Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-01 / 7. szám
XL évfolyam. Budapest. 1925. március 7. szám. 8zerfcMztőtég ée kiadóhivatal: Budapest, IV., Deák-tér 4. az. Kiadj«: A LUTHER-SZŐVET8ÉG. «Ni Julius és augusztus hónapok kivételével vasámaponkiat. Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR pUapSk, Szerkeaztésért felelői: Dr.KIRCHKNOPF GUSZTÁV Előfizetési ár negyedévenkint: I aranykorona Egyes szám ára: 20 aranyfillér. Hirdetési árak megegyezés szerint. Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló éltetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, — a Krisztusén... L Péter 1. 18—19. A drága kenet alabástrom szelencéje Jézus szenvedésének története, — a Harvard egyetem nagynevű professzorának. Peabody, érthető véleménye szerint —, ott kezdődik, ahol a tanítványok bosszankodnak azért a pazarlásért, mellyel a poklo> Simon bethániai házában egy asszony az asztalnál Uiö . Jézus fejére önté az alabástrom szelence drága kenetét“. Minden szenvedés, minden passzió olyan cinbe rok bosszankodásából fakad, akiket bánt az ember értékének esztétikai értékelése, a tiszteletnek pate- tikuts tultengése, az érzéseknek tékozló halmozása, érthetetlen áldozatoknak meghozása. Jézust szenvedésének küszöbére ez „a nőies meg gondoJatlanság“ különös fényt vet. A kritikusokat az idők rendjén sokat foglalkoztatta ez a fény. Nem tudták megérteni, hogy az a Jézus, aki ismételten még csak azt is megtiltotta rajongó, szenvedélyes tanítványainak, hogy igazi nevét hangoztassak, Bethániában, a poklos Simon házában, egy asszonynak megengedte a drága kenetnek fejére öntését. — Extravagánsnak és érthetetlennek tartották Jézust és helyesnek dudásnak méltatlankodását. Ezek a tuldisztingvált kritikusok, miként » kritikusok legnagyobb része — ahelyett, hogy azt olvasnák ki a szövegből, ami benne van. azt olvassák bele a szövegbe, ami nem is illik bele. A drága kenetnek alabástrom szelencéjéről szóié ♦örténet sorai azért lettek, hogy egy egyszerű jelenetnek nagyszerűségével ragadják meg a figyelmet. Nagyszerűvé az teszi a poklos Simon házában lejátszódott jelenetet, hogy az, aki Jézus által megváltoznak érzi magát, azt flékozolja el Jézusra, amit legdrágább, legféltettebb kincsének tart és azért teszi, mert rokonszenvének, tiszteletének nem tud másként kiíejejsést adni. Különben is - az élő példák milliói bizonyítják - ez a spontán megnyilatkozás, az áldozatnak ez a szimbolikája azok iránt nyilatkozik meg, akiknek elvesztését élőn* sejti meg a <sziv, mint az időjelző a változásokat... És az emberi érzések történetéhez tartozik, hogy ezért a szimbolikáért elfelejt' az ember a multat, mintegy bántó álmot és vállalja ;» jövendő minden keresztjét. Olyan pillanat ez, mint az, amikor disszonáns akkordok után tiszta összhangok hullámai zsong:« na k körül. Aki egy igazságért küzd, annak jól esik az érzéseknek spontán megszólalása !... Ki mond hatatlan kár, hogy ami világunk a bosz- szanfcodó tanítványok és az érzésnélküli Judás követői köz*- tartozik. Pedig ebben a világunkban mindenkinek van egy barátja, aki igazságának passziója előtt áll. Ezért a barátért már csak egyet lehet tenni: kimutatni irányában az áldozatnak szimbolikáját. Egy forró kézszoritás, egy meleg köszöntés, egy szál virág, — az áldozat. Minél ipazabb a részvét, annál kisebb áldoz:«t okoz halálfélelmeket oszlasztó örömöket. Minél igénytelenebb formát talál a rokonszenv, annál több erőt és bátorítást fejez ki annak valósága ... Valaki megfigyelte, hogy amióta divat xn<*m köszönni. egészségi okokból kezet nem adni. csekélységekkel egymásnak nem kedvenkedni, több lett az elégedetlen, türcleinetlen. idege*, zúgolódó, embertelen, a szenvedést kerülő, az eget ököllel megfenyítő, erőszakos, izámitó, bosszankodó és boszantó ember. Igaza vnn-o e korunkat figyelő valakinek, nem kutatom?! Én csak azt tudom, hogy' mindegyikünk rejtegeti a drága érzéseik alabástrom szelencéjét. Ha előhozná és összetörné a Jézus feje fölött, megtelnék az Isten és szeretetnélküli poklos világnak háza azzal az illattal, melyben jobbá, szentebbé, megértőbb** lenne ez a kálváriáját még el nem ért emberiség!... Gondolkozzunk ezen. Az alkalom meg van. Jézus szenvedése történetének küszöbén állunk ■'Hírt! . . . f—X—). A Lutherszövetség Szegeden A szegedi ov. egyházra örömnapok virradtak e hó 1. és 2-án, amikor az 0. L. Sz. központjának ki küldöttjeit tisztelhette sorai közt. Előre tudtuk, hogy ez a nehány budapesti ur meg fogja bolygatni a mi nagy Alföldi metropolisunkat, mely, ha nem is éppen ;< legelső, de mégis elég elöljáró helyen áll a közönyösek, ;i nehezen mozdíthatók sorában, örömmel és elégtétellel állapítjuk meg, hogy a szegedi Luther- .-zövetséginapok segítettek megtörni ezt a közönyt és újból bizonyságot tettek amellett, hogy csak alkalmas egyéniségek kellenek és a parázs, mely a hamu alatt szunnyad, lángol, is. Ma e lángnak lobogó fénye mellett írom beszámolómat. Előre megfontolt szándékkal részletesebb leszek: a szegediek érdekében, 'akiket eddig nem vettek észre, de azok érdekében is, akik a Lutherszövetségtől még mindig féltik .,. talán a tekintélyüket, talán a tétlenségüket. Ünnepnapjaink vasárnap azzal az istentisztelettel kezdődtek, tnelven a L. Sz. igazgatója, a bánva-
