Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-13 / 24. szám
1926. jaxkiaa 13. 24. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPIA Szirkesztflséo: L t B11Y (Ustos ■.) Kiadóhivatal: GTÚR. ev. konvest-épUlet. Kiadta: I LUTHER-SZOYETSÉG. Postatakarékpésztári csskksziala: 1290. Uapitatta : DR. RIFFIY SllDOR püspök. Si«rk«utéaérl laUl&a NÉMETH KÁROLY •■pcr.t. Maglelenlk hetenként oiitzar. vasárnap. ElAllzitisi ér: Egész évre 80. télévro 40 nsgvedévre 20. sitm szén 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. Beszélő számok. időnként statisztikai tanulmányokkal is szoktam foglalkozni, amennyiben a statisztika tudvalévőén az Életnek egyik figyelemreméltó mozgásméróje. Számadatai sokat mondanak el annak, aki felettük elgondolkodik. Újabban Magyar Statisztikai Szemle ez évi 4-ik számában dr. Asztalos József tollából jelent meg egy figyelemreméltó cikk, mely a Csonka-hazában 1919—1924. években történt vallási áttérésekkel foglalkozik s számbeli adatok alapján igyekszik képet nyújtani erről a mozgalomról, amely kép minket, egyháziakat, nagyon érdekelhet. A cikkben közölt adatok alapján e képről néhány vonást próbálok tanulságot és figyelmeztetésül idevetiteni. Bevezetésül szabad legyen megemlítenem, hogy Csonka-Magyarországon a lakosság egy 1920-ból datálódó statisztika szerint felekezeti- leg mikép oszlik meg. Volt ugyanis: róm. kath. 4,738.164 (62.80/0); görög kath. 165.340 (2.2o/0); református 1,631.618 (21.6%) evangélikus 469 ezer 299 (6.2%); gör. keleti 60.944 (0.8%); unitárius 5.079 (0.1 o/o); zsidó 468.701 (6.2o/o); egy éb 8.056 (0.1%). A hat év, amelyről szó van, áttérési tekintetben a legélénkebb mozgolódást mutatja, ameny- nyiben a hat év alatt Csonkamagyarországon 29 ezer 566 egyén változtatott vallást, tehát átlag évenként közel 5000 egyén, ami óriási nagy szám a régi Magyarország hasonló arányszámával összehasonlítva, amikor is háromszor olyan területen évenként csak 6000 volt az átlagos szám. Az átlagszám nagyságának a megnöveléséhez persze hozzájárult az a kivételes jelenség is, mely a forradalmi napok után a magyarországi zsidóságnak nagyarányú kikeresz- telkedését vonta maga után s amely jelenség egymagában az 1919. esztendőben 9.387-re emelte az áttérések számát, ami természetesen szokatlan mennyiség ezen a téren s egészen külön lapra is tartozik. Minket talán e helyütt az fog érdekelni leginkább, hogy a mi Egyházunk hogyan úszta át ezt a mozgalmas hat évet s a számadatok róla mit mondanak. Előre is jelzem, hogy mi a hat esztendőt plussal zárluk, amennyiben a mi Egyházunk — levonva a veszteségeket — 1919—1924 ig áttérések révén 972 lélekkel szaporodott. A dolognak azonban van egy másik oldala fs s ez már szomorúbb. 1922. óta egyházunk minden esztendőt veszteséggel zárta, amely veszteségek növekedő tendenciát mutatnak. 1922-ben a veszteség 88, 1923-ban a veszteség 205, 1924- ben a veszteség 214 lélek. (A veszteséget mindég a betérések és kitérések összevetéséből számítva.) A reformátusoknál a helyzet ugyanaz. Ök már 1921-ben kezdték a veszteséget (393 lélek), de náluk a tendencia fogyó, vagyis a következő képet mutatja: 1921. minus 393, 1922. minus 262, 1923. minus 107, 1924. minus 63 lélek. Itt valahol hibának kell lenni a mi Egyházunk eljárásában! Nem lesz talán érdektelen, ha felemlítem azt is, hogy az összes felekezetek között a baptista szekta gyarapszik a legnagyobb arányokban s a gyarapodás iránya állandóan növekvő. 1920-ban nyeresége még csak 39, 1924-ben azonban már 524 lélek. A hat év alatt összes vesztesége 210, ellenben betérés hozzá 1927. S ez a szekta, amely 1920-ban — saját bevallása szerint — 4870 lelket számlált, 1924-ig 7000-re szaporodott. A baptizmus után — a statisztika szerint — a róm. kath. egyháznak van a legnagyobb ma- gábaolvasztó ereje s bár benső kitermelése kisebb, mint például a lutheránus egyházé, áttérések által folyton gyarapszik, mivel körében a belépések száma állandóan felülmúlja a kilépések számát. A róm. kath. egyháznak a hat év alatt egyetlenegy évben sem volt vesztesége, ellenben a betérések által 6485 lélekkel szaporo
