Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-01-11 / 1-2. szám
1STJ4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA lúban éiénkebb tempóban éneklendők, mert az egyezi hangokból, mint láncszemekből üsszefüzödő korál- dallam csak úgy jut érvényre. A verssor utolsó hangját, illetve szótagját nem kell megnyujtani, hanem ellenkezőleg, meg kell rövidíteni, hogy az ezáltal nyert kis szünet alatt lélekzetét vehessünk a kővetkező verssor részivé. Elegendő azon pihenés, amely az egyes versszakok között rendelkezésre áll, ahol a közjáték az egyik versszakot a másikkal stílszerűen összeköti oly értelemben, hogy a korái valamelyik része a közjátéknak alapul szolgál. A korálok tisztán vallási énekek és azok dalolása nem ölhetik nemzeti elbírálás alá, mert akár it'. Magyarországban, akár Német- vágj Franciaországban, vagy a világ bármely részében muzsikálasán csak egyformán énekelhet ők a korálok. Tehát német világias dalolásról szó sem lehet, mert ez egyáltalán nmes. A Bach-fóle Mattháus-passio, a Hándel-féle Messiás, az Évszakok Haydntól, a Liszt „Szent Erzsébet legendája“ cimü oratóriuma akár itt, akár az Óceánon túl — muzsikál is szempontból itelve, egyformán adandó elő, sőt Hans Hitter a Wagnerbe opera dirigálását Bayreutiiban — magam is tanú voltain, — naponta perenyi pontossággal fejezte be, annyira megtartotta a tempót. Ezen körülmény az i gyházi énekek eléneklésére is vonatkozik s a fent említett éneklési mód, pld. éiénkebb tempó, fermata kihagyása stb. minden országban bármely templom részére szól. Ennélfogva téves azon felfogás, hogy az orgonistának kellene a lka Inra zakód ni a a hívekhez, épen ellenkezőleg. Pazar egyházMügyelő ur azonban olyképpen állítja be a dolgot, mintha az orgonista a hívek lassú tempóhoz szokott éneklése által kényszerítve volna, a híveknek engedni s ezáltal szinte kényszerből ízléstelen, semmitmondó akkordokkal kitölteni a verssorok közötti pauzákat. Azt is mondja, hogy semmiféle fórum nem fogja tudni kényszeri ten i gyülekezeteink túlnyomó részét az éiénkebb éneklésre, örülnünk kell, ha a stilszerü, mérsékelt tempót általánosíthatjuk. Igenis helyes: stilszerü, mérsékelt tempó és nem stilnélküli, altatu tempó. Hogy melyik az igazi tempó, mely a korái méltóságával jár, erre vonatkozólag természete^ szaktudás szükséges. De utóvégre fölösleges is kényszerről beszélni. Egész máé uton-módon tartom kivihetőnek e dolgot. Igaz ugyan, hogy máról-holnapra ez lehetetlen, d«i akarat, buzgalom és törekvés hol rövid, hol hosszabb időn belül mégis megközelíti a célt. Elsősorban kezdjük az iskolákon. Úgy a vallás-, mint az egyházi énekórákon helyesen kellene tanítani a korátokat, erre nézve az eredmény rövid időn belül mutatkozna az ifj. istentiszteleteken. Vannak egyházközségek, ahol a hivek istentisztelet előtt maguk összejönnek és gyakorolják az éneket. Ezen összejövetelek általánosítása és az énekek gyakorlása kellő vezetés mellett közelebbre hozza a célt. Egy újonnan szervezett és előre betanított gyermekkar az orgona mellett igen előnyös a nép helyes vezetésére. Másodszor minden egyes istentisztelet alkalmával kísérelje meg az orgonista az orgonát főleg mint vezető hangszert alkalmazni, esetleg a dallamot oktávmenetekben játszani és fokonként az éiénkebb tempót használni minden cifrázat nélkül. Eleinte nehezen megy, később hozzászoknak a hivek és bizonyos idő múlva meglepő az eredmény. Nem maradna hatás nélkül egy a szószékről való hirdetési kérelem sem a korálok helyes éneklésére vonatkozólag. Tapasztaltam ezt külföldön a karlsbadi ev. templomban, ahol a nyár folyamán a világ minden részéről sok ember össze- sereglett, de az ottani hivek helyes éneklését a szó szoros értelmében hátráltatták. Az ottani superintendens a hirdetések között kérte a híveket a gyorsabb tempóban való éneklésre s a következő vasárnapon az eredmény teljes volt. Mellékesen még meg kell jegyezuem, hogy vidéken sokkal könnyebben lehet az említett célt megvalósítani, mint itt a fővárosban, ahol az ország minden részéről vannak lakók és mindenki más-más modorban tanulta az éneket. Végül ezek a javaslatok szolgáljanak egyuttal a magyar egyházegyetem közérdekének. Zenei kincsek és imádságok & korálok, mezekkel Istent dicsérjük. Minél szebben, azaz muzikálisakban énekeljük azokat. annál méltóbban dicsérjük Istenünket. Morascher Hugó, oki. orgonamíivész, a fasori ev. templom orgonstája, és a fasori ev. főgimnázium énektanára. • ••••• •••••••••••• ••»••••■••••••••••••••••••••••• »•••• Zsinatra készülés b) Iskolai hatóságok. 7. §. Az iskolafenntartó testületek és az iskolai ható- lágok a nevelésügyre és tanügyre vonatkozó hatósági jogaikat, az országos és az egyházi törvények s egyházi szabályrendeletek alapján, fokozatos alárendeltség, ellenőrzés, beszámolás és felelősség mellig t, közgyűléseikben és az általuk szervezett iskolai bizottságok közvetítésével gyakorolják, hatósági jogaik egyrészét azonban, az egyetemes gyűlés jóvár- hagyásával, az elnökségre is ruházhatják. Az iskolafenntartó testületeknek éa az egyes iskolai hatóságoknak jog- és hatáskörét a 11., 12. rendelkezésére való tekintettel és az egyházkerületek meghallgatásával az egyetemes közgyűlés állapítja meg. 8. §. A gyennekmentelekházak, árvu házak, szeretet- házak és egyéb felebaráti nevelőintézetek, szabadoktatási intézmények, kisdedóvó intézetek és elemi népiskolák felett álló hatóságok: elsöfokon az iskolafenntartó testület, másodfokon az egyházmegyei közgyűlés, harmadfokon az egyházkerületi közgyűlés, negyedfokon az egyetemes közgyűlés. 9. §. A polgári iskolák, tanító- és tanitónőképzö- intézetek, közéipi&kolák, felső leányiskolák és magasabb leánynevelőintézetek, felső keresk. és egyéb szakiskolák, felső kereskedelmi szaktanfolyamok felett álló hatóságok: elsöfokon az iskolafenntartó testület, másodfokon az egyházkerületi közgyűlés, harmadfokon az egyetemes közgyűlés. Az egyházkerületek hatósága alá tartozó intézetekre vonatkozó elvi jelentőségű ügyekben az egyházkerület i elnökségek az államkormánnyal való érintkezésben közös megállapodás utáni együttesen járnak el. 10. § A főiskolák felett álló hatóságok:
