Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-22 / 11-13. szám
1998 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 Mi ezeket az érveket és gondohtoka* «zegezzfik a törvényjavaslat elé, mert ezek, — hitünk szerint — alkalmasak arra, hogy meggyöngitsék azt az erőt, mely a felsőházi törvényt erőlteti... De végtelen örömmel adunk helyt annak a feliratnak is, melyet az egyetemes jog-- és alkotmánv- flgyi bízottéig fogalmazott meg f. hó 17-iki gyűlésén és terjesztett a magas kormány elé. A felirat ekként hangzik: Nagyméltóságu Miniszterelnök Url A m. kir. Kormány még 1922. évben megküldött*» egyetemes egvházunknak az orszácgvttlés felsőháziról készült törvényjavaslatot azzal, hogy annak egyházunkat érintő intézkedéseire vonatkozóan esetleges észrevételeinket tepvük meg. Mi ezt a törvényjavaslatot akkor belenyugvással tudomásul vettük azért, mert — bár nem juttatta érvényre e téren sem az égvén iogusitá'ra vonatkozó s az 1*49. XX. t. C. szellemében és rendelkezéseiből önként folvó igénveinket. — mégis az ország- gyűlés felsőháziban való képviselet tekintetében nem érintette azokat a jogainkat, amiket idevonatkozóan az 1885. évi VIT. t. e. az egvenjoguritás részleges végrehajtásaképen már biztosított részünkre. Dervane törvényjavaslattal kape«olatban folvó év elején egyházunkra vonatkozó némelv «adatokat kért be tőlünk a magas Kormánv kénvisrletéhen a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur önogvméltó- sága. Az ennek folvtán tett felterjesztésünkben már kértük azt. hogy. amint a róm. kath. egyház minden püspöke helvet nvert a javaslat szerint a felsőháziján, ugv egyházunk minden püspöke és egvteme« felflgvelőién kivül minden ogyházkerületi felügve- lője is nyerjen ott helvet. Minden színezésre való törekvés nélkül kell megállapítanunk, hogv ezek után vrió^ágo? megdöbbenéssel fogadta egyetemes egyházunk és ev. egyházunknak minden r^ege a m. kir. Kor nánv által a nemzetgyűlés elé most beterjesztett, az orezágEjgfy kis megmentett (Jelenet a Protestáns Orsz. Arvaházból.) 5 óra. Az Árva ház folyosóján hangos lárma közt sétál 60 árva gyermek. Vagy tán nem is lehet mondani. hogy árvák. Hiszen van mindenük, s nem érzik hiányát sem a szülői szeretetnek, sem a betévő falatnak. Boldog gyermekes lelkűk a ház falain belül megtalál mindent, amire kicsiny lelkűk vágyódik. Egy pillanatra csend támad. Az egyik bamaarcu fiú az üvegajtóhoz ugorva, illemtudóan nyitja azt ki. Valaki jön! Bár nagvon gyakori a látogatás, de mégis mindannyiszor kiván- oaiian tekintünk arra. valahányszor az ajtó fölötti kis csengő megszólal: Várunk. A tömegben álló gyermeksereg elvonul félre az. ajtótól, s utat enged egy kicsiny 5—6 éves. betegesen sápadtképü rongyos fiúcskának, kit szegényes ruházatú szülei maguk előtt tolnak előre. Hárman vannak és mégis oly sok személyt látni bennük. Mikor ezt a munkától, koplalástól meggyötört embert; a szenvedésektől koravén nőt és a beteges fiúcskát magam előtt látom, önkénvtelentil mintha a főváros külső negyedeinek nyomorúságát, kiáltó szegénységet látnám megszemélyesítve. Koraikban évtizedes különbség van, de mindegyikről lesir egy kögvülós felsőházáról szóló törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely panaszolt sérelmünknek várt orvoslása helyett az 1885. évi VII. t. c. alapján a főrendiházban helyet foglalt püspökeink és egvház- kerületi felügyelőink közül <gyet-egvet a felsőház tagjai sorából kihagy. A velünk annakidején közölt törvényjavaslat e megváltoztatásának az. indokát nem ismerjük. Minthogy pedig — dacára annak, hogy e törvényjavaslat első szövege hozzászólás végett nekünk előzőleg le. adatott, — annak épen egyedül egyetemes egyházunkat súlyosan érintő megváltoztatásáról csak a napi sajtó közlései utján szereztünk tudomást, — ez utón és most kénytelenek vnpvunk a törvényjavaslatnak egyházunkra né-zve nagyfokban sérelmes rendelkezései megváltoztatása érdekében Nagy méltóságodhoz, és Na fry méltóságod utján a magas m. kir. Kormányhoz fordulni. Az alább előterjesztendő kérelemben összefoglalt felterjesztésünk indokolásául szabadjon a következőket előadnunk: Az 1885. évi VIT. t. c. redelkezése? szerint alakult főrendiházat nz orszápgvülés felcőhá7.áról most beterjesztett törvényjavaslat lényege* változtatásokkal reformálja át az országgvftlés felsőházivá. Azonban ez az átreformálás — szerintünk is kétségtelenül igen helvesep — a minden egészséges továbbfejlesztés feltételét képező történelmi iogfolvtonosság elvének az érvényre juttatásával történt a javaslatban. Igv az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családtagoknak — bár most már maguk között megejtett választás irt ián és korlátoltabb számban — mégis továbbra is kénviseletet juttat a törvényjavaslat az országgvAl*»* felsőháziban. Azok pedig, akik az általuk mseit méltóság vagv hivatal alanián taglaj voltnk a főrendiháznak, mindnyájm tagjaivá válnak *z országgvülé« felsőházinak. csunán sziinrtpj azoknak a felsőházi tagsági joga. okik e jogukat azért nem gv.aho»-nlhstiák. mert a trianoni szerződés rendelkezései folytán idezös vonás: a meggyötört szenvedés és a korai vé- nültség. A barnaképü. öregember egyenesen hozzám jön. Rongyos kabátja zsehéből. néhánv papírlapot húz elő és az igazgató ur holléte iránt érdeklődik. Útbaigazítom. Erre mind a hárman gvors léptekkel a folvosó végére sietnek és bekopogtatnak az. árvák atviához, kj tisztes kora mellett is ifjú energiával dolgozik, hogy árváinak anyagi és szellemi szükséglétéit, — a mai nehéz viszonyok között is — biztosíthassa. A folyosón újra felhangzik a gondtalan fiuk dalolása. Alig múlik el néhánv nerc. nvilik az »a jtó és kilén az, árvák Atyja. Szeretettel adja át nekem az uj fint: ki most már mint fölvett növendék, meg van mentve nz élet ós a haza javára. Szülei búcsúznak tőle. Oondredős arcukon egv- egv könnycsepp gurul alá. Ok tudják, hogv gyermekük megszabadult a szenvedéstől. Az árvák Atyja nemes szive fölemelte őt a nyomorból. Átveszem a fiúcskát és a többi körébe vezetve vigasztalom, csititom, hogy legyen már csendben, hisz nincs oka sírásra. De bizony ez nehezen megy. Az anyai szeretetet nehéz azonnal pótolni Nevét kérdezem, de nz erős zokogástól nem tud felelni. Kis idő múlva lecsillapul, s mikor nevét, kérdezem, szaggatott fuldokló hangon mondja:
