Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-25 / 17. szám
132. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. Tudomány, vallás, világnézet. Irta: D. Kiss Jenő. A mint a népismeret megtanít arra, hogy minden népnek van vallása, úgy a történelem megtanít arra, hogy valamely nép életében az a korszak volt nagy, teremtő, amelyben a vallás elevenen lüktetett úgy az egyes, mint az egész nemzet életében. A nemzeti fellendülésnek a vallási élet mélysége és tisztasága volt a fokmérője. És viszont. Nem kell messze a múltba visszamennünk. Hazánk szomorú összeomlását nem előzte-e meg és nem követte-e egy olyan beteges szellemi irányzat, amely egyebek közt, illetve egyebek előtt a vallást akarta sutba dobni.*) Az sem véletlen, hogy a keresztyén vallást elfogadó Európa csakhamar messze túlszárnyalta kulturális és tudományos tekintetben a népek bölcsőjét, Ázsiát, ahol pedig már magasfoku, évezredes kultúra virágzott akkor, amikor a fel- sőbbrendü fehérfaj Európában a csata-bárdnál egyebet még nem igjen tudott forgatni. Az a természetes, hogy az ember vallásos lény. Szinte fogalmi meghatározásként lehet ezt alkalmazni ránézve, amellett, hogy gondolkodó lény, s természetellenes az atheizmus, amely a modern kultúra egy csenevész, be'eges hajtása. Mi most már a val1ás ? Mi a lényege ? Valami egyetemes vágyódás, a szívnek törekvés, a léleknek kívánság egy felsőbb hatalom után. Téves az a felfogás, amely a nem értett, csak sejtett szellemi lényektől való félelemben keresi a vallás alapjait. A római gondolkodónak ama meghatározása: timor facit deum, amelyen kapva kaptak a modern vallástagadók, már elfajulást és nem természetes ál’apoPt tüntet fék Nem félelmet, hanem belső vágyódást fejez ki a vallás. És a vágy valami hiánynak a megszüntetésére, valami szükségérzet kielégítésére irányul. Az embernek a vágya mutatja, hogy magában véve nem elégséges, magán kívül és felül keresni va’akit, akivel való összeköttetésben e hiányérzés megszűnik. Az elhagyottság és nyugtalanság érzését a boldog közösség és nyugalom érzése foglalja el. A nagy egyházi atyának, Ágostonnak a megállapítása egyetemes igazságot fejez ki : »nyugtalan az én szivem mindaddig mig meg1 nem nyugszik te benned, óh Isten !« És a 42. zsoltár alapján készül szép egyházi ének hűen fejezi ki a vallás lényegét erről az oldaláról tekintve : »Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik, lelkem Istent úgy óhajtja és hozzá fohászkodik.« De ez még csak az egyik oldal. Ez magiában véve nem elég. Ahol csak ez a vágyódás van meg. ahol csak az ember részéről való törekvést látjuk, oH a vallásnak hiányos, alsóbbrendű, torz megnyilvánulásaival találkozunk. A puszta ki- vánkozás, vagy mint a nagy theológus Schleier) A bolsevizmus büntető codexe, p'. ame'y a Bucharín-féle szovjet kommunista erkölcstanon alapszik, a 121. § ban egy évi súlyos börtönnel fenyegeti azt. aki bármilyen intézetben hittanra meri oktatni a kiskorúakat, a 124. §. pedig minden nyilvános vallésgyakorlatot három évi börtönnel büntet. macher meghatározta, a puszta függés érzése még nem az igazi vallásosság;. Ez esetben ama sejtett, de nem ismert szellemi lényekről az emberi fantázia a legkülönbözőbb képeket rajzolhatja, amint ez a keresztyénségen kívüli vallások Isten felfogásában lesz szemlélhetővé az alacsonyfoku természetvallások durva-faragott bálványaitól a hindu művészet arany-ezüst szobraiig. Még valamire van nélkülözhetetlen szükség az igazi vallásban. Arra, amit ugyancsak egy szép egyházi ének igy fejez ki : »Isten felséges adománya, vallás, te vagy legjobb hívem.« Szükség van annak betartására, hogy a vallás nem magunktól alakul bennünk, olyanformán, mint a gondolat, hanem, hogy felülről való adomány. Istent, a kivel viszonyba lépni akarunk, csak a kijelentés utján ismerhetjük meg. A kijelentés pedig nem más, mint Isten önfeLárása, lényegének, akaratának megmutatása. Csak az által és csak ott, a hogyan és ahol Isten kijelenti magát, leszáll az emberhez és felemeli magához, válik lehetővé az igazi vallás, a vallás. És arról nem kell sokat szólnunk, hogy ezt a keresztyén vallásban találjuk meg. Itt találjuk meg az Isten kijelentését tökéletes formában, itt felel az ember vágyódására : »a mélységből kiáltok hozzád, a Megváltó szava : »Jöjjetek hozzám mind any- nyian, akik meg vagytok fáradva és meg vagytok! terhelve és én megnyugosztalak titeket«. (Mt. 11. r. 28. v.) így jön létre az igazi belső viszony Isten és az ember közt. így nyerjük a vallásnak azon meghatározását, hogy az az embernek alapviszonya, Istennel és Istenben való élete. Volt idő, amikor a vallás és ennek rendszeréről szóló theológia képviselői szabták meg a tudománynak is az irányát s helyeselték, vagy kárhoztatták aszerint, a mintáz akkori theológiai irányzattal barátságos vagy ellenséges irányzatú volt. Ez az idő elmúlt és jó, hogy elmúlt, mert ez a theológiának idegen hatáskörbe való beavatkozási ideje volt, a mi jogtalan volt és rnegbo- szulta magát, de a milyen mértékben helytelenítik azt, hogy a theológia vezesse, illetően kény- szeritse neki tetsző irányba a tudományt, ép olyan mértékben helytelen az ellenkező, az előbbire való visszahatásként keletkezett törekvés, a mely jórészt még napjainkig is megvan, hogy a tudomány és pedig épen a fenntebb részletezett tapasztalati természet tudomány irányítsa, illetően befolyásolja, lekicsinyelje vagy épen elhallgattassa a vallást és annak rendszeréről szóló theológiát. Az igazán vallásos, hivő, nyugodtan nézi a tudomány munkáját és örömmel fogadja annak tényleges megállapításait. Hiszen a tudomány minden újabb vívmányában, a természet egyre mélyebb megismerésében Isten nagyságát látja és csodálja és fordítva is áll a dolog. A lipcsei egyetem nagy oszlopcsarnokát egjy művészi freskó disziti, a mely Prométheuszt ábrázolja,
