Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-06 / 23. szám
180. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. ból és újból hangsúlyozzam a sajtó egyházunkhoz való viszonyának rendezését. Mert nyilvánvalóan úgy áll a dolog, hogyha valaki megindít egy evangélikus lapocskát és hat hónap múlva kijelenti, hogy majd három, vagy négy hónap múlva fogi az a lap újból megjelenni, pláne ha ez ismételten előfordul, ezzel nem a legjobb szolgálatot teszi az evangélikus névnek. Nem kertelek, hanem nyíltan megmondom, hogy a bányai egyházkerület »evangélikus hetilapjára«, a »Jőj- jetdk én hozzám« cimü népies lapra gondolok. Amikor egy lap hetilapnak nevezi magát és kiírja, hogy előfizetési ára egy évre 10.000 korona valóban nem gondolhatja az előfizető, hogy a lapja május 23-tól október haváig! szünetelni fog. És ez nem csupán a bányai egyházkerület bel- ügiye. Ez az egész magyarországi evangélikus- ságinak ügye. Ez a most szünetelni kezdő hetilap bőségesen vette igénybe az evangélikus egyház tagjainak támogatását. Egyesek, gyülekezetek és testületek részesítették adományokban. Valószínű, hogy nem fogják számonkérni a laptól filléreiket és millióikat. De azt hiszem kétségbevonhatatlan, hogy valamennyien kifejezetten hetilapra adakoztak és fizettek elő. Éppen ilyen nyíltsággal kifejezem azt is, hogy tarthatatlan és képtelen pénzügyi számítások alapján megindítani egy evangélikus lapot, ezzel a drágább lapok hitelét rontani és azoktól az előfizetőket elidegeníteni, s végül kijelenteni, hogy az ádventtől pünkösdig tartó megjelenés után négy öt hónapi szünet következik, nem egészen méltányos. És hiába fogják mondani, hogy »hazabeszélek« azért mégis ideiktatom, hogy van egyházunknak egy vallásos hetilapja, amely minden igényt kielégíthet a szórványgondozás szempontjából is. Ez a lap a Harangszó, amely már tizenhetedik évfolyamában jelenik meg, s amelynek szerkesztője, az én igen tisztelt barátom, a legnehezebb körülmények, nagy anyagi válságok, forradalmak, kommün idején olyan hűséges és önfeláldozó munkása volt, amilyenre nem igen akad még egy példa. És éppen a bányai egyházkerület belmissziói egyesületének kiadásában megjelent, a belmissziót tárgyaló füzet látta jónak, ezt a hetilapot nemcsak hallgatással mellőzni, hanem valami olyasformát írni, álta-. Iában az evangélikus sajtóügyet tárgyalva, hogy alig több a semminél. Mi az oka ezen következetes negligálásnak és lekicsinylésnek, azt nem kutatom. Csupán leszegezem azt a tényt, hogy van egy lapunk, amelynek szerkesztője amikor sem a lapnak, sem az egyháznak, sem neki nem volt pénze, családi ékszereit vetette záíogiba, hogy a lapot megjelentethesse. Igazán nem találtam és nem találom értelmét annak, hogy ezen lap mellé, amelynek minden egyházkerületből vannak előfizetői és munkatársai, még egy váltásos néplapot állítson akár egy kerület, akár az egyetemes egyház. Akik egyházunk sajtóügyéért is felelősek magas és legmagasabb hivataluknál fogva, vessenek számot lelkiismeretükkel és számítsák ki papiroson is, hogy egyházunk, amelynek tagjai között sok a nem magyar nyelvű, vájjon hány hetilapot bir el. És gondolják meg!, nem volna-e ideje annak, hogy egyházunk sajtójának fel virágozására is »összevetett erővel törekedjünk.« Elismeréssel kell megemlékeznünk á hegyaljai evangélikusok lapjáról, a Duszik Lajos miskolci lelkész szerkesztésében megjelenő »Öröm- hir«-ről is. Pünkösdi száma megint bizonyságot tesz arról, hogy evangélikus sajtónk és pedig magas színvonalon á ló evangélikus sajtónk van. A szerkesztőn kívül írtak ebbe a számba néhai dr. Obetkó Dezső, Pollner Arnold, Marcsek Jánosáé, Vietorisz László. Ugyancsak gazdagítja a lapot Becht Imrének Londonból a szerkesztőhöz irt két levele. Sajtónkról lévén szó, örömmel regisztrálom, hogy van végre egy evangélikus kiadványsorozat, amelynek megjelent a második száma is. Ugyanis a kiadványsorozatok is többnyire szünetelnek miná'unk. Sajnálom, de megint csak a provinciába kell vinnem az olvasót. A Czipott Géza szerkesztésében megindult »Harangszó Könyvtár«-ban jelent meg Magassy Sándor tollából egy tizenhatoldalas, kissé tán nagyon is sürü nyomással előállított füzet: »Hitünk diadala« címen. A füzet Schait- berger nyomán készült; ára 6000 korona. Egy evangélikus és egy római katholifcus vallásu gazdaember párbeszédjének irodalmi formájában ismerteti a szerző evangélikus hitünknek igazságát. A gyülekezetekben és szórványokban való terjesztésre melegén ajánlom. Bár az ilyen füzetecskék terjesztésében mi is volnánk olyan fürgék, élelmesek és áldozatkészek, mint egyéb felékezetek tagjai! A tanítók politizálása. A Sopronban megjelenő »Evangélikus Népiskola« májusi számában jelent meg Grieszhaber E. H. majosi igazgató-tanító tollából egy cikk, amelyben említi, hogy az országos tanitószövetséghez egy javaslatot nyújtott be. Ennék a javaslatnak második pontja igiy hangzik: »A Szövetség elnöksége már most hivja fel a kultuszminiszter ur figyelmét arra, miszerint félő, hogy a tanítóságot a sok keserűség! és méltatlan elbánás a politizálásra fogija kényszeríteni, ami kiszámíthatatlan következményekkel járna a népoktatásra.« Ehhez a ponthoz később ilyen kommentárt fűz cikkében: »A méltatlan elbánás nagyon rossz tanácsadó. A Szövetség gyűlésein sajnálattal tapasztalom, mind hangosabb lesz a vélemény az iránt, hogy a tanítóság tevékeny részt vegyen a politikában s ezáltal véli elérni azt, hogy sérelmei orvosoltassanak. Hát én meg azt mondom, a jó Isten mentsen meg minden épelméjű tanítót a politizálástól s a tanítóságot általában a politikában való részvételtől!... Azonban ehelyütt is kérem illetékes egyházi főhatóságunkat, hogy alkalmas időben négyszemközt hivja fel ezen mozgolódásra a kultuszkormány
