Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-22 / 11-13. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5 lattannak mutatkozik. Mórt mig egyrészről ugyanez a sors érte a többi egyházat is, sőt vannak egyházak, amelyek viszonylag is sokkal jelentékenyebb apadást szenvedtek, (pl. az unitárius, görög katolikus, görög keleti) — mégis minden egyháznak a magyar főrendiházban helyet foglalt mindazon méltóságai, akik Csonka-Magyarországban vannak, tagjai maradtak a felsőháznak, a Csonka-Magyarország határain kiviU levőknek pedig akadályoztatásuk megszűnése esetére biztosíttatott minden további törvényi intézkedés nélkül ugyanez a jog. Nem hozható fel indokul az sem, hogy két egyházkerületünk igen jelentékeny mérvben csonkult meg, mert pl. ugyanily mérvben csonkultak a római katholikus Csanádi és esztergomi, valamint a görög katolikus egyház hajdudorogi egyházmegyéi. Miután ilykép sem az egyházmegyék, sem más egyházfelekezetek aránylagos létszámának a csökkenése egyik hitfelekezetnél sem szolgált okul arra, hogy egyházi méltóságai, akik helyet foglaltak a főrendiházban, kihagyásainak a felsőházból, nem szolgálhat ez okul az evangélikus egyházunknál sem, még pedig annál kevésbé, mert az egyházi méltóságok felsőházi tagságának az alapja más felekezetek egyházi méltóságainál is nem a joghatóságuk alá tartozó hivek létszáma, hanem maga az egyházi méltóság H az a kulturális és nemzeti erő és érték, amit e méltóságok s azon egyházak egyeteme képviselnek, amelynek dignitáriusai. Mindezeknél fogva nemcsak méltányos, de jogos igényünk az, hogy a főrendiházban helyet foglalt egyházi méltóságaink és tisztviselőink a felsőházban helyet foglaljanak, illetve a főrendiházban elfoglalt helyüket egyedüli kivételckké- pen a felsőházban el ne veszítsék. Ugyanezért semmiképen se lehetne panaszolt sérelmünknek korrektivuma az sem, hn pl. az igy kimaradó egyháznagyjaink kinevezés utján jutnának be a felsöházba. Olyan törvény, amely jogos igényeket figyelmen kívül hagyna, nem kelthetne közmegnyugvást a magyar közvéleményben, s joggal keltene soha helyre nem hozható «éréi mi érzést a magyarhoni ev. egyetemes egyház minden hívében. S ennek a sérelemnek az orvoslása nem kelthet ellenérzést egyetlen más felekezet egyetlen tárgyilagosan Ítélő hívében sem, mert nyilvánvaló jogsérelem helyrehozása csak megelégedéssel fogadható. Mindezek alapján mély tisztelettel kérjük Nagy- ínéltóságodat és a magas magy. kir. Kormányt, hogy már űz országgyűlés felsőházáról készült törvényjavaslatot tárgyaló nemzetgyűlési bizottságnak oly értelmű javaslatot tenni méltóztnssék s ennek folytán ezt a törvényjavaslatot oly szöveggel méltóz- tassék a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely szerint a törvény javaslat 4. §-a olykép módosittassék, hogy méltóságuk és hivataluk alapján s tartama alatt tagjai a felsőháznak a vallásfelekezeteknek következő egyháznagyjai: „3. az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak hivatalban legidősebb három püspöke, továbbá egyetemes felügyelője és hivatalban legidősebb két kerületi felügyelője“. