Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-22 / 11-13. szám
XI. évfolyam Budapest, 1925. március 29. 11—12—13. szám ¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik Julius és augusztus hónapok kivételével vasimaponkint. Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR pBtpSk. Szerkezteiért felelői: l)r. KlltCIIKtiOPF GVNZTit Előfizetési ár negyedévenkint: I aranykorora Egyes szám ára: 20 aranytallér. Hirdetési árak megegyezés szerint Ha a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Iván. I. levele 1, 7. ■••••• «MM» ••••■■ • • • ••• •••••• •..*••«••••• •••«•« Leteszem a tollat... Az Orsz. Lutherszövetség szerdán, f. hó 18-án. tartotta Budapesten központi választmányi gyűlését. A Szövetség elnöksége felhasználta az egyetemes egyház jog- és alkotmányügyi bizottság ülésére az ország minden részéből feljött egyházi vezetőférflik budapesti tartózkodását arra, boga’ a Luther-Szövetség sok egyéb fontos ügye mellett különösen az Evangélikusok Lápja körül, már a múlt évi közgyűlésen támadt, maid a hozott határozat végrehajtása körül azóta húzódó ügyet végleg elintézze. Köztudomású dolog, hogy az O. L. Sz. múlt évi közgyűlésén egy félévi tapasztalatok alapján, a lap- fentartás nehézségeinek mikénti elhárítása és a lap színvonalának mikénti emelése érdekében tett előterjesztésemre válaszul elhangzott az a határozat, mely a lap szerkesztésével Németh Károly esperest* léh**- nvi lelkészt kéri fel. aki ezt vállalta is. E határozat azonban később, nem is a legutolsókból. ellenkezéseket, aggályokat váltott ki. Ezek közt nem utolsó helyen azt hangoztatták, hogy a lap a Lutherszövetség lapja, melynek term* tszet szerű log ott kell élnie, ahol a szövetség központja van és ott. ahol a szövetségi élet a legélénkebb és a legrrodnktivebb. de ahol a lapfentartók zöme is él. Ez pedig Budapest mellett szól már csak azért is. mert a lap elsősorban az egyetemes egyház missziói feladatát szolgálja és a közvetlen kapcsolatot az ország minden más egyházat éoitő szervezetével. A meglépő határozattal ellenkezők képtelenségnek tartották és fogják is tartani, hogy ia Lutherszövetség lapja a központtól, minden modern közlekedési eszköz dacára mégis csak távolesö helyen jelenjék meg. Ezek a komolv aggodalmak és nem az uj szerkesztő elleni személyes kifogások voltak okai a lap átadása körüli huza-vonának. melynek következménye Németh Károly lemondó levele és az a hozzám intézett kérés lett, hogy ideiglenesen vállaljam a szerkesztéssel járó feladatokat még addig, amig az elnökségnek módjában lesz a lap ügvrt közmegnvug- vá*ra rendezni. Ily előzmények után került, a lap ügye a szerdai választmányi ülés elé, ahol, a közgyűlés határozatának végrehajtása, tehát amellett döntött a választmány, hogy a lap szerkesztését átadja Németh Ká- rolynak. Ezzel tehát az én ideiglenes megbízatásom lejárt ... Leteszem a tollat. A múlt évi közgyűlésen történtek után örömmel üdvözlöm ezt a pillanatot, mert hiszem, hogy a lap életében uj fordulópontot, fellendülést jelent, azt, amit akartam, aminek útját, a tapasztalt hibák és kívánalmak, lámpásával, megmutattam, de amire időm, amihez kedvem csak úgy lett volna, ha javaslataim és gondolataim elfogadhatók. Az elfogadás helyett uj ember mellett döntött .a sok szemnek és agynak bölcsessége. Most, hogy elkövetkezett e bölcsességbe való belenyugvás pillanata, valami fájdalmas rezignáló- v.al teszem lo a tollat. Egyszer azért, mert mindig nehéz megválni attól, amit az ember megszeretett Es én úgy szerettem meg az Evangélikus Lapokat hogy éjszakák csendes óráit szenteltem oda neki, n.appv lók drága perceit és nem egyszer a magam csekélyke jövedelmével biztosítottam a lap megjelenését. Szerettem az Evangélikusok Lapját, mert családom tagja volt. hisz az azoknak járó időmet követelte és az azoknak hozott kenyeremből tengedtem életét. — szívesen. Amikor láttam, hogy megmarad. örültem neki, mint a szülő, ha aggódó odaadásának jutalma: a féltett családtagnak megmentése... Ezen a jogon féltem a jövőjét, de mint az a családfen tartó, aki, bár tudja, hogy szeretőiének tárgya jó ke7et'be került, mégis aggódik érte é* ebben az aggódásban fájdalmasan megérzi a válás percének komolyságát. De fájdalmas rezignáeióv.al teszem félre a tollat azok után. amit a közgyűlés nem mondott meg, de kiteregetett a választmány, amikor léleknélküliséggel, Programm hiánnyal, hírekben való vérszegénységgel, a szövetségi eszme elejtésével, nem elég gondossággal. és stb.-vel látott el. Mindenre lett volna válaszom. A könnvü kritikát azonban drága tanúságként és jutalomként magammal viszem. Ez becsesebb volt, mint az elismerés, nini, mint mindig és mindenkinek, aki egyházunkért dolgozik, kijár. Becses azért, mert minél tulzottabb a kritika, annál valószínűbb, hogy ennek alanya nem vész el. A kritika tárgya le van tárgyalva. Leteszem a tollat... Utolsó mondatom szóljon azoknak, akik a kritikának legtárgyilagosabb módját választották. Dolgoztak. Tanácsokkal láttak el. Velem aggódtak a lapért, A lap érdekében agitáltak, Írtak, buzdítottak. Kolportőrök voltak és tudósítók. — Köszönöm ezt a megértő és épitő munkát. Köszöntőm olvasóimat utoljára ... Leteszem a tollat!... Budapest. 1925 március hó 18-án. Dr. Kuchknopf Gusztáv s. k. ev. lelkész. ^"®íísz
