Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-19 / 15. szám
XL évfolyam. 1925. április 19. 15. szám. Szerkesztőség: LEBENY (Moson m.) Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR Előfizetési ár negyedévenkint: Kiadóhivatal: GYŐR. ev. konvent-epület. püapük. 20 ezer korona. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Szerkesztésért felelős: Egyes szám ára: 3000 korona. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnap. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. Evangélikus sajtó. Az egyház, amely rendeltetése szerint tanító, bizonyságtevő és harcoló szervezet, feladatát a nyilvánosság nélkül megoldani nem tudja. A „felsőházba“, vagy a katakombákba elrejtőzött egyház is a nyilvánosságot keresi, akár hivatástudatból, akár felsőbb sugallatra, akár egyszerűen az által, hogy teljesiti elemi, missziói kötelességét, embereket tanít, térit és keresztel. Minél jobban ráeszmél az egyház hivatásának tudatára s minél jobban megerősödik ezen hivatás betöltése folytán, annál többféle uton-módon iparkodik a nyilvánosságban szerepelni, a nyilvánosságra befolyni s a nyilvánosság eszközeit megszerezni. A sajtó a nyilvánosságnak leghatalmasabb eszköze Érthető tellát, hogy minden erőteljes egyház szert akar tenni erős sajtóra, hogy feladatát betölthesse; s másfelől a sajtója révén önmagát is erősitse. Sajtónk megerősödését attól kell várnunk, hogy az egyházunk mindjobban ráeszmél a nyilvánosság nagy jelentőségére. Ha a nyilvánosság előtt szavunk nem hallatszik, megszűntünk a Krisztus missziói parancsát teljesítő egyház lenni. A sajtó a legellentétesebb érdekeket szolgálja. A sajtó hívei között vannak szentek és szédelgők. A nyilvánosságot megnyerni akarják eszméiknek hívők és atheisták. S e világ fiai e téren is sokszor eszesebbek a világosság fiainál. De nem okvetlen szükséges, hogy igy legyen. Csak annak a felismerésére kell eljutnunk, hogy egy erős sajtó többet használhat az Isten országának, mint százharang s akkor lesz sajtó is és harang is. Jézus hasonlítja az egyházat a kereskedőhöz, aki igaz gyöngyöket keres; az a kereskedő, aki igaz gyöngyöket keres és komolyan keresi, ma nem nélkülözheti a sajtót. Az egyház, ha a sajtót elhanyagolja, nem hasonlít a kereskedőköz, mert keres ugyan, de csak úgy, mint a vak tyuk szemet. Az egyháznak azért is kell propagálnia a sajtót, mert az egyházellenes és keresztyénellenes tendenciáknak is leghatalmasabb eszköze a sajtó. Jézus a Lélek indítására ment a pusztába, ahol a vadállatokkal volt együtt, s ahol hozzáment az ördög; hogy ott a pusztában győzze le a szenvedélyek vadállatait és a hazugság atyját. Bármenynyire el kell is Ítélni a modern sajtó sokféle kinövéseit és bűneit, meg kell győződve lennünk arról, hogy a Lélek ösztönzi az egyházat arra, hogy a hazugság atyját a maga otthonában és kedvelt vadállatjai között kötözze meg. A ferdítő, hazug, igazságot elhallgató, a teljes igazságot csak elvétve kimondó sajtót csak a keresztyén sajtó győzheti le. A modern sajtó körül ott forgolódnak a pénzsóvárgásnak, a kéjvágynak, az irigységnek, az uszításnak, az egyéni és kollektiv önzésnek, a destrukciónak és botrányhajhászásnak vadállatai, a prédára és hatalomra éhes fenevadak minden fur- fangjával és simulékonyságával. A modern sajtó szenzációkból él. A napilapok igen hálás témát látnak minden gaztettben, minden sikkasztásban, az életnek és tulajdonnak minden megtámadásában. Egy demimonde szélesebb körök érdeklődésére számíthat, mint gróf Tisza Istvánné, mert a sajtó ez utóbbit és egész társadalmi osztályát fokozatosan ellenszenvessé tette, a demimondenak pedig még a szabónöjét is közéleti nevezetességgé. Hiszen bámulatos, hogy még tisztességes családanyák is milyen extázissal tudnak beszélni s milyen aprólékosságig tudnak érdeklődni, ha egy-egy kurtizánról esik szó, s mennyire hidegen hagyja őket a keresztyénség egy-egy szent asszonyának élete. Miért ? mert a destruktiv sajtó szuggerálja beléjük azt a nézetet, hogy egy mozistar különb példánya az asszonyi nemnek, mint AAonika, vagy egy Nightigale Florence, vagy egy kínai keresztyén hittéritőnő. Éppen úgy a destruktiv sajtó szuggesztiv hatása alatt nagy hírnévre tehet szert az, aki tagadja azt. hogy Jézus Szűz Máriától született, aki nekiront a keresztyénség alapdogmáinak, s rombolja az üdvözítő hitet; s ugyanaz a sajtó nem hagyja szóhoz jutni az egy hitetlen mellett azt a száz hívőt, aki pozitívumokra építi fel életét. Mindezen rombolás ellen csak a sajtóban és a sajtóval lehet felvenni a harcot. És el kell juttatni egyházunk tagjait annak felismerésére, hogy nem lehetnek kitéve napról-napra egy hitetlen, sok esetben határozottan keresztyén ellenes sajtó hitéletet sorvasztó hatásának anélkül, hogy lelkűkben kárt ne vallanának. Azok a társadalmi rétegek, amelyek egyházunk hitéletétől, szellemi közösségétől és kultuszközössegétől leginkább visszavonultak, avval jellemezhetők legjobban, hogy szellemi táplálékukat majdnem kizárólag abból a sajtóból merítik, amely jóllehet tudja, hogy olvasóközönségének nagy része
