Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-12 / 14. szám

I 1925 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 B) Módszer. 1. Miután a lelkész és a prezbitérium az evangelizáció különböző fázisait megbeszélték és határozott munkaprogrammot állítottak össze, a lelkész és a prezbitérium speciális összejövetelt tartanak a gyülekezet tagjaival a gyülekezeti evan­gelizáció tervének ismertetése végett, a) Az össze­jövetel vallásos jellegű legyen (nem közgyűlés!) mikor is vagy a lelkész, vagy másvalaki beszédet tart a tárgyról, b) A prezbitérium által megállapí­tott programm megismertetése s a megfelelő in­tézkedések megtétele. A gyülekezeti evangelizáció a gyülekezet munkája és a gyülekezet minden egyes tagjának munkája. 2. A végrehajtó bizottság: aj Ennek a bi­zottságnak tagjai a lelkész, a tanítók, a felügyelő, néhány prezbiter s a gyülekezetben fennálló egye­sületeknek két-két tagja, b) A bizottság meghatá­rozott napokon összejöveteleket tart a munkára vonatkozólag felmerülő kérdések megbeszélésére. c) A gyülekezetnek fentebb említett minden egyes egyesülete rendszeresen jelentést tesz munkájának eredményeiről; a jelentések célja: információ, fe­lülvizsgálat és buzdítás. A jelentések jegyzőkönyvbe veendők és gondosan megőrzendők. C) Programm. 1. Meg kell állapítani az evangelizáció meg­kezdésének pontos idejét. Legcélszerűbb valame­lyik vasárnap délelőtti istentiszteletet tűzni ki kezdetül. Ennek az istentiszteletnek minden része az evangelizáció szempontjából állíttassák össze. 2. Ki kell jelölni a napot, midőn a gyüle­kezet tagjainak meglátogatása elkezdődik s tart egészen Pünkösdig. 3. Hetenként legalább egyszer jöjjenek össze a látogatásokkal stb. megbízottak közös megbe­szélésre. Ezek az összejövetelek egyúttal vallásos jellegűek és inspiráló hatásúak is legyenek. 4. Az egész gyülekezet célja az legyen, hogy Pünkösdig az egész gyülekezetben mindenkihez hozzáférkőzzék az evangéliommal. 5. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az igazi evangelizáló munkához az erőt Isten adja. A vezetőknek meg kell tenniök minden lehetőt, de munkálkodásukra a sikert a Szentlélektől kell kér- niök és várniok. Éppen úgy a gyülekezet tagjai­nak is. Ap. Csel. 2, 47: „Az Ur pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetei az idvezülőkkel.“ „Előttetek megy Galileába.“ „Ott meglátjátok őt,“ szólt az angyal Husvét reggelén Jézus sírjánál az asszonyokhoz, mikor megjelentette, hogy a feltámadott Üdvözítő Galibá­ban találkozik tanítványaival. Szeretnénk, ha mi is ilyen szabatos üzenetet kapnánk, hogy hol talál­kozhatunk és beszélhetünk a feltámadott Jézussal. Képzeljük el, mekkora embertömegek sietnének vasúton, autón, repülőgépen, kocsin akár egy nagy világvárosba, amilyen London, Páris, vagy New- York, akár valami csendes kis helyre, amilyen Galilea volt, ha megbízható értesítés jönne, hogy Jézus előttünk odament s ott kíván látható alakban találkozni híveivel! S ime, ilyen értesítés csakugyan jött! Hogyan hívják a faludat, a városodat? Hol van az a hely­ség, ahol laktál tegnap és ma, ahol dolgoztál teg­nap és ma, s ahol holnap is dolgozni fogsz? Akármi legyen a neve, akárhol feküdjék, a feltá­magára ölti professzionális személyiségét. Úgy találom, hogy a Nyugaton a népeknél túlsúlyba került ez a professzionális jelleg és emberiességük alárendelt szerepet játszik. Ez a professzionális jelleg a nemzeti jelleg. A nép természeténél fogva teremt; a néptől ered a művészet, a vallás, a költészet és a dal; ellenben professzionális képességeitől csak a terme­léshez szükséges gépezet és szervezet Mint ilyen konstruktiv, mechanikus, kijár neki a b£r, megszűn­het élni s minthogy mechanikus, természetének mes­terkélt oldala érvényesülni akar s fokozatosan elvesztheti az emberiség szeretetét, az igazságnak és jogosságnak szeretetét. Gazdagságával együtt gyarapodik hatalma. Ezeknek a professzionátus embereknek nyel­vén s az ő érveiket használva, az ideálista nehezen tudja bebizonyítani, hogy a szellemi igazság való­ban magasabb. Nem mondhatom: „Ezen az utón elvesztegeted hatalmadat és vagyonodat, ha merő­ben professzionalista vagy.“ Azt felelik rá: „Mik vagytok tij? Csak koldusok, mi ellenben hatalma­sok vagyunk. Az az igazság, amit ti hirdettek, nekünk nem hozott semmi jót.“ Tehát nem tudom nekik bebizonyítani, hogy a nemzetnek kultiválása által kárt vallottak. Van nekünk egy régi mondásunk: „Igazság­talanság révén virulnak, jótéteményekben részesül­nek, legyőzik ellenségeiket, de gyökerüknél Irothad- nak.“ Kívülről ideiglenesen virulnak, de virulásuk nem tartós. A hatalom és virágzás századai után Önök, Európában, eljutottak ehez a .ponthoz és nem tudják mihez fogjanak. A békére nincs ki­látásuk. Osztály osztály ellen támad, férfi a nő ellen, mert elvesztették hitüket a fundamentumokban, mindabban, ami nagy az ember világában s hatal­mukat egy győzedelmi oszlopon rakták össze, amelyet fundamentomaik nem bírnak el. A tudomány adott Önöknek hatalmat, de nem adott fundamen­tumot, amely boldogságot nyújthatna, úgyhogy a nép lelkét összezúzta a nemzet. Az Ön népe a művészetnek és költészetnek nagy alkotásait hozta létre, amikor nem volt poli­tikai nagysága. Önöknek volt lelkűk, amely a művé­szet és irodalom halhatatlan müveiben nyilatkoz­tatta ki magát. Politikailag naggyá 'Válhatok, de micsoda szavuk van ma? A németek politikailag

Next

/
Oldalképek
Tartalom