Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-13 / 24. szám
186. EVANGÉLIKUSOK LÁPJA dott; vagyis egy nagy gyülekezetnek való hivőcsoportot hasított ki a többi felekezetekből. Ha ez így megy tovább, ki lehet számítani, hová jut ő s hová jutunk mi. Az egyházak között a gör. kath, gör. keleti s a zsidó állandóan fogyott. A zsidóságból az említett hat év alatt 11.288 egyén tért ki s körébe betért 1529 egyén, vagyis összes veszte- ségje a hat év alatt 9759 lélek. A zöme ennek a kitérésnek persze 1919-re esik, miikor is egy év alatt 7009 zsidó keresztelkedett ki. Amint említettem, a hat év alatt 1529 egyén lépett a zsidó vallás kötelékébe, amely szokatlan jelenséget az a megállapítás ellensúlyozza, hogy ezek közül az áttértek közül 694 már előzőleg' is zsidó volt, tehát csak visszatért a régii vallására, és csak 835 uj egyén lett zsidóvá, ami évenként átlag! 140 elzsidósodást jelent, ami a múlthoz viszonyítva még mindég nagy arány. Okát ennek a szokatlan jelenségnek legfőképen a gazdasági viszonyókban, a zsidóság nagyszerű összefogásában, s ma k fejlődött faji öntudatában keresem, amely aztán a házasa síágkötéséknél sok mindenféle magán-érdek köz- benjöttével részükre előnyösen érvényesül. Megjállapitható a statisztikából az is, hogy az áttérések nagyobb hányadát a nők szolgáltatják. Kivételt ez alól csak a forradalom utáni időszak tesz, amikor ezerrel több zsidó férfid mint zsidó nő keresztelkedett ki. Általánosságiban azonban az áttérések terén a nők vezetnek, valószínűen azért, mert a házasságkötéseknél könnyebben befolyásolhatók. Megállapítható az is, hogy az áttérési mozgalom a két protestáns egyház területén mindég nagyobb hullámokat vet, mint jpl. a róm. kath. egyháznál, amely utóbbi egyháznak — nézetem szerint: részint előnyösebb hatalmi és anyagi helyzeténél; részint benső, az egyéniséget elnyomó közszemléménél, részint következetesen végrehajtott disciplinajáná! fogva — sikerült az ezirányu mozgolódást meglehetősen lemérsékelnie, a magja előnyére, ügy hogy mikor pl. 1922-ben a legtöbb kitérés volt, a római kath. egyházból: 1302 lélek, ugyanakkor a református egyház 1340, 1921-ben pedig 1568 lelket veszített, ami százalékban kifejezve a róm. kath. egyházzal szemben óriási mimust jelent. Hogy e két protestáns egyház kitérő hívei merrefelé tendá'nak, azt csak következtetésekből tudom megállapítani, de amikor azt látom, hogy a róm. kath. egyház 6485, a baptista szekta 1717 plusszal; a gör. egyház 260, a gör. keleti Í9á6. 415, a zsidó 9759 minussal zárta a szóban forgó hat évet, akkor bátran állíthatom, hogy a kitérések a róm. kath. egyház és a baptista szekta felé gravi tálnak. Van ugyan még egy terület, amelyet szintén számba kell venni: a felekez.tnélküliség s a kisebb szekták, amelyek nálunk, ma még nincsenek elismerve. A feiekezetnétküliség a háború után nálunk nem öltött nagyobb arányokat. A törvénynek első 1 időszakában 1896—1900. között 14.152 egyén lett felekezetnélkülivé, ami 2830 évi átlagot jelent. Ez a szám azonban 1915-ig folytonosan csökkent s az évi átlag! 352-re devalválódott. A törvény életbelépte óta összesen ^33.248 egyén lett felekezetnélkülivé ; ezt a dolgot azonban ugíy kell érteni, hogy ezek közül sokan valamely be nem vett szektához csatlakoztak. Csodálatosképen az összes felekezetek közt mi, evangélikusok, veszítettünk legtöbbet ezen a réven és pedig hat év alatt 242 lelket, a róm. kath. 178 és a református 144 lélekkel szemben. S összesen csak 13 feleik ezetnélküli tért vissza újból hozzánk. Ezt a dolgot nem tudom megmagyarázni, legfeljebb azzal, hogy talán több helyütt tulnagy az adóteher, vagy hogy talán egyes helyeken tulpongyolán, vagy tul- szabadelvüen csattogtatják a szószéken a kardot. Az előttem fekvő statisztikában még nincs szó róla, mert nem is lehet, de én még egy fájdalmas körülményt látok kibontakozni a háttérből: a ma még! el nem ismert szektáknak a veszedelmét, s ezek között különösen a method- izmusét, amely utóbbi szekta — saját bevallása szerint — egyelőre még várakozó álláspontra helyezkedik s még nem látja elérkezettnek az időt a teljes nyilvános fellépésre, illetve törvényszerű elismertetésének a sürgetésére, ami nyomorúságos megkötöttségünknél fogva nem is olyan valószinütlen. Ez esetben beáll ismét égy veszedelem: a most oda gjravifáló, de formailag még hozzánk tartozó egyházhiveknek az elcsa- tolása, ami — tekintve ennek a szektának mérhetetlen tolakodó természetét — szintén ki fog vágni majd az Egyházból egy csomó embert. Mondhatom ,hogy ezeket a dolgokat én fájó lélekkel irom. Eleinte az volt a szándékom, hogy valamelyik lelkészegyesületi gyűlésünkön adom le őket, de jobbnak találtam mégis nyomtatásban is léközölni ezeket az adatokat, hogy gon- dolkozhassék mindenki felettük.