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Budapest, 1925. évi március hó 17-én. Mély hálával és megnyugvással kell fogadnunk a jog- és alkotn myügyi bizottságunknak fenti szövegű és ma már minden alkotmányos tényezőhöz nyomtatásban is 'ljuttatoti feliratát, mely, amint halljuk, máris felhi ta a közvélemény ügyeimét arra az igazságtalanságra, mely a felsőházi törvénytervezetben éppen csak m in két sújt és a magyar ősi alkotmányt! IP Hogy hol és miként sérti meg oz a tervezet a magyar 1.3 évszázados ősi alkotmányunkat, annak magyarázata nem reánk tartozik. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy ezzel az alkotmánnyal megint a mi evangélikus ügyünk szén ml együtt! Szomorú valóság, hogy ezt kell megállapítanunk, mert a múltban ez az ellenreformáció sikerét jelentette!... Úgy látszik azonban, hogy ez a sík r nem nagyon ébreszti öntudatra azt a tábort, menne k, az ellenreformáció korából bántó tapasztalásai a annak. Értem alatta a protestánsok egyetemét. Értem annak u. n. közös bizottságát! Hol marad ez a tisztelt védő tényezőnk? Nem tudunk róla, hogy' k' szülne az evangélikus jogok megvédésére ! ... Avagy ez nem fontos? Hát igaz volna az, amit a Református Szemle cikke alapján mernek hirdetni már mind többed és többen, hogy ref. testvéreink tetszése kiséri a mi fi’lsőházi helyeink megszorítását, tehát azt, hogy egyedül mi legyünk ebben a teremtésben a vesztétek? ... Mikor kell az a közös bizottság? Csak akkor, amikor osztozkodni kell? Nem most, amikor az álta , hogy minket fogyasztanak ki a falsöházbol, a prot. tényezőket szorítják ki? Avagy ez sem fontos! Mi pufcitulhainnk. csak ők maradjanak meg! Csak ők kapjanak többet? Mert ők, a Református Szemle szerint, ha nem is hivatalból, de választás utján, több felsőházi Inlvet vettetnek!... De mivel lehetetlen, hogy ref* testvéreink hivatalos lapja mögött, a ref. konvent szellem* álljon, kérjük a prot. közös bizottság a z o n n o-l i összehívását és ennek részéről a mi jogaink határozott védelmét! Ez talán a legkevesebb, amit. a prot. közös bizottságban ülő ref. egyhácnagyoktól bizalommal elvárhatunk... mi evangélikusok! Meg kell még azt is említenünk, hogy igaz őszinte hálával tartozunk Zsigmondy Jenő, bányakerületi felügyelőnknek, aki nemcsak elment a régi fő- tendiház tagjai által f. hó 21-én tartott értekezletre, hanem ott, ahol az alkotmány védelmében kemény és lesújtó kritikák hangzottak el a felsőházi javaslatról, a mi érdekeinkben fel is szólalt az elégedetlenkedők közt, — az egyedüli protestáns. Rámutatott nemcsak a tervezet hibáira a tőle megszokott higgadt hangon úgy, hogy „mozgás“-t idézett elő, hanem azt sem hallgatta el, hogy e hibák egyike éppen egy olyan magyar intellektuális erőt szorítana ki az egyházi méltóságok sorából, mint amilyen Raffay S. püspök, akinek a felsöházba való kinevezése nem elégítené ki az ev. egyházat! Zsigmondy Jenő felszólalását, — és ez hozzátartozik a jelen protestantizmusának szomorú valóságához, senki sem támogatta, pedig voltak ott olyanok, ha nem is sokan, akiknek nemcsak a Baldácsianum kiosztásakor és a Prot. Irodalmi Társaság gyűlésein, hanem máskor is van mindig mondanivalójuk az any- nyira kívánatos „testvéri megértésiről! Ahogy mi látjuk itt, a politika boszorkánykonyhája közelében a helyzetet, már csak önmagunktól várhatunk a szőnyegen levő, de tudja a jó Isten, hogy miért oly sürgős tervezet dolgában eredményt! Egy táborba kell tömörülnünk és nem kérni, hanem követelnünk kell azt, amit elvenni egyet jelent a jogfosztással! — A jog- és alkotmányügyi bizottság sza-
