontotta az embernek természetét, hanem hirdetnie kell azokat a kártékony befolyásokat is, amelyek az ember környezetéből kiindulva, állandóan rontják, vagy' rontani akarják az ember természetét Részemről nem tudom megérteni, hogy' miért orlhodoxia az olyan igehirdetés, amely az eredendő bűnt prédikálja, ha az antialkoholizmus és a csecsemővédelem prédikálása heterodoxia. Miért oriho- doxia az eredendő bűn elleni harcnak hirdetése, ha heterodoxia a háború elleni harcnak hirdetése. Úgy tűnik fel nekem, mintha orthodoxia lenne prédikálni a mérges gyökér elen, de eretnekség volna prédikálni a mérges gyümölcs ellen. Mintha orthodoxia lenne prédikálni a szeszgyár ellen, s heterodoxia lenne prédikálni az alkohol ellen. Mintha orthodoxia lenne prédikálni a kardnak markolata ellen, s heterodoxia lenne prédikálni a kardnak pengéje ellen. Az ember lelki, szellemi élete szempontjából nem közömbös, ho&y milyen lakásban lakik, milyen munkát végez, mekkora bért kap munkájáért, és a Krisztus evangélioma nem lenne méltó erre a névre, ha kétélű kardként bele nem
