Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-06 / 23. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA figyelmét s értesse meg vele, ho^y ezen milyen egyszerűen lehet segíteni: igazságos és méltányos elbánással.« Részemről remélem, hogy egyházi főhatóságunk nem vállalkozik arra, hogy az országos tanitószövetségben észlelhető mozgolódásokat a kultuszminiszternek tudomására hozza. Meg vagyok győződve, hogy erre nincs is szükség, mert a kultuszminiszter erre illetékesek részéről nyer tájékoztatást. Nem tudom azonban, hogy mi értendő »politizálás« alatt. Es miért olyan rettenetes veszedelem az a politizálás, hogy arra kultuszminiszter is, meg a pénzügyminiszzter is azonnal beadja a derekát. A kormányzat komoly politikai feladatai mellett a tanítóknak »politizálása« a kultuszkormányzat adminisztrális feladatai közé jutna, s úgy látszik a kul tuszminisz- ter is ennek tekinti. Teljesen igaza van a cikkírónak abban, hogy a tanítók »politizálása« egy igen szerencsétlen eszme. Éppen az ilyen szak- szervezetszerü politikai alakulatok, megjegyzem az egyházi téren sem vagyunk ennek hijjával, mert hiszen a római katholikus szervezkedés sem más és a piacokon kiabál, nehezítik meg a kormány országépitó munkáját. Iz urvacsorai tan. II. Luther tanításának lényege ezen és a többi iratai szerint ez: »Corpus et sanguis Christi vere adsint« és: Est verum corpus et sanguis Domini nostri Jesu Cristi« A kettő nem egy s a két fogalmazás közö't finom árnya'ati eltérés van. Az Augustana Confessioban ez a kérdés dominál: Miképen van jelen az Ur az úri szent vacsorában? A felelet: Vere—valósággal, még pedigsub specie panis et vini. A Cat. maiorban és minar- ban pedig a kérdés: mi az uri szent vacsora? felelet: Sacramentum altaris est verum corpus et verus sanguis Domini nostri ... etz. »Valóságos test és valóságos vér«. — sub pane et vino. Az evangélikus egyház Luther eme fölfogásához, hű maradt mind a mai napig. Az egyház reformációjának svájci iránya úgy a római katholikus, mint a lutheri egyház tanításától eltérő fölfogást vallott, még pedig másként tanított Zwingli és másképen Kálvin. Zwingli Karlstadt nyomán annak a fölfogásnak hódolt, hogy Jézus emez szavai: „rorrormi“ tulajdonképpen úgy érte'mczendö: »ez jelenti« t. i. az én testemet és véremet. Ez által az Úri szent vacsorának teljesen symbolikus értelmezést adott s azt a Jézus Krisztus szenvedéseinek és halálának emlékünnepévé tette. A különféle vélemények nézetek és magyarázatok harca újból föllángolt akárcsak az őske- resztyén egyházban. A kérdések tengelye ismét a: miként? lett. Miként van jelen az Ur? Pro es contra repültek érvek és iratok,annélkül, hogy egyik is meggyőzte volna a másikat álláspontja helyességéről. Egyik se tágított, egyik se engedett! A vita keserűségeket váltott ki, személyes térre terelődött s gorombaságok özönébe fűlt. Nem csoda! A kérdés, amelyet feszegettek, emberileg megoldhatatlan s a tér, amelyre gyarló emberi értelmi eszközökkel merészke 'Lk, tilos, mert isteni tér! Sunt deninue certi fines. Vannak dolgok, amiket a véges, gyarló emberi értelem soha sem lesz képes e földön kikutatni, megfejteni, vagy akár megmagyarázni, amit kevésbbe kétségbevonhatatlanul bebizonyítani s mint fundamentális igazságot bebizonyítva, kijelenteni: ez igy van s máskép nem lehet! Az emberi értelem véges, az Isten végtelen! A kétféle: Luther és Zwingli — felfogás terjedt, a szerint, amint kinek-kinek jobban felelt meg az egyik, vagy a másik. Mert bebizonyított, abszolút igazsága 9C az egyik se a másik álláspontnak nem volt egyszerűen azért, mert olyat állított Luther is Zwingli is, amit emberileg bebizonyítani nem lehet! Dogmatikus téren a fantáziának, az okoskodásnak tág tere nyílik! A hangulat azonban mindkét fél követőinél egyenesen el'enséges volt. A speyeri védszövetség (Í529.) ratifikálása szükségessé tette, hogy Luther és Zwingli fölfogásaiban valamilyen közeledés, compromissum, esetleg teljes egység jöjjön létre. E végből Fülöp hesseni őrgróf a két vezérférfiut 1529. október 1-re Marburgba col loqui um ra hivta meg. A colloquium oki. 1—3-ig tartott, Luther krétával irta maga elé az asztalra e szavakat: „roi*ro s azoktól a vita hevében sem tágított egy hajszálnyit is. A vita végével Zwingli kövéroi elismerték, hogy’ az Úri szent vacsora a Krisztus igaz teste és vére, csak a szerencsétlen »miként?«-ben nem bírtak megegyezni, t. i. testileg, capernaitire is jelen van-e az Ur Jézus a megszentelt elemekben, vagy se? Ezen a joggal tényleg szerencsétlen m'ként-en múlott a vita sikere, a megegyezés lehetősége. Kérdésen, m Ívre senki emberfia a világon megnyugtató, kétségen feliilállő felele'et adni nem képes, de amelyre a felelet az üdvösrég szempontjából nem is szükséges, a meggyőzódéses tudás szempontjából pedig lehetetlen. Luther azt mondta: Ihr habt einen andern Geist dem wir! a hátat fordított a svájciaknak! örök kár! Az egyezségből — sajnos — nem is lelt semmi mind a mai napig, Kálvin János, a rcformitió ka’vini, vagy református irányának igazi megál'apitója,^ az úrvacsora felfogásában eltér úgy Luthertől, mint Zwinglitől. Azt tanítja: Az Úri szent vacsorában a hivő ember hite által szellemileg, de valósággal élvezi az Ur Jézus teltét és vérét, ellenben a hitetlen csak kenyeret és bort. »Verba Christi Figurate intelligence sunt et non secundum litteram, sicut sonant. 2. In coena tantum nuda signa sunt, corpus antem Christi tam procul a pane, quaun sunrimem coelum a terma. 3. Chris' tus illic pree-ens est tantum virtute et operatione sua, et non corpore suo. Quemadmodum 9ol splendore et operatione sua int ternis praesens et effinca est, corpus autem solare superius in coelo 18L_
