Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-01-11 / 1-2. szám

i

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1924

osztály mal életét, öltözködéséit, szórakozásait, ostorozza a tobzódó erotizmust s megállapítja, hogy erkölcsi válságának jórészt maga a középosztály az oka. A nemzet érdeke követeli a középosztály válságának megoldását, mert az anyagi válság megoldása az állam feladatát képezi. A középosztály felkarolása nem jelent osztálypolitikát, mert a nemzet önmagát menti meg, mikor talpraállítja a. középosztályt. Az erkölcsi válságot magának a középosztálynak kell megoldania. Erkölcsi megújulásra van szükis'ég, igazi kultúrát kell teremteni. Emelni kell az intellektuális műveltséget és egységessé kell tenni az érzelmi és erkölcsi müvetlséget. Az életszokások, a világnézet és jellem erkölcsi megújhodása eredményezi a középosztály, válságos helyzetének megoldását. Azzal az intéssel zárja előadását: a középosztály mentse meg önmagát, hogy megmenthesse a nemzetet.

Kapi Béla evangélikus püspök előadása alatt több ízben tapssal és helyesléssel juttatta kifejezésre tetszését a közönség, az előadás végén hosszasan ünnepelte az előadót, majd Wolff Károly mondott köszönetét néhány szóval az éles kritikával felépített és színes nyelvezetbe öltöztetett előadásért.

**®**®®****,M®®®®®®®** <*••••«••*••• ®e©«*e

»Egyházi zenénk“*)

I.

Irta: Zalánfy Aladár, a budapesti Deák-téri evang. templom főorgonistája, az Orsz. M. Kir. Zeneművészeti Főiskola és a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára.

E lap 29. és 30. számában ezen fenti cím alatt közölt fejtegetéseimet Pazár ur a 41—43. számban szintén „szakszerűségi reflektorral“ igyekszik meg- dönteni. Hát az igyekezetét kiérzem cikkéből, de hol marad a „szakszerűség“? S hol van az én cikkemben egyetlen mondat, mely Pazár ur szerint a logika szabályait nélkülözi? Miért nem mutat rá logikai tévedéseimre? Nem elég valamit, állítanunk, azt bizonyítani is kell, még pedig — bármennyire is nem tetszik ez a módszer Pazár urnák — igenis szaktekintélyekkel és tárgyi érvekkel, mert máskép nem is lehet.

Hogy Bach korában a verssorok közötti köz- záték „korizlés és kórtünet“ volt, valamint ma csak dilettánsok kórtünete az, azt igenis fenntartom most is, Pazár ur cikkének elolvasása után. Fenntartom bátran, mert ebben a véleményben hátam mögött van a hatalmas Németország egész hivatalos protestáns zenevilága (nem holmi dilettánsok, hanem egyházzenei művészek, azaz szakemberek). Pazár ur szerint én „félreismerem a korái valódi stílusát“., Noshát akkor Leipzig, Dresden, Hamburg, Berlin, stb. főbb evang. templomai egytől-egyig mind szintén félreismerik. Félreismerik, mert hiszen nem úgy kezelik a koráit, mint Pazár ur Miskolcon. Pazár ur saját bevallása szerint Beethoventől, Schuberttól Schumanntól, Griegtől, Wagnertől, Berliotzól és Verditől szerezte korálbeli ízlését. Nem nevezne meg nekem Pazár ur egyetlenegy Beethoven, Schubert, Schumann, Grieg, Wagner, Berlioz vagy Verdiid ompoziciót, amelynek csak valami kis köze volna a protestáns koráihoz? Evvel egyúttal elárulta Pazár

* 1

*) Pazár egyiházf elügyelő ur cikke, amint azt előre jeleztük, ellenvéleményeket váltott ki. Közöljük ezeket, mert hozzáértőktől származnak és alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék egyházi zenénket a helyes és jó utón.

