Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-12 / 14. szám

2

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1925

Evangelizáció.

A lelkek megmentésének leghatalmasabb eszköze a Jézus Krisztus evangélioma, amely által működik Istennek megváltó kegyelme. Az evan- gelizáció célja az, hogy az evangéliom erejét a lelkek erejévé tegye. A cél elérését szolgálja az evangéliom hirdetése. Közelebbről így részletezhetjük az evangelizáció céljait:

1. Az erők konzerválása.

2. Az ifjúság oktatása (katekizáció).

3. A kegyes élet kifejlesztése.

4. Az egyházi gyűlések iránt az érdeklődés felébresztése.

5. Hangsúlyozása annak, hogy az élet sáfárság.

6. Az evangelizáló munkában való személyes részvétel sürgetése.

Az evangelizáció munkáját illetőleg a következő irányelveket állítjuk fel:

a) Használjuk fel a Husvét és Pünkösd közötti időt.

b) A lelkész ennek az időszaknak elején prédikációban mutasson rá gyülekezete előtt arra a felelősségre, amellyel felebarátaik iránt tartoznak s minden prédikációjában utaljon az evangelizációra.

c) Az evangelizáció célját és munkáját ismertetni kell a gyülekezetnek minden szervezete, különösen presbitériuma, Luther-Szövetsége, nőegylete, ifjúsági egyesülete és belmissziói bizottsága előtt.

d) Ezen szervezetek tagjainak megbízást kell adni arra, hogy név szerint megnevezetteket hívjanak meg a gyülekezeti istentiszteletre, ahol Isten igéje hirdettetik.

e) Különös figyelmet érdemelnek a gyülekezetnek azon tagjai, akik az istentiszteleteken vagy egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán vesznek

Béke.

‘ Almok dalolnak utamon,

Rózsa virul, szellő száll,

Egy ősi hegy, egy ódon templom, Szunnyadó tó, víg madár.

Jjlig loccsanva foly az élet,

Eltűnt a gond s a szenvedély, Lenyugvó napra csillagtűz éled S lágyan borul reám az éj. Harmatfürdőből szűzi tisztán Hangtalanul száll fel a hold,

Ezüstöt táncol az álom taván,

Hol az imént még sötét árny gugolt. Jlz ősi hegy aludni látszik S az alvó hegynek álma: csend; Felette csillag sziporkázik,

Tövén az éj szürke fátyla leng.

Árnyba fűlt fényből szőtt tompa gobelén, Te drága templom, ős hegy, néma táj: Nálad pihentem utamnak felén S elfelejtém, hogy a csend is fáj.

_____ N.

részt. Ezekről külön névjegyzéket kellene készíteni. Akadnak köztük szegények, gazdagok; műveltek, műveletlenek; férfiak és nők; ifjak és öregek. A gyülekezetnek kötelessége ezeket is számon tartani s megnyerésükért a legkülönbözőbb* uton- módon fáradozni.

Az evangelizáció munkájának az egyes gyülekezetekben való megszervezését és módszerét tekintve a következők figyelembe vételét ajánljuk :

A) Megszervezés.

1. Vezetők: A lelkész a gyülekezet evangélistájának tekintendő.

2. A presbitérium (gyülekezeti belmissziói bizottság) tartson ebben a tárgyban összejövetelt, amelyen a lelkész elnöklete alatt a Husvéttól Pünkösdig terjedő időszakra vonatkozólag összeállítja az evangelizáció munkaprogrammját szem előtt tartva azt, hogy a munkának fel kell ölelnie a gyülekezet valamennyi tagját kivétel nélkül (pl. a szolgálatban vagy katonaságnál távollevő gyülekezeti tagokat is).

3. A népiskolai és ismétlőiskolai tanulókat bele kell venni az evangelizációnak aktiv munkájába, olyanformán, hogy megbízatásokat adunk nékik s egyúttal számon kérjük, hogy tettek-e, adtak-e már valamit Krisztus egyházáért (lapkihordás, stb.). Különösen ismertetni kell velük egyházunk intézményeit (Gyámintézet, Külmissziói Egyesület stb.)

4. A Luther-Szövetség, az Olvasókör, a Nőegylet s az Ifjúsági Egylet tagjaiból külön-külön bizottságot kellene összeállítani, amely bizottságoknak feladata az volna, hogy a gyülekezetnek ezen egyesületekbe még be nem lépett tagjait ilyenekül megnyerje.

A nyugat „professzionátus“ nemzetei.

Rabindranat Tagore beszélgetése egy olasz diákkal.

Rabindranat Tagore, az indiai költő és filozófus, olaszországi látogatása alkalmával figyelemreméltó beszélgetést folytatott egy olasz diákkal:

Én úgy látom, hogy nép és nemzet között ugyanaz a különbség, mint a természetes és a professzionátus ember között — ami megkülönbözteti az atyát, a férjet, a barátot az orvostól, az ügyvédtől, a katonától, vagy a kereskedőtől. Gyakran bukkanunk reális és alapvető különbségekre e két szempontból ugyanabban az egyénben, a természetes és a professzionátus között.

Az egyik lehet előzékeny, vendégszerető stb; a másik kapzsi, álnok és kegyetlen. Azért amidőn véleményt alkotok magamnak egy népről, nemcsak arról a teljesen emberi oldalról vizsgálom meg, mert mint nép, szeretheti az emberiséget és a természetet ; elbírálom nemzeti oldaláról is, mert mint nemzet, az a nép lehet önző és kegyetlen.

Az az ember, aki általában véve kész másokon segíteni, hirtelen egészen más lénnyé válik, ha