ur zenetörténelembeli tudatlanságát is, mert ’ nem tudja ezen zeneszerzők munkásságát. (A zeneakadémián — feltéve ha felvennék oda — a zenetörténelemből biztosan szekundát kapna.) Ezek a nevek valóban nagy zsenik voltak, de a protestáns koráihoz éppen annyit értettek, mint ön, Pazár ur! Mert hogy valaki szivvel-lélekkel átér ezh esse a korái stílusát, ahhoz foglalkozni is kell avval, mint ahogy azt a múltban Bach, Mendelssohn és Brahms tette. A jelenben is csak azok tekinthetők szakértőiknek, akik hivataluknál és hivatásuknál, azaz „választott- ságuknál“ fogva is foglalkoznak azzal. Tehát ismét csak a Pazár ur által kigunyolt „törpe epigonokra“ hivatkozom, akiktől jó magam is nem szégyeltem évekig tanulni, u. m. Prof. Dr. Karl Straube a Tho- maskantori székben Bach utódja Leipzigben, Alfred Sittard a Michaeliskirohe főorgonistája Hamburgban, Prof. Walter Fischer a Wilhelm-Gedächtnislrirche főorgonistája Berlin-Charlottenburgban, Prof. Dr. Emil Rupp a Garnisonskirche főorgonistája Strassburgban, Prof. Dr Sigfrid Karg-Elert zeneszerző Leipzigben, Prof. Dr. Max Seiffert Berlinben stb. stb. Ezek azok az unmuzikális urak, akik megállapitották azokat a „téves elveket“, amelyeket Pazár ur kifogásol. Dacára azonban ennek, nem fogom nekik visszaküldeni bizonyítványaimat, s nem megyek Leipzig és Berlin helyett Miskolcra tanulni. Hogy Pazár ur Wagnertől és Verditől tanult, azt nem irigylem tőle, inkább sajnálom őt ezért. Mert mindig szemem előtt lebeg, hogy a templom Istenháza, nem pedig operaszínház, s a korái zenei imádság, nem pedig színpadi zene- dráma. A 40 éves tapasztalatra pedig kár hivatkozni; hiszen éppen az a baj, hogy Pazár ur ahelyett hogy elment volna Leipzigba Prof. Straubehoz legalább 2 évre a helyes dolgokat megtanulni, inkább itthonmaradt s itt hamis dolgokat 40 évig tapasztalt. Mert ha fordítva tette volna, most nem lenne ez a polémiánk.

Tekintve ezeket, s magam előtt biztos fedezéket érezve egész Németország hivatalos protestáns egyházzenei felfogásában, a múltkori cikkemben közölt összes állításaimat az utolsó betűig fenntartom, s tárgyi vitába itt Magyarországon nem bocsátkozom. Jelenlegi akadémiai tanítványaim, amikor pár év múlva kikerülnek a zenei élet porondjára, majd kiverekszik elveim érvényesülését. Még Miskolcon is!

II.

Az 1924. dec. 25-iki 42—43. számban megjelent „Egyházi zenénk“ cimü cikk elolvasása után indíttatva érzem magam, hogy — az egész magyar egyházegyetem közérdekű ügyéről lévén szó — szakvéleményemet az ügy tisztázására való tekintettel 'leadjam, szem előtt tartva a rovat azon részét, amely a korái helyes éneklésére és az orgonán való játszására vonatkozik. Úgy látszik Pazár István egyházfelügyelő ur a zenei téren nem szakember, a korái ő szerinte való játszásával nem viszi előre az egyházi zenét, az egyházi stílust csak rontja és e téren sülyedést idéz elő. Megjegyzem, hogy a korálok egyes sorai között kívánt közjátékok és modulációk olyan Ízléstelenek, hogy ma már a laikus hívek is megbotránkoznak rajta. És ahol ezt mégis alkalmazzák, ezen egyházi stilus-eltérés csakis a kevesebb szaktudással biró kántornak köszönhető, aki a füleket a világias cifrázatokhoz hozzászoktatta, minek folytán a hívek az Ízléstelent jónak tartják. Zalánfy urnák, a zeneművészeti főiskolai orgonatanárának és a deák-téri ev. templom orgonamüvészének véleményében teljes mértékben osztozom: A korálok álta-